Végre megszabadult a szabásmintáktól.
Susan Henry sohasem értette, hogy miért gondolják a férfiak azt, hogy ha valaki nőnek születik, az automatikusan ért a szabásmintákhoz. Vagy legalább iszonyúan vágyik rá, hogy értsen hozzá, mint a főzéshez, a varráshoz, a kisbabákhoz, meg más efféle női foglalatosságokhoz. Ő szívből utálta a szabásmintákat. Sohasem varrt semmit, és nem is állt szándékában, sem szabásmintával, sem a nélkül. Mégis már negyedéve, hogy egész nap szabásmintákat vizsgált, gyakran még éjjel is velük álmodott.
Amikor 1941. decemberében a japánok megtámadták Pearl Harbort, a hazája legfontosabb csendes-óceáni támaszpontját, ő otthagyta a divatos, és konzervatív George Washington Egyetemet – ahol gazdaságtant, és amerikai történelmet tanult -, hogy bevonuljon az amerikai hadseregbe. Képzettségének, és állandóan hangoztatott lelkesedésének tudta be, hogy a hírszerzésre vezényelték.
Büszkén feszített a vadonatúj, homokszínű egyenruhájában, és boldogan vágatta le az első útjába kerülő fodrásznál rövidre a haját, mert a szabályzat szerint a gallért szabadon kellett hagyni. Választhatott a hajvágás, és a konty között, de úgy gondolta, hogy egy hírszerzőnek praktikusabb a rövid haj. Eddig ugyan nem sok figyelmet szentelt a hírszerzés múltbeli, misztikus homályba burkolt alakjainak, és a körülöttük keringő színes legendáknak, de ahogy érintett lett a dologban, egészen bizonyos volt benne, hogy nagy események részese lesz, részt vesz a háború sorsát eldöntő fordulatok előkészítésében.
Ó, milyen naiv volt!
Az OSS /Hadászati Szolgálati Hivatal/ – ahová beosztották – tizenkétezer alkalmazottat foglalkoztató mamut szervezet volt. Az iroda, ahová saját fontosságától eltelve lépett be az első napon, egy kicsi, acél iratszekrényekkel, technikai kézikönyvekkel, vegyszerekkel, és térképekkel telezsúfolt helyiség volt, ahol öten szorongtak egy asztal körül. Mindannyian nők. Amióta kitört a háború, az Amerikai Egyesült Államokban betiltották a keresztrejtvények, újságkivágások, üdvözlő kártyák, gyermekrajzok, és szabásminták postázását. Ezek mind titkos információ hordozóként jöhettek számításba, amelyek célba jutását meg kellett akadályozni, az esetleges információkat pedig, megfejteni. Hiába volt azonban a tilalom, az emberek nem törődtek vele, vagy nem is tudtak róla. Így hatalmas zsákokban, minden nap, rengeteg postán küldött szabásmintát kapott a hivatal, amiket gondosan át kellett vizsgálniuk. Megnézni, hogy a színes, szaggatott, vagy hurkolt vonalak nem adnak-e ki egy térképet, egy területről, egy objektumról. Ha felmerült a leghalványabb gyanú is, hogy esetleg ilyesmit ábrázol, tovább kellett adniuk – a hozzátűzött borítékkal együtt, ami a címzettet és a feladót mutatta – egy náluk hivatottabb osztálynak, a térképészeknek. Akik vagy beazonosították a térképet, vagy halálra röhögték magukat, hogy egy szoknya szabásmintáját térképnek néztek. Ez az utóbbi volt az általános. Ha a szabásminta nem hasonlított térképre, akkor is hordozhatott információt. Titkos tintával írhattak rá esetleg. Ezért aztán kenegették, gőzölték őket mindenféle vegyszerekkel, vasalóval melegítették, speciális lámpákkal világították, hogy a ráírt szöveg, vagy rárajzolt ábra láthatóvá váljon. Ha valami megjelent például a vasaló alatt /mondjuk ráfreccsent a citromlé, a Pepsi Cola, vagy a vörösbor a szabásmintára/, már adták is tovább a kódfejtőknek, hogy kifürkésszék a felbukkant pacnik titkait. Amiket nem adtak tovább, azokat visszapakolták a zsákokba, és elküldték megsemmisíteni.
Susan egy negyedévig boldogtalankodott a szabásminták fölött. Mindenkit irigyelt azok közül, akik a szomszédos irodákban a postán küldött gyerekrajzokat, az üdvözlő kártyákat, vagy az újság kivágásokat elemezték ugyanúgy, mint ők a szabásmintákat. A keresztrejtvény-fejtőket a szerencse kedvenc gyermekeinek tartotta, hogy ilyen értelmes munkát végezhettek. Minden hónapban kérvényezte az áthelyezését. Kérelmeiben hivatkozott a vasalás okozta fejfájásra, a vegyszerek okozta szédülésre, a szemkáprázásra, amit a szabásminták vonalainak nézése okozott. Ahányszor belépett a következő kérvényével a főnöke cigarettafüsttől, égett kávétól, és másoló tintától bűzlő irodájába, az alacsony, kopasz, fémkeretes szemüveget viselő, Jeremy Crombie nevű tiszt egészen felvillanyozódott.
– Na, lássuk csak, mit talált ki megint? – mondta minden alkalommal, és kíváncsian, rögtön elolvasta az áthelyezési kérelmét. Aztán elismerően nézett rá.
Susan nem tudta, hogy az ötletes áthelyezési kérelmeinek, vagy a csinos nőnek szól az elismerő tekintet, akin még az „Ike jacket” becenevet viselő, naponta frissen vasalt, kincstári egyenruha is remekül néz ki.
– Továbbítani fogom a kérelmét, legyen nyugodt.- mondta mindig a tiszt.
A lány azt már sohasem látta, hogy a kérelmei gombóccá gyűrve, a papírkosárban landoltak.
A kifárasztásos hadművelete talán sohasem járt volna sikerrel, ha nem szippant be az OSS állományából is egyre több embert a távoli földrészeken folyó, véres háború.
A szakszolgálatosok szállásán Susan egy parányi dióhéjra emlékeztető szobán / otthon náluk a spájz volt ekkora/ egy Heather Baines nevű lánnyal osztozott, aki a cenzúrán dolgozott. Heather többet tudott Susan szabásminták iránti utálatáról, mint amennyit szeretett volna. Egyszóval halálosan unta már Susan állandó siránkozását a munkája miatt. Egyébként nagyon értelmes, és kellemes teremtésnek tartotta Susant, ha a szobatársa személyiségét nem befolyásolták éppen a szabásminták. Amikor a cenzorok közül a tüzérségi iskolára ment egy munkatárs, Heather Susant ajánlotta a megüresedett helyre. Az áthelyezési kérelmét személyesen vitte el a cenzúrát vezető tisztnek.
Jeremy Crombie teljesen elképedt, amikor megkapta a parancsnokságtól Susan Henry átvezénylését a cenzúrára. Hónapokig gondolkodott rajta, hogy mikor volt az a pillanat, amikor nem a papírkosárba dobta a lány kérelmét, hanem a továbbítandó iratok közé tette.
Susan repesett örömében, hogy végre megszabadult a szabásmintáktól.
Nem győzött hálálkodni Heathernek az új munkáért. Lelkesedését semmi sem csökkentette. Az a több postazsáknyi levél sem, amit naponta gondosan el kellett olvasnia. Ha a háborúról volt szó a levelekben, azokat egy kosárba kellett dobnia, mert továbbvitték őket az FBI elhárító részlegéhez. Ha valami gyanúsat észlelt a levélben, például egy gyerek rajzolt rá valamit, vagy mintás papírra írták, vagy nem volt tejesen egyértelműen fogalmazva, vagy furcsa, nem hétköznapi dolgokról szólt, azokat a leveleket át kellett másolnia kincstári papírra, újrafogalmazva. Végül a továbbítható levelekre ráütötte az ENGEDÉLYEZVE pecsétet.
Szerette ezt a munkát. Még sok-sok hónap elteltével is minden levelet egy kis izgalommal vegyes kíváncsisággal bontott fel. Néha csak azért másolta át, és fogalmazta újra a leveleket, mert kihagyta belőle a címzett számára bántóan megfogalmazottakat, enyhített, szépített a levelek stílusán. Ilyenkor úgy érezte, hogy valami jót cselekedett ezekkel a számára ismeretlen emberekkel. Az átírt levelek eredetijét elküldték megsemmisíteni.
Itt a cenzorok között, a szerelem is rátalált, a szőke, kékszemű, határozott vonású Edward Warren képében. Edwardot elbűvölte Susan zsonglőri ügyessége, ahogyan hintázva a forgószéken, a vállával a telefont szorítva a füléhez, lendületesen másol egy levelet, közben beszél, és kávét iszik egyszerre. No meg a hollófekete haja, a csinossága, az áradó jókedve – ami újra rátalált, amikóta elbúcsúzhatott a szabásmintáktól -, a kedvessége, a bájos mosolya.
Sokat beszélgettek, jókat nevettek, nagyokat sétáltak, és ha együtt voltak elöntötte őket, az egész lényüket átható boldogság. Lassan feltárult előttük a másik rejtett arca, a mélyebb érzései, és heves érzelmek ébredtek bennük egymás iránt. Végül mindketten úgy érezték, hogy a másik jelenti a számukra a jövőt. Susan már egy hófehér ruháról ábrándozott, ami hátulról is jól mutat.
Aztán – úgy érezték – alighogy összetalálkoztak, már válhattak is el. Edwardot fegyveres szolgálatra rendelték, és útnak indították Új-Guinea felé.
Susan a levelek világába temetkezett, és várta-várta a neki szóló leveleket Edwardtól. Teltek a hetek, a hónapok, és egyetlen levél sem érkezett a fiútól, aki – mielőtt elment – megfogadta neki, hogy mindennap írni fog. Susan eleinte mindennap írt neki, de hetente küldte el a fiúnak, az összes levelet egy borítékba téve, hogy ne ugrassák majd a többiek a levél áradat miatt. Aztán kétnaponként írt neki, később hetente, aztán már csak néha-néha.
Szomorúan, lélekben is magányosan várakozott, hogy valami hírt kapjon felőle.
Ebben a lelkiállapotban került a kezébe, az egyik postazsákból, az a szerelmes levél.
A levél szépsége elbűvölte. Tiszta szívéből irigyelte a lányt, akinek a levelet írták. Amikor először elolvasta, szívdobogva rejtette el a többi levél alá, pedig senki sem vette volna el tőle, akkor sem, ha nem dugja el. Óránként elolvasta, végül már kívülről tudta.
A levél így szólt:
Margaret, drágám!
Ha rád gondolok, az mindig az örök nyarat jelenti túl az óperencián. Sétákat a szélfútta sziklákon Long Islanden, úszkálást hajnalban a floridai Jacksonville mellett. Kellemes vacsorákat négyesben a gyerekekkel. A hullámtörő nyitott ablakon beszűrődő moraját.
Istenem, mennyire hiányzol, mennyire hiányoztok, mennyire szeretnék már otthon lenni veletek. Nemcsak magam miatt, hanem miattatok is. Attól félek, ha sokáig távol kell még lennem tőletek, falak emelkednek közénk a külön töltött idő, a különböző élmények, a megrázkódtatások miatt, amiket egyedül kell elviselnünk. Félek, hogy megváltozunk, félek, hogy eltávolodunk egymástól, nem találjuk meg többé azt az összhangot, ami olyan különleges, és szép a kapcsolatunkban. Kell, hogy legyenek közös élményeink addig is, amíg újra megfoghatom a kezed. Június 13.-án, és négy nappal később, hajnali ötkor nézz fel Te is az égre, én is azt teszem. Gondolj rám közben, ahogy én is gondolok majd rád. Érezd a kezemet a kezedben, az ajkamat az ajkadon, hogy amikor majd találkozunk minden pontosan olyan lehessen, mint régen. Órákig beszélgethessünk ezekről a hajnalokról, amiknek gyógyító ereje összeköt addig is minket, amíg megvalósíthatjuk amiket közösen álmodtunk. Mint a téli napforduló vidám ünnepei a hosszú, kemény télben /most ez a gonosz háború a tél/, legyenek olyan nagyszerűek ezek a percek, ez az égi találkozás.
Vigyázz magadra egyetlenem! Vigyázz magatokra! Vigyázz rám a szívedben!
Joseph
Susannak annyira hiányzott egy ilyen levél. Egy levél Edwardtól. Amiben biztosítja őt arról, hogy él, hogy jól van, hogy szereti. Annyira szereti, mint ez a Joseph, ennek a szépséges levélnek az írója a feleségét, Margaretet.
Át kellett volna másolnia. A szabályzat szerint, kihagyni a földrajzi neveket, az időpontokat, újrafogalmazni az egészet. De akkor oda a levél varázsa, oda minden bája, meghittsége. Oda az égi találkozása a két szerelmesnek. Úgy érezte, hogy ez a levél a saját, még meg nem élt jövőjének záloga. Annak a szerelemnek a beteljesedését látta a sorok között, ami őt Edwardhoz fűzte. Azt remélte, hogy ha esélyt ad a szerelmeseknek a levél továbbításával a boldogságuk megőrzésére, akkor az ő jövőjében is ott lehet majd ez a boldogság.
Nem másolta át. Ráütötte az ENGEDÉLYEZVE pecsétet, és visszatette a borítékba.
1942. június 13.-án, hajnali öt órakor a német 1.Tengeralattjáróflotta egyik tengeralattjárója német szabotőröket tett a partra Long Islanden, a hullámtörő mellett. Négy nap múlva hajnalban, pedig a floridai Jacksonville mellett másik négy német szabotőr szállt partra a „Margaréta koszorú” nevű titkos küldetés során.
A Susan által elengedett, őt elbűvölő, szerelmeslevél tartalmazta a partraszállás sikeréhez szükséges információkat, az Egyesült Államokban élő német segítők számára.
Csak az egyik segítő árulásának köszönhető, hogy a szabotőrök nem robbantották fel a Niagara vízesés melletti erőművet, az Amerikai Alumínium Művek gyárait, de terveik között szerepelt a Pennsylvánián keresztül haladó vasútvonal megsemmisítése is.
A partraszállt németeket az FBI fogta el, a haditengerészet hírszerzése segítségével, mielőtt nagyobb károkat tudtak volna okozni.
Susan soha, semmit nem tudott meg arról, hogy az a levél az Egyesült Államok jövőjére mért csapás előkészítését tartalmazta, nem egy szerelmes férfi vágyódását.
A háború végéig a cenzúrán dolgozott, még rengeteg levelet elolvasott, de nem talált többé ahhoz foghatót, mint az a szerelmes levél, aminek minden szava belevésődött.
Az egyre reménytelenebb várakozásban elveszítette a levelek tartalmával kapcsolatos izgatott kíváncsiságát, lassan, lassan elfelejtett nevetni, a forgószéken hintázni, szélvészként intézkedni. Komoly lett, és megfontolt.
Amikor a háború végén leszerelt, megtudta, hogy hiába remélt levelet, vagy üzenetet Edwardtól, mert a fiú elesett az első csendes-óceáni bevetésén.
46 hozzászólás
Kedves Judit!
Hú, hirtelen nem is tudom, mit írjak, annyira tetszett. Nagyon jó írás. Susan ábrázolása, a történet levezetése mestermunka. Még sok ehhez hasonló művet kívánok!
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Hú, de jó, hogy annyira tetszett, hogy a szavad is elállt!
A "mestermunkát" külön köszönöm. Remélem még más írásaim is tetszeni fognak Neked!
Most egy mesekönyvet írok nagy szorgalommal, bár nem hiszem, hogy valaha is megjelenik.
Judit
Szia kedves Tollforgató!
Lebuktál!:-))
Nagyon klasszul levezetett történet. Le a kalappal! A leveles rész egy filmre emlékeztetett (címe kb. Üzenet a palackban),Kevin Costner játszott benne. Szép szerelmes levél után nyomoz egy újságírónő…Ha nem láttad és teheted nézd meg!:-)
Szeretettel: Heni, a Hm-ről 🙂
Kedves Heni!
Forgatom, forgatom a tollat, addig forgatom, amíg lebukok, hogy a saját írásaimat plagizálom! 😀
Nicholas Sparks gutaütést kapna, ha megtudná, hogy az általam írt szerelmes levelet az ő millió dollárokat érő, Üzenet a palackban című történetében lévő leveléhez találtad hasonlónak. 🙂 /Gondolom nem a tartalmában, mert abban egészen más van, talán a stílusában./
Na jó, most elárulom, hogy azt a könyvet is én írtam, de nekem egyetlen kiadó sem jelentette meg, így megkönyörültem rajta, és odaadtam neki. 😀
Most megyek és megnézem, hogy Te milyen híres író könyveit írod… 🙂 🙂
Kedves Judit!
Nekem is tetszik az írásod. Igazán érdeklődéssel olvastam, valóban remekeltél ezzel az írásoddal is.
Amailla átal említett Üzenet a palackban c. könyvet én is olvastam (megvan nekem), gyönyörű regény. Én ugyan csak annyi hasonlóságot érzek az egészből, hogy szerelmes levélről van benne szó, meg a szerelmes elvesztéséről.
Egy krdésem lenne, de csak zárójelben (miért használsz zárójel helyett mást / Kicsit rontja a külalakot, a zárójel sokkal jobban mutat!)
Mindig szívesen olvasom az írásaidat. Ehhez is gratulálok!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy "helyretetetted" a szerelmes leveleket. 🙂
Azt is köszönöm, de nagyon, hogy "remekeltem", azt meg még jobban, hogy "is"!
A kérdésedre szívesen válaszolok. Azért nem a zárójelet használom (.), mert az SMS-ek és e-mailek elterjedésével a zárójelek annyira az emotikonok /az érzelmek kifejezésére alkalmas grafikus jelek, hangulatjelek/ részeivé váltak – amiket én is használok – ,hogy amikor nem az "élőbeszéd" helyett írok, már nem szeretem használni őket. Már a zárójel nálam "szájacska" lett. Mosolygós:), vagy haragos:(. Bár lassan a per jel/, amit használok helyette, az meg a választást, alternatívát, többértelműséget jelöli ezekben a szövegekben. Végül már minden írásjel emotikonná válik. 🙁 Jaj! Erre most döbbentem rá…
Kedves Judit!
Ez igen, szóhoz sem jutok, maga a történrt is nagyszerűen kitalálált, és remekül van megírva.
Szívből gratulálok: Zagyvapart.
Kiváló, szuper…………Gratulálok!
L
Kedves Judit!
Mindig is sejtettem, hogy a te tolladból származnak a világhírű regények egyike, másika…:-))
Valóban nem atartalma miatt vontam párhuzamot, hanem a szépen fogalmazott szerelmes levél miatt.:-D
Szeretettel: Heni
Kedves Zagyvapart!
Nagyon örülök, hogy nálam jártál, és elolvastad ezt a történetet!
A keresztpapája vagy ugyanis ennek a novellának egy kicsit, olyan értelemben, hogy amikor a New Yorkról írt utibeszámolóidat olvastam – a sok ottani érdekességet – akkor kezdtem el gondolkodni egy ott játszódó történeten. Aztán végül ez lett belőle. 🙂
Köszönöm a hozzászólásodat, és az értékelésedet is!
Judit
Kedves Lenabuci!
Már csak azért is érdemes volt megírni ezt a történetet, hogy meglátogass. 🙂
Már régen volt ilyen!
Köszönöm.
Judit
Kedves Heni!
Ma amikor nem az énekel, akit a képernyőn látunk, nem az ugrik – fut – lovagol, akit a filmen látunk, miért pont a könyveket írnák azok, akiknek a fényképe dísziti. 😀
Köszönöm, hogy visszatértél újra!
Judit
Szia Judit!
Szerintem is egy mestermunka,
gratula!
üdv:pdw.
Végy egy nagy adag ötletet, hozzá kevéssé ismert, de nagyon érdekes történelmi ismereteket, és egy jól megrajzolt személyiséget. Írj egy szerelmes levet, ami nem csöpögős, de minden olvasó beleszeret, mert ő is ilyenre vágyik. Az egészet gyúrd össze, formáld meg, csiszold élvezetesre! Azt hiszem ellestem a technikát. Most már csak meg kellene írnom!
Ha csak a "technikán" múlt eddig, akkor hajrá! Sok sikert! 🙂
Kedves Judit!
Ma nagyon vágytam arra, hogy olvashassak valami igazán jót (az utóbbi időben inkább csak olvasóként voltam jelen az oldalon, bár írok én is sok verset, prózát…), és NAGYON nem bántam meg, hogy a Te írásod mellett döntöttem. Nagyon profi!!! A téma is érdekes (nekem is van háború idején játszódó írásom, csak más nézőpontból, nem is egy… foglalkoztat a dolog engem is, így aztán teljesen lekötötte a figyelmemet, amit írtál)!
Sajnálom, hogy nincs az ötösnél jobb jegy 🙂 Kiemelkedőt alkottál… (mint máskor is), és szívből gratulálok Neked!
Üdv: barackvirág
Szia Mr. Pdw!
Köszönöm, hogy ezt az írásomat is elolvastad.
Rég nem volt már ennyi olvasóm! 🙂
Igyekszem tovább mesterkedni… 😀
Judit
Kedves Barackvirág!
Eljött a nyár, és újra meglátogattál. 🙂 Mint a múlt nyáron a "Tündérfürtnél".
Látom, hogy nyáron egy picit több időd van olvasni, ilyenkor nem csak a verseket olvasod, hanem a prózákra is jut egy kis időd. Meg tudom érteni a dolgot, mert én is három gyermeket neveltem fel, nem egy részidős munka!
Köszönöm, hogy számomra is juttattál egy kis időt, és a nagyon kedves hozzászólásodat is.
Beírtam magamnak egy tizest! 😀
Judit
Ohó, ez nagyon kedves, hogy így emlékszel arra, hogy mikor jártam nálad utoljára, ugyanakkor meg is lep egy kicsit, hogy már eltelt egy év :))) és én csak most keveredtem vissza hozzád (itt egy olyan emotikon következik, amelyik mosolyogva eltakarja a szemét 😀 )
Azt nem tudom, hogy tényleg több időm van-e nyáron 😀 lényeg az, hogy most úgy döntöttem, hogy van időm prózára is 🙂 és ahogy írtam, nem bántam meg, sőt!!! Azt hiszem, ezentúl többször fogok ilyen döntéseket hozni 😀
A megértésedet köszönöm! Tényleg nem részmunkaidős munka a három gyerkőc, főleg ha van még mellette millió egyéb munka, elintéznivaló is 🙂 Ráadásul írni is jólesik olykor…
És igen, éppen tízesre gondoltam én is! 😀
Kedves Judit!
Fogadd gratulációmat, nekem is nagyon tetszett a történet. Igényes, jól megírt, izgalmas és ráadásul egy olyan világba vezet, amiről nem sok mindent tudtam. Majdnem mint egy amerikai film. Szájtátva olvastam, negyed óráig "házon kívül" voltam. Ilyen novellákért érdemes idejárni. Megy az öt csillag.
Sanyi
Kedves Sanyi!
Még nem kerestek meg egyik amerikai filmgyártól sem, hogy írjak egy forgatókönyvet a novellámból, de mit lehet tudni… Hátha… 🙂
Ennél sokkal gyengébb történetekből forgatnak filmet nap, mint nap.
Örülök neki, hogy elvarázsoltalak, amíg olvastad, mert magamról tudom, hogy az ilyen varázslatok még egy kicsit velünk maradnak, inspirálnak, vagy csak más szemmel nézünk egy kicsit szét magunk körül, amíg tartanak.
Köszönöm a csillagokat is!
Judit
Kedves Barackvirág!
Semmi gond azzal, ha ritkán tudsz erre járni, mindíg örülök, ha benézel! Annak meg mégjobban, hogy tetszett amit kiválasztottál.
Én sem hányhatok senki szemére semmit, mert nem vagyok mostanában túl aktív a Napvilágon. Ahogy mondod, írni is jól esik olyankor, meg ezer dolga van mindenkinek.
Én is irogatós korszakomban vagyok, egyszerre több mindent is írok. Most éppen egy meséskönyvet is, kislányoknak. Ovisoknak és kisiskolásoknak. Szivesen elküldenék egy teszt mesét a lányaidnak, ha nem bánod.
Judit
Kedves Judit!
Persze, hogy nem bánom, sőt, örülnék neki! A két nagyobb lányom (8 és 11 évesek) imádnak olvasni, még a kicsinek (3 éves) is szoktak mesélni. Kiváló tanulók, imádják a kultúrát, akár irodalom, akár zene, stb. (hangszeren is játszanak, kiemelkedően jól; épp tegnap volt egy csodás fellépésük). Így aztán várjuk szeretettel a mesét!
barackvirág
Kedves Judit!
Le a kalappal előtted! Fantasztikus a történet, remekül írtad meg. Mit is mondhatnék még? Minden szót ittam, faltam a sorokat, ami nálam ritkaság. Teljesen lekötött, lebilincselt. Gratula neked!!!
Kedves Barackvirág!
Köszönöm, hogy leteszteled a lányokon a mesekönyv nyitó meséjét. A mesék szereplői pont 3 és 8 évesek :D! Nagyon kíváncsi vagyok a lányaid véleményére. Elküldtem a mesét a honlapodon látható e-mail címedre.
Judit
Kedves Arany!
Ritkán látogatsz el hozzám, de most legalább olyan alkotást találtál, ami elnyerte a tetszésedet.
Köszönöm, hogy olvastál, és hozzászólást is írtál.
Én is szoktalak látogatni, hozzászólást is írok néha, de nem nagyon szoktál válaszolni rá. Gondolom más elfoglaltságaid miatt.
Judit
Kedves Judit! Sajnos ritkán tudok jönni, és előfordul, hogy néhány napig nem válaszolok a hozzászólásokra. Épp ma néztem végig, és az egyik újabban feltett írásomnál nem válaszoltam, de ezeket még délelőtt pótoltam. Többször olvasok ám tőled, mint ahányszor hozzászólást írok. Sajnos kampányszerűen szoktam írni, amikor kissé több időm van. Tegnap, tegnapelőtt is minden új prózai alkotáshoz igyekeztem valamit hozzáfűzni, aztán lehet, hogy két hétig megint nem jövök.
Azért máskor is találtam már nálad jó kis olvasnivalókat:)))
Mindig örülök, ha olvasod az írásaimat. 🙂 Hozzászólással, vagy anélkül.
nagyon szép, profi munka, örök érvényű, igazi irodalom
Kedves Müszélia!
A Te különleges és utánozhatatlan alkotásaidnak legfeljebb is távoli unokatestvére. 🙂
Köszönöm az értékelést, és a csillagokat.
Most láttam, hogy pillanatnyilag vezeti a toplistát. 🙂 🙂
Na ilyen sem volt már nagyon régen! Tavaly nyáron a Tündérfürt egyes részei vezették egy darabig a toplistát, de akkor pont a toplista megszünt egy időre…
Judit
Kedves T.Pandur Judit!
A USMC-t megjárva és leszerelve, csendes nyugalommal és elismeréssel gratulálok ehhez a vágyakkal teli alkotásodhoz. Az előttem lévők, amit ez a mű megérdemel, leírták, elmondták, ezért ezzel a megáldott tehetségeddel a további írásra én is csak buzdítani szeretnélek. Üdv és szeretettel Futóinda.
Kedves Futóinda!
Kicsit zavarba jöttem, amikor elolvastam a hozzászólásodat. Nem is reméltem, hogy az olvasóim között olyan is akad, aki valóban szolgált az Amerikai Egyesült Államok hadseregében. Mint az nyilvánvaló, én sohasem szolgálhattam benne, az egész novella csak némi történelem, és sok írói fantázia. Annál nagyobb örömömre szolgál, hogy mégis élvezettel olvastad az írásomat.
Remélem még a fent lévő írásaim között is találsz számodra érdekeset, de természetesen jönnek majd az újabbak is.
Judit
Kedves Judit!
Igyekszem bepótolni a hiányzásomat, a mulasztást és majd böngészve "elmerülök" a többi prózáidban is. Az enyém:" Vietnám poklában idő nem gyógyít sebet" , hamarosan nyomdába kerül. Majd értesítelek.
Igen, elfelejtettem pontozni, kérlek írd be magadnak (legalább) a 100-ast.
Üdv. Inda.
Ami ebben a novelládban különösen feltűnt, az ellentét. Egy szrelmeslevél, ami nem is az valójában és a levél ami nem érkezhetett meg.
Nagyon jó, olvasmányos írás ez is.:) Nem véletlenül jövök mindig szívesen hozzád.:)
Kedves Futóinda!
A százast beírtam! 😀
Köszönöm, hogy a pontozás miatt újra visszatértél!
A "Vietnám poklában az idő nem gyógyít sebet" cím, önéletrajzi írást sejtet. Ha rész vettél abban a pokoli háborúban, nem lehetett könnyű megírni, meggyónni mindazt amit ott láttál, vagy meg kellett cselekedned…
Az erőszakkal, a háborúkkal foglalkozik "A fogoly" című sci-fi írásom, ami a nyáron jelenik majd meg a "Lélekvándorok" című antológiában.
Judit
Kedves Arthemis!
Örülök, hogy olvasmányosnak találod az írásaimat, és szívesen jössz hozzám.
Mit érnének az írásaim, ha nem olvasná őket senki? 🙂
Remélem az újabbak is tetszeni fognak, amiken most dolgozom.
Judit
Na gondoltam, ez egy csöpögős írás lesz! (LE AZ ELŐÍTÉLETEKKEL!)
S mekkorát csalódtam pozitívan!
Remek írás, méltó az olvasásra! Gratulálok!
üdv
Szellő
Kedves Szellő!
Remek dolog, ha az alkotás felkerül a toplistára, mert a csöpögősségtől rettegők is elolvassák! 😀 Még a cím sem tartja vissza őket… 🙂
Köszönöm a gratulációt, remélem még mást is olvasol tőlem!
Judit
Hányszor beleakadt a szemem a lista élére bebetonozott leveledbe. Mindannyiszor azt gondoltam, á, ehhez én már vén vagyok.
Szóval megleptél. Nem avval, hogy profi munka, ahhoz már hozzászoktam régen. Hozzászokni könnyű, betelni vele, nem annyira.
Gratulálok. a.
Kedves Antonius!
A szerelemhez, a szerelmes levelekhez soha nem elehet eléggé vén az ember. 😉
Örülök, hogy nálam jártál, örülök, hogy nem csalódtál, SŐT!!!
Judit 🙂
Kedves Judit! Gratulálok írásodhoz. Nagyon szépen megírt történet, szeretem az ilyen olvasmányokat.Mivel most regisztráltam, Nálad kezdem az olvasást :-))Remélem sok ilyen kis történetet olvashatok még tőled.
Szeretettel Nárcisz
Kedves Nárcisz!
Köszönöm, hogy nem csak olvastál, hanem hozzászólást is írtál. Örülök, hogy tetszett a novella! Ha szereted a titokzatos levélkéket, és a szerelmes történeteket, akkor a "Teaszertartás" című novellámat ajánlom a figyelmedbe. 🙂
Köszöntelek, mint frissen regisztrált tagot, érezd jól magadat az oldalon!
Judit
Kedves Judit !
Imádtam olvasni ezt az írásodat is.Jól tudod magasan a kedvencem vagy! Sajnálom, hogy most értem el hozzád, de a tartalma nem hült ki , míg ideértem:-)).Gratulálok szívből!
Szeretettel.Marietta
Kedves Marietta!
Örülök, hogy imádtad olvasni! Ez a novellám a Holnap Magazin Tollforgató játékában is sikert aratott / egy megadott címmel: " Meg nem élt jövőd záloga" kellett novellát írni, ott az a címe/ a közönség szavazáson is első lett, és a zsűri is első helyezést adott neki. Ez összesen 12 oldal publikálást jelent a megjelenő antológiájukban. 🙂
Köszönöm, hogy nem csak elolvastad, hanem hozzászólást is írtál.
Judit
Kedves Judit!
Kissé meglepődtem, mert a cím alapján egy szerelmes történetet vártam. Van benne szerelem is, és csakis egy szerelmes nő feledkezhet meg kötelességéről, és engedélyezve felirattal továbbította az egyébként fontos dátumokat rejtő levelet. Ugyanakkor elgondolkodtam, hogy háború idején nemcsak mint ápolók, hanem hírszerzők is lehettek a nők.
Nagyon jól megfogalmazott történet, gratulálok!
Szeretettel: Matild
Kedves Matild!
Elnézést, ha kicsit csalódtál, de igazad van, ez nem romantikus történet. Azt reméltem, hogy azért tetszeni fog neked a romantikus szál miatt. Azt hiszem az igazi romantikus történetekből kifogytam, már mindet elolvastad.
Már csak egy romantikus alkotásom van fenn az oldalon, de az egy regény. "Tündérfürt" a címe, és – ha jól emlékszem – tizenegy részes. Ha van időd, és kedved, ott IGAZI romantikát találsz.
Judit