– Üdvözlöm Felségedet! Pompás napunk van ma, nem de bár? – így a Porcelán Gyertyatartó.
– Valóban. S még ígéretesebbnek tetszik majd, ha elárulom Önnek, kedves Miniszterem: talán nem sokára új Király ül mellém a trónra! – s a Királynő egy merész kacsintást intézett kedves Minisztere felé, aki soha nem tapasztalván efféle bizalmas gesztust, fogantyújáig elpirult.
– Kkhhömm… – próbálkozott a Miniszter túllépni közönséges Réz Gyertyatartóra emlékeztető zavarán. Nem sok sikerrel.
– Igen. Kedves Miniszterem. Ma van a Nagy Nap!
– Vagy úgy! …úúgy! – csillant meg mindkét porcelán fogantyúja a Miniszternek. – Ma van!
(Később. Jóval később.)
– Valahogy… Ööö… Karcsúbbnak képzeltem Felségedet… – pimaszkodott az egyébként egészen triviálisan csak Mártáskiöntőnek keresztelt csőrös tál, aki jelen esetben a háztűznézőbe érkezett Étkészletek és Evőeszközök Követeként merészelt a Királynő becses színe elé járulni.
– Na, de kérem! – hökkent meg a Gyertyatartó Miniszter. – Mégis mit nem merészel?
A Királynő azonban nyugodtan ült továbbra is trónján, s némán szemlélte az eseményeket.
– A Kristály Gyertyatartónak talán túl ÖBLÖS… Mondhatni.
– A Gravírozott Vázának talán túl TÖMÖR… Azt hiszem.
– Az Ezüst Szamovárnak talán túl ALACSONY…
– Az Aranyozott Levesestálnak talán túlontúl KÖZÖNSÉGES…
– Az Áttört Csipkés Süteményestálnak talán túl EGYSZERŰ…
– A Meisseni Csészék mellett, pedig egyenesen ELTÖRPÜLNE…
– Kérem, fáradjanak be az Evőeszközök!
A bevonulás nem tartott sokáig, mindössze néhány pillanatba sűrűsödött – mások számára nyomorúságosan hosszúnak megítélt – percet élt meg a fásult Királynő.
– A Réz nem termett uralkodásra… – kezdte a Követ.
– Az Ezüst hamar törik…
– Az Arany túl nemes Ön mellé a trónra… Azért ezt mégse engedhetjük meg magunknak (és királyi többest használt!), hogy egy egész Konyha nevessen rajtunk! Azt azonban szavazásra bocsátanám, Felséged utólagos engedelmével, az itt megjelentek körében, hogy vajon visszahelyezzük-e Felségedet a polcra, a többi Kávés Csésze mellé… Esetleg minősítsük le egyszerű Teás Csészévé… S ha még a Kék Szélcsíkot is visszaadná Felséged… Köszönöm!
2 hozzászólás
Nagyon tetszett az írásod, elegáns és szellemes ötlet, aranyos mese az élettelen porcelánokról, szép stílusoddal teljesen megelevenítetted őket:) Gratulálok:)
köszönöm, kedves sleepwell, örülök, hogy üdvözölhetlek soraim közelében:)