Amint néhány írásomban már leírtam, a természet több más tulajdonságai között a legtehetségesebb, a legügyesebb festő is egyben. Négy legszínpompásabb alkotása a négy évszak. Ezek közül most az ősz vonatkozásában az őszi kertünkről szólok. Ahogy a kertünkre nézek a meleg szobánkból, a szemeim szinte isszák a növényvilág sok gyönyörűségét, a természet csodálatra méltó esztétikumát. Az őszirózsák már régen elnyíltak. Előkertünket szegélyezi a kerítésünk mellett az örökzöld tuják szelíd zöldes színe és ennek díszes ellentétei a mögöttük magasodó barátságosan zöld hatalmas fenyők. A virágjaink már elnyílva az őszi-téli pihenésre tértek, csak a krizantémok, valamint a dáliák és a rózsák nyílnak még.
Hamarosan feltűnnek az égi kosztosaink és rászállva az etetőjükre fel-felcsippentve egy kis eleséget, olajos magvakat, almadarabkákat, szalonnadarabkákat, sietve tovarepülnek.
A szőlőlugas levelei is már a színüket váltják a zöldből a sárgán át egészen a vörösig. Dús fürtjeikkel köszönik meg a szakértő kertész-szőlész munkáját. Majd a másik ablakunkból a hátsókertünk csodálatos palettája, valóságos őszi pasztellszín kavalkádja tűnik elém, csak itt már kibővül a kép, amelynek alján itt is a krizantémok színes virágai pompáznak. a kis kerti lépcső után a kerti földút a szőlőtőkéknek szintén színváltó remekei és a már úgyszintén megsárgult leveleit hullató szürkés törzsű gyümölcsfák között tűnik el a kertben.
Ameddig e sorokat írom, az eget elborító szürkés őszi fellegek közül a Nap ki-kikandikál a hűvös tájra és egészen biztos, hogy Ő is elgyönyörködik a kertünk szépségében nem is kicsit a kertészünk, a párom dicsőségére és örömére.
Ebben a szép kertben szinte észrevétlen végig sétál közben szaglászva a kutyusunk is felügyelve a rendre és a biztonságra, hiszen ez az Ő nagyon nagy feladata.
Hát ilyen a mi kertünk ősszel.