A márciusi Nap már igencsak próbálkozott sütni, többször megmutatta magát, de valódi meleget még nem tudott adni. Hosszú volt a tél, az emberek alig várták az első tavaszi napsütést. Vétek lett volna benn maradni a lakásban. Az énekes madarak víg csiripelése csalogatott ki a szabadba mindenkit. Panninak is bizsergett már minden porcikája. Szerette volna kiszellőztetni a fejét. Unalmas volt számára a napi rutin feladatok elvégzése, a munkába járás és a monoton házimunka is.
A fiatal nőnek tavaly ősszel kötötték be a fejét, ezért új volt még számára a házasság létformája. Alig húsz éves volt, amikor az oltár elé állt. Nem is gondolta, hogy egy asszonynak ennyi dolga lehet. A takarítani való minden nap újratermelődik és főznie is kell, hiszen a férje nem maradhat éhes. Alig várta, hogy hétvége legyen, és több időt tölthessen a férjével. Örült, hogy az időjárás is kellemesnek ígérkezik az előrejelzések szerint. Vidéken nem kell messzire menni a jó levegőért, a természet karnyújtásnyira elérhető. Vagy mégsem?
Férje imádta az erdőt és a mezőt járni. Gyerekkorában naphosszat kóricált szüleivel a közeli dombokon és mezőkön. Hol gombásztak, hol füvet gyűjtöttek, hol cefrének való szilvát szedtek. Szívesen mesélt feleségének ifjúkoráról és szerette a valóságban is megmutatni, hogy hol cseperedett fel. Ifjú arájával édes volt számukra még minden nap és óra, amit együtt tölthettek. Nem tudtak betelni egymás társaságával. Ebben az évben a férj neve napján – március idusa körül – szólalt meg először a pacsirta. Ezen a napon a hőmérő higanyszála húsz fokot mutatott déltájban, a szobából szinte kicsalogatta az embert a napsütés.
– Menjünk el kirándulni, olyan szép tavaszi idő van, szívjunk egy kis friss levegőt! – kérlelte a férje Pannit.
Nem kellett kétszer mondania. Sportcipőt húztak és szabadidőruhát vettek magukra úgy indultak útnak. A serkenő fű csodaszép látványt nyújtott, a bokrok rügyei megduzzadtak, várták a számukra megfelelő időt, hogy szétnyílhassanak és virágaikat megmutathassák. Amerre sétáltak mindenütt az új élet jelei bontakoztak ki előttük. Bő félóra séta után felértek egy dombtetőre, ahonnét belátták az egész környéket. Megpillantottak egy szürke mezei nyulat, aki sebes lábacskáival futkározott és félelmében elbújt egy jókora bokor alá. A pacsirták vígan danolásztak mit sem törődtek a két természetjáró vándorral.
Jókora utat megtettek már, amikor megpillantották a régiek által csak Sólyomkőnek nevezett hegy csúcsát és mindkettejüknek ugyanaz a gondolat jutott az eszébe: meg kell mászni! Meredek ösvényen kapaszkodtak felfelé a sűrűn benőtt aljnövényzeten keresztül. A bokrok tüskéit nem győzték szedegetni a ruhájukból, de még ez sem tartotta vissza őket céljuk elérésétől. Leküzdhetetlen vágyat éreztek, hogy a felérjenek a hegy tetejére. Verejtékcseppek gurultak végig arcukon, minden lépésük egyre nehezebbnek tűnt. Kisvártatva a hegy tetején találták magukat. Amilyen panoráma a szemük elé tárult azt soha nem felejtik el. Azt gondolták ember ritkán jár errefelé, ezért igencsak meglepődtek, amikor egy fából készült kilátót vettek észre, amit bizonyára vadászok készíthettek. A fatákolmányra felmászva csodálatos látványban volt részük. Körös-körül az ébredező természet szebbnél szebb színekben pompázott, a dimbes-dombos táj festői látképe, a távoli Mátra és a még távolabbi Tátra havas vonulatai elkápráztatták szemeiket. Örömük akkor lett igazán teljes, amikor a kilátó melletti pázsitra leheveredtek és kedvüket lelték egymásban a természet puha fövenyén. Fejük felett mezei pacsirták trilláztak, de még ők sem tudták megzavarni vágyukat, annyira egymásba feledkeztek.
Kilenc hónap múlva gólyamadár szállt a házuk tetejére és egy gyönyörű fiókát pottyantott az otthonukba, éppen a karácsonyfájuk alá. A kilátói séta emlékezetesre sikerült, egy csodaszép leánygyermek emlékezteti őket nap, mint nap arra a bizonyos első tavaszi napsütésben tett kirándulásra.
7 hozzászólás
Kedves Melinda!
Nagyon jól felépített, kerek történet. Tavaszi lelkesedéssel olvastam. Szeretem a gólyákat.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Én is szeretem a gólyákat. 🙂 Jól esett a véleményed.
Szeretettel láttalak nálam: Melinda
Kedves Melinda!
Nagyon szép történet!
Optimista!
´
Szépen kidolgozott;A RÉSZLETEK M§EGNYERÖEN HÜEK1
Szeretettel:sailor
Elnézést!
A RÉSZLETEK MEGNYERÖEN HÜEK!
akartam
Köszönöm kedves sailor a hozzászólásodat.
Tudod a tavasz mindig optimista és vágyat gerjesztő, amint ez a rövid történet is mutatja. 🙂
Viszont szeretettel: Melinda
Szivbol gratulalok,ehez a csodas alkotasodhoz,tenyleg tetszett ahogy szinpompas szavakkal korulrajzolod a termeszet csodait.KAivanok,minden elkepzelheto jot,a minden napokhoz,hogy meg sok szep alkotasod szulethessen,napjaink es eljovendo kedves olvasoink szamara is.**Sankaszka**Sincerely from beauty and sunny Murcia,Cartagena,Cadiz,Torevieja**Con Corazon ,desde bello Murcia del Carmen**Szeretettel,a messzi tavolbol,a csodas del mediteraniai Torrevieja,Cartagena ,Cadiz,valamint Murcia napsutotte regiojabol**2019**
Kedves sankaszka!
Örülök, hogy velem tartottál te is a kilátóhoz és értékeled a természet szépségeit.
Üdvözöllek én is Magyarországról Nógrád megyéből. Melinda