A király döntése

Egykoron a sárkányok hatalmas, szabad népet alkottak. Fenn az égen, a felhők közt szárnyaltak, a mezők puha füvében pihentek, a folyók friss vízében fürödtek. Békében, barátságban éltek együtt a természet minden más teremtményével a földön.

Mindig is bölcs királyaik voltak, de aki most uralkodott felettük, még közülük is kiemelkedett éleslátásával, bölcsességével.

Egy magas szirt peremén állt, amikor odarepült mellé az egyik felvigyázója:
– Királyom! Egyre gyakrabban és egyre több féregmanót látok előbukkanni a mély, sötét barlangok kijáratánál.

A király néma maradt. Minden felvigyázója hasonló megfigyelésekkel érkezik hozzá.

A féregmanók a föld mélyében élnek, csak a mély, sötét barlangok repedésein keresztül jutnak ki a napvilágra. Gonosz népség, minden útjukba kerülő élőlényt elpusztítanak, megölnek. Egyedül a sárkányoktól tartanak, ők az egyetlenek akik képesek megállítani őket. Már többször kerültek egymással szembe, eddig visszatartották őket, de mindig folyt sárkányvér is.

A király gondterhelten nézett a végtelenbe. A féregmanók egyre többen vannak, és egyre többen lesznek. Ha kijutnak a felszínre, akkor tovább szaporodnak, megölik az egész népét. Már a föld mélyében el kell őket pusztítani.

Nézte az égen szabadon szárnyaló társait, a ráncok elmélyedtek a homlokán.

Ahhoz viszont neki és a népének a hideg, sötét, mély barlangokba kell menniük, ott kell élniük folyamatosan, lesznek, akik egész életükben nem látják a napfényt. Hosszú, véres harc kezdődne. És ki győzne? Ők vagy a féregmanók? Az egyikükből hírmondó sem maradna, de lehet, a másikukból sem sokkal több.

Nézte a mezőkön futkározó, a folyókban lubickoló sárkánygyermekeket. A ráncok egyre szaporodtak, egyre mélyültek az arcán.

Szabadság de biztos halál, vagy állandó harc, vér, sötétség a remény szikrájáért?

Ő volt az a király, aki éleslátásával kiemelkedett a bölcs királyok hosszú sorából.

És ő volt a sárkányok utolsó királya is, népét a barlangok mély és sötét üregeibe vezette.

Nekünk, embereknek már csak emlékeink vannak egy-egy sárkányról akik barlangokban éltek, és különösen kegyetlenek voltak.

De élhetünk, mert a féregmanókról még emlékeink sincsenek…