A kirobbanó szerelem

Reggel volt. David Hooker a dolgozó szobájában ült és épp egy dobozra tett díszcsomagolás. Nagy vigyorral az arcán kötötte rá az aranyszínű szalagot. Természetesen egy nőnek készítette. Jessicának hívták és annak az utcának a sarkán lévő kávézóban szolgált fel, ahol David lakott. David azóta szerette őt, amióta megismerte. De egy hónapja meglátta igazi énjét, és, azóta még hevesebb érzéseket táplált iránta. Pár napja szánta rá magát a cselekvésre. Azóta ezt a napot tervezgette, és amióta megfogant benne az ajándék ötlete, csak arra várt, hogy azt odaadja neki. De nem merte személyesen, azt akarta, hogy valaki más adja át. David távolról akarta nézni, milyen hatást vált ki a doboz tartalma. Úgy érezte, eljött az idő. Megkötötte az utolsó csomót a szalagon és elindult az ajtó felé. Út közben felvette az ajtó mellé támasztott teli szemeteszsákot és kilépett az utcára.
Gyönyörű idő volt. A nyári napsugarak az arcába ragyogtak. Felvette a napszemüvegét és ráérősen, fütyörészve végig andalgott a kis utcán a kávézó felé. Már innen látta, hogy tele van vendégekkel, mint mindig. David belépett és azonnal kiszúrta Jessicát. Vendégtől vendéghez rohangált, próbálva teljesíteni minden kívánságukat. Látszott rajta, hogy minden vágya most egy kis pihenő. Időről időre ránézett a hátsó sarokban heverő félig teli szemetes kukára. David odasétált és kicserélte a kukában lévő zsákot a telire, amit magával hozott, ezután visszasétált a kávézó túlsó végébe és várt. Körülbelül két perc után, meglátta, hogy Jessica kiveszi a szemeteszsákot és kimegy a hátsó kijáraton a kávézó melletti sikátorba. David csak erre várt. Ezután odasétált a csaposhoz. Paulnak hívták, David jó barátja volt. Levette a napszemüvegét, és megszólította.
– Szervusz Paul. – mondta jókedvűen.
– Szervusz David. Miben segíthetek?
– Meg szeretnélek kérni valamire. – és felmutatta a dobozt.
– Mi az? – kérdezte Paul.
– Egy kis apróság Jessicának. Azt szeretném, ha odaadnád neki helyettem, nekem sietnem kell.
– Ahogy akarod.
– Köszönöm. Majd mond meg, hogy reagált.
– Rendben.
David kilépett a kávézóból és átsétált az utca túl oldalára. Keresett egy árnyékos helyet, ahonnan jól be lehetett látni a kávézó melletti sikátorba. Pontosan úgy történt, ahogy tervezte. Jessica a sikátorban állt a szemeteskonténer mellett és cigizett. David jól tudta miért nézte folyton a szemetest felszolgálás közben. Amint megtelik, Jessica szemét kivitel ürügyén kimegy szívni egy kis friss levegőt, meg persze egy kis cigaretta füstöt. David nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon. Ahogy sejtette, pár percen belül Paul is kijött, hogy átadja az ajándékot. Látszott, hogy Paul mond valamit, erre Jessica elmosolyodik és átveszi a dobozt. Ránézett, megforgatta a kezében, de nem nyitotta ki. Helyette ránézett Paulra, aki visszanézett rá. Pár másodpercig így álltak, aztán Jessica Paul nyakába ugrott és elkezdtek szenvedélyesen csókolózni. David arcáról nem fagyott le a mosoly. Tudott róluk, de tudta azt is, hogy a doboz tartalma garantálja, hogy ez az utolsó csókjuk. Tovább nézte őket. Azok még mindig nem hagyták abba a csókolózást. David arcán a mosoly, eszelős vigyorba csapott át. Már csak pár másodperc, gondolta. Paul és Jessica úgy karoltak egymásba, mintha meghalnának, ha elengednék egymást. És abban a pillanatban, amikor a két ajak elvált egymástól, a dobozban lévő bomba felrobbant, belefojtva az utolsó mosolyt Jessicába, aki David felesége volt.