Egyszer volt, hol nem volt, messze Jégországban élt egyszer egy Hókirálynő és sok-sok apró hótündér. A Jégpalotában ahol éltek, télen nagy volt a sürgés-forgás.
Ilyenkor bizony nagyon sok dolguk volt a kis hótündéreknek!
Az ő feladatuk volt, hogy beborítsák a földet hóval, és szebbnél-szebb hópehelymintákat találjanak ki. A jégteremben ültek, rajzolgattak, tervezgettek, vagy épp hintették a földre a havat. Csak egy Hótündérke nézegetett szomorúan az ablakban. Arról álmodozott, hogy csak egyszer, csak egyetlenegyszer, hadd mehessen le a földre az emberek közé! De hiába kérlelte a Hókirálynőt, ő bizony hajthatatlan volt.
-Kedves Királynő, annyi szépet látok a földön ilyenkor karácsony környékén, engedj le az emberek közé, hadd sétálhassak közöttük! Mindenki olyan boldog, mindenki olyan vidám…Olyan jó lehet a földön élni! Itt csak unatkozom! Csak rajzolgatok, csak havat szórok…. már annyira szeretnék valami mást csinálni!
Addig-addig könyörgött, míg a Hókirálynő megunta, és így szólt:
-Na jól van, menj az emberek közé! De majd meglátod, ott se mindenki boldog, ott se mindenki vidám. De 3 nap múlva gyere vissza, mert különben soha többé nem térhetsz vissza hozzánk. Mond ezt a varázsigét háromszor:
Hópihe, hópihe,
szállj ide, szállj ide.
Legyek ott, legyek ott,
ahol lenni akarok!
-Amikor vissza akarsz jönni, akkor is ezt a varázsigét mond. Ne feledd, három nap…..Ha letelik a 3 nap, a földön kell maradnod, soha nem térhetsz vissza közénk. Babává válsz….
De ezt már a kis Hótündér nem is hallotta. Már hadarta is a varázsigét. Amikor megérkezett a földre, nagyon örült. Sétálgatott, nézelődött, csodálkozott, hogy mindenki nagy csomagokat cipel, hatalmas fenyőket visznek a lakásokba.Az első és a második nap nagyon gyorsan eltelt azzal, hogy bámészkodott, ismerkedett az emberek lakta világgal.
Harmadik nap, gondolta mielőtt visszamegy játszik egy kicsit a gyerekekkel. Ők mennyivel jobb játékot játszanak, mint mi a palotában.
A gyerekek kíváncsian nézték gyönyörű hófehér kabátját, sapkáját, csizmáját. Az egyik gyerek elkiáltotta magát:
-Úgy nézel ki, mint egy habcsók! Így akarsz játszani? Ilyen ruhában?
A többi gyerek is rákezdte:
-Habcsók, habcsók….
A kis Hótündér szomorúan tovább ment. Ők nem szokták a palotában bántani egymást. Ahogy sétálgatott megpillantott két kisgyermeket, akik a játékbolt kirakata előtt nézelődtek. Az egyik szomorúan így szólt:
-De jó lenne egy ilyen babát kapni! Látod milyen gyönyörű ruhája van! Olyan mint egy tündér!
S ott sóhajtoztak, álmodoztak a kirakat előtt.
-Úgy látszik, nem mindenki kap olyan nagy becsomagolt dobozokat-gondolta a kis Hótündér.
-Milyen jó azoknak, akik kapnak ajándékot karácsonykor!-sóhajtotta a másik gyermek.
A Hótündér elszomorodott. Szóval mégis csak igaza volt a Hókirálynőnek, hogy a földön nem mindenki boldog. Vannak olyanok akiknek nem jut karácsonyi ajándék. Ment a két gyermek után, hazáig követte őket. Egy kis házba mentek be, s náluk nem hatalmas fenyő volt feldíszítve, mint a többi házban, hanem néhány fenyőágacska volt egy vázában, s azon néhány papírdisz.
A gyerekek gyertyát gyújtottak, s szüleikkel karácsonyi dalokat énekeltek. Látta, hogy így is nagyon boldogok, de a kis Hótündér már tudta, hogy fog örömet szereznini ezeknek a gyerekeknek. Tudta, ha nem megy vissza amikor lejár a három nap, akkor örökre a földön marad, s egy hófehér ruhás, sapkás, csizmás babává válik. Pont olyanná, amilyenről a két gyermek álmodozott. Már csak néhány perce volt, de nem mondta el a varázsigét. Becsöngetett a házba.
A gyerekek kiszaladtak megnézni, hogy vajon ki csöngethet ilyenkor. Csodálkozva látták, hogy az ajtóban egy gyönyörű hófehér bundás, sapkás, csizmás baba állt. Pont olyan, amilyet szerettek volna….
15 hozzászólás
Szia!
Nagyon tetszett az írásod!
Szeretettel:
Réka
Szia!
Örülök, hogy tetszett, remélem máskor is találkozunk a cseten.
Szia! Jaj olyan aranyos ez a kis mese,de mégis úgy megérinti az embert! Nagyon szép! Nekem nagyon tetszett! Gratulálok!
Szia! Szerintem is nagyon aranyos ez a történet, kár, hogy csak most találtam rá! 🙂
üdv.: Doreen
Kösziiiii!!
Talán jobb lett volna, ha nem jött volna le az emberek közé… Talán odafenn jobb helye volt… Szép és fájdalmas. Viszont a vége happy end. A végén jóra fordul minden. 🙂 Örömöt lopott a gyermekek ajkára. Tetszett! Gratula!
Kedves Hundido!
Tényleg, kedves, bájos mese!…Gratulálok a helyezésedhez itt is!
Szeretettel ölellek: Lyza
Nagyon köszi mégegyszer!!!!
Szeretettel teli, szép mesét írtál! Gratulálok!
Köszönöm, hogy elolvastad és hogy tetszett. üdv hundido
Aki olvassa ezt a mesét és felhasználja, előadja akkor úgy illik, hogy az eredeti szerző neve is jelenjen meg. Nagyon örülök, hogy sokan feldolgozzák, átveszik, de nem illik a szerzőt lehagyni!!!! Köszönöm!
Jó ötlet 🙂
Delory
A neten több feldolgozás is megtalálható, de már ajánlott mesehallgatás is lett az új tankönyv koncepciója szerint!!! Nagyon örülök!!! (:
Kedves meséd nagyon szép, mondhatom, hogy én irigykedem, mert én meséket nem írok.
Egyetlen egyszer az unokáimnak – és róluk – írtam mesét. De azt nem is tudom, hogy az
mennyit ér.
Olvasni mégis szeretem mások meséit.
Nekem ez is nagyon tetszik, szeretettel olvastam:
Kata
Kedves Kata!
Köszönöm , hogy elolvastad. Ez a mese rég íródott, át is dolgoztam egy kicsit, de azóta nagyon népszerű az iskolákban. Karácsonykor gyakran választják a Hótündér történetét. Sok videó is van róla a neten. Üdv hundido