Reggel
Tíz perce sincs, hogy elkezdődött, de már megbántam. Ekkora marha miként lehettem, hogy elvállaltam az első, embereken végzett tudatcserés kísérlet férfi tesztalanyának szerepét. Akarom mondani dehogyis férfi, hiszen ma reggel héttől holnap reggel hétig nő vagyok. Igen, női testben. Teljes 24 óra a tudomány szolgálatában.
A kísérleti partnerem lakásában ébredtem. Az ő testében, ő az enyémben. Hetek óta készültünk erre, s a vezető pszichológus, akinek alkalomadtán kitépem az a bizakodó szemét az üregéből, úgy vélte, könnyebb az átmenet, ha mindkét résztvevő a saját lakásából indul. Mármint abból, ahol az eredeti teste van.
Megbeszéltük, hogy cédulákat hagyunk egymásnak. Kis segítség, elvégre meglehetősen meredek lesz a váltás. Nekem legalábbis, ő egy pompásan bejáratott, magától működő férfitestet kap.
Aludhattam volna fél nyolcig, de így nem lehet. Nyomnak a melleim. Pisilnem is kell. Kimegyek a fürdőszobába. Ejha, milyen gazdagon felszerelt, látszik, hogy magasabb a fizetése, mint az enyém! Elégedett sóhajjal kezdem leereszteni a fáradt olajat, amikor szemem a kis cetlire téved, szemmagasságban.
"Előtte ülj le!"
A fenébe! Mégsem hagyhatom így a WC környékét, muszáj lesz felmosnom. Ida-oda trappolok, de meglelem az eszközöket. Hihetetlen, hogy bármit csinálok, útban van a mellem. Mmm…méghozzá milyen mellek…! Egész más érzés megfogni így…
(itt egy kis kihagyás következik, ami nem kerül be a hivatalos jelentésbe)
Végre kész. Befejezem a műveletet, immáron ülve. Most különösen időszerű lefürödnöm. Előtte ugyan tornára is kér a következő cetli, semmi komoly, 10 perc lépcsőzés, majd 10 perc hasizmozás, majd levezetésként 10 perc könnyű ügetés a futópadon, négyes fokozaton. Ha van kedvem, egy kis ugrókötelezés és pár nyújtógyakorlat, netán ritmikus gimnasztika. Már hogyne lenne kedvem! Úgy kell ez nekem, mint halnak a bicikli. De sajnos a tornát részletesen leíró cetlit a súlya lehúzhatta valahová, mert nem veszem észre, hogy ilyen lehetőség is van. Így egyből irány a fürdőszoba ismét.
Lássuk csak, kell egy tusfürdő. Melyik lehet az? Van itt vagy húszféle cucc. Cetli sehol, illetve mégis…aszongya: "Mindre rá van írva, mire való, sorban használd őket, értelemszerűen."
Értelemszerűen. Köszi. Kisilabizálom az első öt flakon hátát, hármas betűméretben tízfajta nyelven, világoskék alapon sárgával, aztán feladom. Jó lesz ez a virágillatú mindenre, legfeljebb a végén kenek valahová egy kis hajbalzsamot. Vagy hajvégfixálót. Netán hajtőápolót. Szerintem le kellene csukni, aki rákkutatás helyett ilyenek összekutyulására költ pénzt. Nézd csak, milyen jó fenekem van. Vajon a 24 óra elteltével is megnézhetem majd? Elvégre ennél intimebb kapcsolat nincs is, nem?
Ó, kezembe akad intimmosdató is. Vagy hogy a csudába hívják. Ki is próbálom. Az íze vacak, de egész jó érzés használni. Ó…de még milyen jó…
(kicsit hosszabb szünet, ami szintúgy kimarad a hivatalos jelentésből)
Közben eszembe jut az én idevágó cetlim. "Ébredés után szellents néhány jó nagyot, akkor nem lesznek kellemetlen görcseid".
Azt hiszem ez nem a hajbalzsam volt. A szemem is csípi. Ez sem az volt. Ez meg porszerű, ezt még fél lábon ugrálva, behunyt, égő szemmel is érzem. Na végre, valami hűsítő. Kicsit merev lett a hajam, de jó lesz így.
"A felsőtestre másik törülközőt használj, mint az alsóra" Lábanként is külön? Miért nem jó meztelenül üvöltve végigrohanni a lakáson és megpörgetni a lompost a tükör előtt? Na jó, lompos most épp nincs. Az én cetlim számára: "Tiszta törülköző a szárítón az alagsorban, nem fogom minden héten leszedni és ide-oda pakolgatni".
Fogmosás. Elvileg először a motorossal, utána szájöblítés, majd fogselyem (a nők is hasznának fogselymet?) majd megint öblítés. Ez van a cetlin. De sajnos véletlen leesett a mosdó mögé. Egy ilyen szép arccal egyáltalán nem lehet olyan muris pofákat vágni, de azért megteszem, ami tőlem telik. Néhány selfie is elkattan, legyen mit feltenni holnap a belső netre.
Kicsit fáj a fésülködés, de muszáj. Hajszárítás közben eléggé össze-vissza kezd állni. Ennyit kibírok. Csak ne tartana közel harminc percig. Az én hajam negyven másodperc alatt szárad. Minden pillanat tudatosítja bennem, mennyivel jobb férfinak lenni. Mit kapnak ezért a sok kényelmetlenségért cserébe? Kéznél van a punci, oszt ennyi.
Az oldalsó polcon másfajta kencék. Mellettük cetlik. Aliz Csodaországban kezdem magam érezni. De előtte borotválás. Azt hiszem, itt meghúzom a határt. Úgyis harisnya lesz rajtam. Lássuk a többit. Testápolók. Bőrhidratálók. "Ezzel alaposan kend be a hátad!" Ez hülye. De most komolyan. Hogy a jó búbánatba kenjem be alaposan a hátam?
Kicsit ragadok, de végre kész. Talán az izomlazítót nem kellett volna, de most már mindegy. Azért van némi hiányérzetem, alig ötvenöt perc alatt végeztem, a nők ennél többet tetvészkednek. Egész biztos kihagytam ezt-azt.
Kifelé menet az ajtó belső oldalán "Ne felejtsd el kimosni a zuhanyzót és feltörölni magad után! A tükröt is töröld le egy száraz ronggyal, ott van mellette." Igen ott van, de már nem száraz. Azért letörlöm. Kicsit hajas lett. A zuhanytálcát az elmúlt fél órában jócskán kiöblítettem. Ennél többet mit lehetne tenni vele?
Jöhet az öltözés. Miért csak tangája van? Ez borzalmas. Egész nap vágni fog. Harisnya. Hopp, az első szakad szét. Mit szakad, mállik. Centis körmökkel egyszerűen képtelenség felhúzni ezeket a pókhálókat. Szerencsére néhány letörött ébredés óta, így van némi esélyem. A második is cafatokban.
(tizenkét perccel és hét pár harisnyával később)
Ez az! Fenn van! Épségben. Magam sem hittem volna, de egy férfi még ezzel is képes megküzdeni. Nem hiába mi vagyunk a teremtés koronái. Most szusszanok egyet, aztán leveszem és megpróbálom nem fordítva felhúzni. Még van a fiókban legalább kilenc pár tartalék.
Túl a harisnyán, össze kell válogatnom a mai öltözetet. Hihetetlen, a partnerem menyivel jobban járt. Ott van neki három kényelmes farmer, fél tucat kockás ing és két kényelmes zakó. Csak arra kell figyelnie, hogy a bivalyos csatos övet ne vegye fel a makkos cipőhöz, mert az hiszik, meleg lettem.
Szoknyát veszek, ha már küzdöttem a harisnyával. Ez pont jó lesz, majdnem a combomig ér. Melltartó. Az nem kell. Ilyen csöcsöket vétek eldugni. Egy feszes póló, mély dekoltázzsal pompásan kiemeli. Na jó, egy könnyű pulóver elkelhet, fúj a szél. Szerintem a színek is rendben vannak.
Irány a konyha. Rám fér egy bőséges reggeli. Nyitom a hűtőt, jé, milyen tiszta. Biztos új. No de mit látok benne? Egy biotej és néhány zöld izé. Egy répa. Egy sötétlila valami. Gyanús üvegekben még gyanúsabb löttyök, ezeket gyorsan elkerülöm. Hol tartja a tojást és a szalonnát? Áh, végre, cetlik!
"A tej a hűtőben, biztos megtalálod." Nem kihívás, abban a hűtőben egy gombostűt is meg lehet találni. "A polcon, a hűtő mellett vannak müzlik. Ízlés szerint szórj egy tálba." Ha ízlés szerint, akkor nem szórok. Nem vagyok én kanári.
"A barna dobozból is szórjál hozzá és alaposan öntsd fel tejjel." Barna doboz. Abban lehetne fasírtpor is, de attól félek, nem az. Lássuk…kaktuszpor. Mi a jó édes retyerutya?? Kaktuszpor?! Ez alulmúlja legrosszabb várakozásaimat is. Egy újabb pont, ahol meghúzzuk a határt. Iszom egy kis tejet, mellé keresek kolbászt a kamrában, nincs persze, nem baj, útközben veszek majd valami egészségtelent.
Bezzeg az én konyhám! A cetlik vezetik a kezét: "A szalonnát az élesebbik késsel vágd, ott találod a konyhapulton a morzsák mellett.", "a kisebbik serpenyőbe nem fér hat tojás, a nagyobbikat használd", "ott van a gázon, nem kell elmosogatnod, négy napja pucoltam és azóta mindig csak ugyanazt sütöttem benne", "ne felejtsd el megetetni a kutyát!" majd megnézem az arcát, tudniillik nincs kutyám, de hadd keresgélje kicsit pánikban.
Pisilnem kell. Ez hogy lehet, fel van fázva ez a csaj? Nemrég végeztem ezzel. Na mindegy, ha kell hát kell, úgyis át akarom venni a pólót, mert leittam tejjel és ráborult valami nagyon viszkető magféleség, mikor a kolbászt kerestem a kamrában. Félek, hogy a tejtől kicsírázik, s mire beérek az intézetbe, vidám kalászok integetnek majd a dombok közül.
Lassan elkészülök. Lássunk valami lapos sarkú cipőt vagy szandált. Turkálok, de nincs. Egy szakad, kidobásra váró szandálon és egy rózsaszín gumicsizmán kívül egyetlen egy sem akad, aminek a sarka hat centinél kisebb lenne. Még így is erős a kísértés, de előttem a prof arca, ahogy meglát miniszoknyában és rózsaszín csizmában… féltem az öreget, elvinné egy hirtelen szívroham.
Felhúzom a legalacsonyabb sarkút. Hihetetlenül bonyolult visszafűzni és visszacsatolni. A másik lábamnál már rájövök, nem is kellett volna kifűzni és kicsatolni, csak felrángatni. Kicsit illegetem magam a tükör előtt, ilyen lehet buzinak lenni. Eltekintve ezektől a mellektől, mmm….
Egy cetli a tükrön is. Még ahhoz is használatit kapok, hogyan kell magam megnézni?
"Smink!"
Ó, hogy az a. A nők sminkelik magukat. Ez még kívülállóként is nehéz folyamat, nem hogy közvetlenül. Mondtam már, hogy mekkora állat vagyok, mert elvállaltam a kísérleti egér szerepét?
Mintha láttam volna egy ilyen ülős tükröt valahol, kis izékkel meg fiókokkal. Meg is van. Leülök. Nézek tanácstalan. Hetvenféle miegymás. A fiókban még több. Ezer szín. Különböző veszélyesnek tűnő eszközök. Sebaj, erre van az okostelefon. Hogy is hívják azt a kis libát, aki mindig sminkeli magát a neten és dumálja hozzá az okosságokat…meg is van.
Reggeli smink. Ez kell nekem. Vannak alcsoportok. Évszak meg helyszínek. Iroda, ügyfélszolgálat, műhely, erdő vagy egyéb szabadtér, repülőgép, csatorna (csatorna???) maradjunk az irodánál. Még jó, hogy mindig kézbe veszi azt, amiről beszél, különben képtelenség lenne eligazodni a sok értelmetlen nevű kínzóeszköz meg festék között.
Megúsztam szemkiszúrás nélkül. Szerintem egész jó lett. Egy horrorfilmbe csont nélkül becastingolnának. Sebaj, azt mondom, befelé menet a szél kicsit összekuszálta. Majd feltalálom a szélálló sminket és mocskosul meggazdagszom belőle.
Körömlakk. Harisnya le. Lábra zöld (nem ez a neve, hanem valami Tavaszi Erdő, nem értem, a zöldet miért nem lehet zöldnek hívni), kézre piros (Bíborhullám néven, a tervező dédapja ott lehetett Trafalgarnál). Azt hiszem egymás után kellett volna festeni, kicsit keveredtek a színek. Itt-ott túlszaladt, de hamar lehámlik majd, remélem. A bal kisujjamon beleragadt egy lapos csillogó izé, de szerintem ez csak dob rajta. Miközben rázogatom, ahogy a nőktől láttam, jól beverem a könyököm és leesik egy csomó üvegcse. Kicsit szőrös lesz a szőnyegtől a lábköröm-lakkom, mire összeszedem őket. Harisnya fel, már nagy gyakorlatom van benne. Elismerem, nem könnyű nőnek lenni.
Cetli. "Nézd meg, nem kell-e kicsipkedni a szemöldökünk!" Vicces vagy drágám, de hidd el, nem kell. Gyönyörűek vagyunk. Nekem így tetszünk.
Újfent pisilnem kell. Tuti fel van fázva, ne felejtsek el szólni neki. Még el sem indultam, de már háromszor kellett a WC-re rohangálnom. Még jó, hogy nem kezeslábasban vagyok. Akkor nem érné meg ennyiszer levetkőzni.
Kulcs, slusszkulcs, meg is van. Oppardon a retikül. Lássuk, melyik. A minihez ez megy, a kis aranyos. Remélem minden benne van gyárilag, mert én hótziher nem fogom leltározni. Tárca bedob, van rajta egy Hello Kitty, nevetséges egy harmincas nő ilyennel, de mindegy. Riasztó bekapcs, majd kikód, ez a sajátomé, itteni kód be, indulás. Talán nem kell sehol megállnom pisilni. Nem akarok elkésni.
folyt.köv.