Úton
Állok a garázsajtóban, karomon fityeg a hellokittys retikül és rémülten bámulok befelé. Bele kell préselnem magam ebbe a játékautóba. Aztán eszembe jut, hiszen most csak 165 cm vagyok és 54 kiló plusz mellek. Menni fog. A szomszéd, mert gondolom ő az, akiről már eddig is hallottam ezt-azt, mögém oson. Pikáns megjegyzéseket tesz, célozgat valami vacsorára, amikor a neje elutazik. Igyekszik körbejárni engem, betolni a gülü szemeit a dekoltázsomba. Kedvére teszek, hagyom közel lépni. Majd csábos mosollyal elmagyarázom, miközben eleinte mosolyog, ha még egyszer két méternél közelebb jön, vagy akkor szól hozzám, amikor nincs jelen a felesége, akkor mindenkinek elhíresztelem, hogy hátul a medencében kisfiúkkal szoktam látni fura dolgokat művelni. Nem teljesen értem, mit válaszol, mikor eltorzult arccal visszamenekül a vackába.
A szélvédőn cetli: "Ha a szomszéd próbálkozik, igyekezz finoman lerázni. Évek óta csorgatja a nyálát rám, ahányszor meglát, tapizik, erőszakoskodik :(" Ne aggódj, többet nem fog.
Hihetetlen, mi van ebben a garázsban. Egy autó. Semmi más. Minek az ilyennek garázs, ha szinte semmit nem tart benne?
Ilyen kis testtel egész kényelmes az autó. De nem automata váltós. Ki hitte volna, az egészségmániás szexbomba, a szőke hajával, igen szőke, lehet a hülye vicceket estig tartalékra tenni, szóval a cicababa szereti a kéziváltót. Cetli: "40 lóerővel fel van tuningolva, feszesebb lengéscsillapítók és erősebb fékek, nyugodtan küldd meg neki dinamikusan, szereti." El vagyok ájulva.
Magassarkúban vezetni kész életveszély. Be kellene tiltani. Állandóan beakad valahová. Mégis a csizmát kellett volna felhúznom. Viszont pár sarokkal arrébb isteni burritókat lehet kapni. A kísérleti partneremnek holnap kinéz még fél óra kondiedzés, de ma lazulunk. A kiszolgáló srác aggódva sandít rám, lesántultál? kérdi, olyan furán jársz, kacsázgatsz itt. Igazán kedves, hogy így aggódsz, mondom neki, dehogy, csak tegnap a bilincs kicsit megnyomta a bokám. Diszkrét ah-nál többet nem enged meg magának. Jól nevelte az anyukája.
Irány az intézet. Bekötöm magam, ideje dinamikusan megküldeni a kicsikét. Vagyis az autóját. Hogy a csudába kell beigazítani az övet, hogy ne vágja a didkókat? Érdekes, hogy kiemeli őket, mikor megfeszül… Tényleg megy ez a gépsárkány rendesen. Nincs itt egy cetli, mikor kell felváltani kettesbe? Hetven felett már nagyon üvölt a motor, mindenki engem néz. Azt hiszem, kell vennem egy kéziváltós autót, ez bejöhet a csajoknak. Bár elég fárasztó dolog folyton ide-oda nyúlkálni, kapcsolgatni, pedálozni.
Opsz. Letörött a sarkam. Újszerű élmény, ilyen sem fordult még velem elő. Viszont sokkal jobban használható lett. A következő lámpánál letöröm a másik sarkat is. Bedobom a kesztyűtartóba, jó lesz még valamire. Mik vannak itt? Többek egy sminkkészlet. Pár tampon. Egész jól nézek ki az orromban és füleimben egy-egy tamponnal. Csinálok is gyorsan erről is selfit. A szomszéd autóból fiatalok kurjongatnak át. Nem tudnak az emberek viselkedni.
Egy üres palack nincs a holmik között? Megint pisilnem kell. Valahogy talán kibírom az intézetig, már nincs messze. Elmegyek a tetoválószalon mellett, jobbra fordulok, onnan már csak pár háztömb.
Nem megyek el semmi mellett. Egy durranás és rángat a kormány. Ezt nem hiszem el, ilyenkor van defektem! Kiszállok és rájövök, a letört sarkú szandálban vezetni jól lehet, de járni nem. Erről miért nincs cetli? Viszont az előbbi suhancok már meg is állnak és készségesen felajánlkoznak kereket cserélni. Szemük a fenekemen és a mellemen. Megértem őket.
Amíg koszolják magukat, addig betérek a tetoválószalonba, hátha megengedik, hogy használjam a mosdót. A tulaj, egy kivarrt, kétméteres állat, felkap a magasba és boldog öleléssel üdvözöl. Arra gyanakszom, ismer valahonnan. Unokahugi, végre rászántad magad! örvendezik és elém terít egy rajzot, amin egy hegyes fülű tündér van, íjjal. Csak pislogok. Mi rejtezik még ebben a nőben? De nem érek rá, vészhelyzeti eljárás lép életbe, pisilnem kell és szandált vennem. Megkérem, hogy felszerelésestől jöjjön át majd este nyolcra. Ott leszek hugi és úgy felvarrjuk ezt a tündét, hogy élni fog! biztosít róla és miután megkönnyebbültem, áttipegek a szomszédos cipőboltba.
A srácok közben olajat cserélnek és mossák a kocsit. Kicsit aggódom, mit fognak mindezért elvárni.
Segíthetek, asszonyom? kérdi a fiatal kis eladólányka készségesen, amit becsámpázok az ajtón. Asszonyom a nénikéd, gondolom, ennek a csitrinek mindenki öreg, aki elmúlt 20 és van már melle? Igen, segíthet, adjon egy szandált. Néz rám tanácstalan, mégis milyet?
Körülpislantok. Nagyjából egymillió féle női szandál és nyári cipő van, ha nem számoljuk a színvariánsokat. Vegyük egyszerűbbre. Ilyet, mutatok a lábamra, csak legyen sarka. Meglepetten pislog, de hisz ez múlt hónapban kiment a divatból, tájékoztat. Szemében lesajnálás. Erősen elgondolkozom, hogy átviszem a szomszédba a benga unokabratyóhoz és tetováltatok a homlokára egy skarlát betűt.
De úrinő vagyok, úristen, remélem a hatás nem maradandó, s elkezdek felpróbálni néhány szandált.
(tíz perccel, nyolc pár szandállal és egy elszakadt pánttal később)
Csodák csodájára a harisnya nem pusztult el. De a lányka félősen megjegyzi, biztos, hogy szandálhoz harisnyát akarok viselni? Igen, te hárpia, gondolom, ha már a fél reggel azzal ment el, hogy magamra ráncigáljak egyet épségben, akkor ez most fenn is marad. Javasolna esetleg egy szép cipőt…vagy két párat, most akció van a második párra. Jó, adjon csak egy második párat. Az úgy nem megy, nyivákolja.
Végül maradok egy kényelmes edzőcipőnél. Vannak rajta vékony piros csíkok egy helyütt, ettől szerintem nőies. A színe is megy a szoknyához és a pólóhoz. Nagyjából.
A srácok épp végeztek a belső takarítással, kicserélték az egyik hátsó izzót is. Kérdem tőlük, a karburátort átnézték? Aztán gyorsan szólok, csak vicceltem, mielőtt motorgenerálba kezdenek. Meghívom őket hétvégére az erdei házikómba. Valójában nem az enyém, a prof elvált feleségéé. Egy országos ribanc, örülni fog négy ilyen csődörnek. Mindenki jól jár.
Most nyomás, be kell érnem, mielőtt megint rám jön a pisilhetnék. Már vagy húsz perce nem voltam vécén. Búcsúzóul kicsit megvillantom a fiúknak a ciciket, popsit, bepattanok a megújult autóba és elporzok. Már ötvennél felváltok kettesbe, kezdem kiismerni a lelkét.
El sem hiszem, mikor végre felbukkan az intézet bejárata, a sorompó, a mogorva biztonsági őrrel. Mindig kekeckedik velem, egy savanyú, megkeseredett törpe. Már előre görcsölök, mivel fog szekálni. Illetve tudom, a belépőkártyát a konyhapulton felejtettem, a kaktuszpor mellett.
Mikor meglát, arca széles vigyorba fordul, mélyen behajol az ablakon, lábujjhegyen épp elég magas hozzá, és megnyugtat, kártya nélkül is felismer egy ilyen gyönyörű nőt, menjek nyugodtan. A szexista szemétláda!
Legalább nem nehéz parkolni. Ezzel a kocsival elférek egy kisebb banánosládában is. Kiszállok és derűs kedvvel megindulok a bejárat felé. Bár kicsit aggódom, kísérleti társam mit művelt velem, a holmijaimmal és az autómmal a reggel folyamán.
folyt.köv.