A könyv hatalma az utálatos hangulat felett

Hajnali fél háromkor még forgolódtam az ágyban. Sehogy nem jött álom a szememre. Valamin egyfolytában járt az agyam, de már nem emlékszem pontosan hogy mi is volt az, ami nem hagyott nyugodni. Mikor végre elaludtam, rémálmok gyötörtek. Nem először fordult elő velem, hogy rosszul alszom, most ez mégis más volt. Megviselt.
Fél nyolckor telefoncsörgés ébresztett. Álmos hangon szóltam bele a telefonba, a hívó valami Richárdot keresett. Közöltem téves, majd letettem. Fáradtan dörzsöltem meg a szemem és meglepetten állapítottam meg, hogy az éjjel esett a hó. Vakító fehér táj tárult a szemem elé az ablakon keresztül. Máskor örömmel ugrottam volna ki az ágyból, és rohantam volna hálóruhástól az udvarra, bele a friss hóba. Most nem. Fájt a térdem, érezte az időváltozást. Kikászálódtam az ágyból és a konyhában főztem friss forró teát.
A délelőtt folyamán hangulatom semmit nem javult. Tele voltam negatív érzésekkel, amikről nem tudtam, miért támadtak most ily hirtelen rám. Fáradt voltam, csalódott, kiábrándult. Utáltam az embereket, utáltam a világot, és utáltam magamat, amiért annyira pesszimistán álltam a dolgokhoz az utóbbi időben. Megváltoztam, s ez megijesztett. Szépen lassan saját magam számára is ismeretlen voltam, ha tükörbe néztem, egy idegen tekintett vissza rám. A nap mozgalmasan telt, elfoglaltam magam amivel tudtam. Sütött a nap, kicsit kimentem levegőzni a kutyával. Mosolyogva nyugtáztam, a rossz kedvem nem hatott rá, virgonc kis barátom egyenesen a nagy hó közepébe hempergett meg, és jókedvű csaholása betöltötte az utcát. Sétáltam a járdán és élveztem a Nap simogató sugarait. A nap hátralévő részében telefonokat bonyolítottam le, megrendeléseket intéztem, álláshirdetéseket böngésztem. Halk zongorazene mellett böngészgettem a neten. Elkeserítő dolgokat olvastam. Egyre nagyobb a munkanélküliség, egyre több gyár zár be pénzhiány miatt, egyre többen kerülnek az utcára így télvíz idején is. Lehangolt voltam. Nem volt kedvem számítógépezni, nem volt kedvem semmihez úgy igazán.
Kezembe vettem kedvenc írónőm számomra legkedvesebb írását, és elheveredtem az ágyon. Annyira belelendültem az olvasásba, hogy észre se vettem, hazaértek a többiek. Olvastam, olvastam, olvastam. A nagyszerűen megírt, humorral tűzdelt akcióregény megtette hatását, rosszkedvem elmúlt, helyébe jókedv költözött. Este, a kádban ellazulva azon töprengtem, hogy miért is nem jutott eszembe előbb ez?
Az elkövetkező napokban újra és újra előkerült kedvenc írónőm egy-egy regénye, melyből feltöltődtem, és újult erővel tekintettem az élet kihívásai elé.