SZEPTEMBER 15. PÉNTEK
A harmadik óra előtt arra kerültem, amerre a 10.C-seknek volt órája. Több információ kell, ha segíteni akarok a srác becserkészésében. És hatalmasat koppantam: ahogy laposkúszásban közelítettem a tantermük felé (na, jó, ez egy picit túlzás), hát éppen ott állt a terem előtt, és EGY LÁNY KEZÉT SZORONGATTA! Mit eszik azon a csajon??????
Szemüveges! És ha meg akarja csókolni, leveszi a szemüveget? Micsoda koccanás lenne egy hirtelen felindulásból elkövetett csókból…
És különben is: már most látszik a csajon, hogy hamarosan túlsúllyal fog küszködni.
Ajjaj, elképzelem velük a filmek nagyjelenetét: romantikus zene, a hősnő (az a csaj) és a hős (a fiú) szalad egymás felé boldog mosollyal, a lány a fiú karjaiba veti magát… És miután a lány szemüvege ripityára tört az ütközéstől, a fiú nagyot nyögve úgy marad, ahogy tartotta a csajt, mert sajnos sérvet kapott szívszerelmétől…
Hát ezt meg is érdemelné, amiért oda se bagózik a Zsófira!
SZEPTEMBER 16. SZOMBAT
Ma délelőtt az anyuék elmentek az apunak ruhát venni, és ehhez szerencsére én nem kellettem, tehát itthon maradtam egyedül. Sajnos a takarítás is itthon maradt, rám.
De sebaj, gondoltam, ügyes vagyok én, ráérek később nekiállni, ezért előkapartam az anyu sminkestáskáját, és szépítkeztem…
Már régebben is kipróbáltam néha, titokban, milyen lenne, de eddig csak a szemhéjfestéket próbálgattam. Gondoltam, itt az idő, hogy megismerkedjek a szemceruzával is. Minden valamirevaló sminkben szerepel. Hát, nem boldogultam túl könnyen azzal a nyavalyással! Valami kevésbé erős színt kéne gyártani, ezzel a vacak feketével túlságosan is látszik, hol bicsaklott meg a kezem. Most már értem, miért mondják, hogy a szépségért meg kell szenvedni. Mire befeketítettem a szemem vonalát, háromszor csúszott a ceruza hegye a szemembe, és folyt a könnyem ezerrel, alig láttam valamit. De ha legalább szép lett volna… Lehet, hogy túl vastagon húztam (hát ki tud egyenesen húzni a göröngyös szemére vékony vonalat?), de a végén úgy néztem ki, mint akinek bemostak egyet.
Kénytelen voltam lemosni. Én nem tudom, ezekről a lemosókról mit mondanak a gyártók, de hogy nem kímélnek, az biztos. Ha finoman töröltem, ott maradt az egész, ha durván, kidörzsöltem a szemhéjamat.
Na, mindegy, sikerült megszabadulnom a szemceruza nyomaitól, és áttértem a szemhéjfestékre. Az továbbra is tetszett, könnyű volt felkenni, nem látszott rajta, hogy remeg a kezem. És végre egész gyönyörű lettem. A zöld tetszett a legjobban. Ha az Ákos így most meglátott volna, biztos meggondolja magát, és mégiscsak észrevesz. Talán még feleltetne is… de hogy észrevenne, az biztos. És rá se nézne aznap már a Hajnira. Még akkor is, ha nem annyira tudományos a festék felvitele.
Miközben ezen gondolkodtam, nyílt a bejárati ajtó (sajnos anyuék itthon hagyták a pénzt), és lelepleződtem. A regényekben ilyenkor a hősnő (na, ez most én vagyok), elhaló hangon sóhajt: „Ah, balsors!…” Én most nem sóhajtoztam, hanem villámgyorsan elpakoltam a cuccokat. Sajnos elbénáztam, a táska leesett, és minden kiszóródott belőle. Természetesen oltári zajjal. Anyáék ijedten berohantak a fürdőbe, és én ott álltam a romok felett, zöld szemhéjjal.
Na, gondoltam, most szorulok.
Elkerekedett szemmel néztek rám, aztán anyuból hirtelen kipukkadt a nevetés. Először megkönnyebbültem, mert akkor már olyan nagyot csak nem kapok. Aztán felháborodtam, mert hát milyen dolog engem kinevetni??
Aztán az anyu azt mondta: „Ó, kis butám, hát miért nem szóltál, hogy segítsek?” Aztán segített egy igazán szép szemfestést véghezvinni, sőt még egy kis rúzst is kaptam. Így életemben először gyönyörűen porszívóztam, szó szerint!
Később persze leültünk beszélgetni a festésről. Sajna akármilyen megértőnek is látszott az anyu az elején, nem értette meg, hogy létfontosságú szépen kisminkelve menni az iskolába. Azt mondta, hogy a smink a különleges alkalmakra való, pláne az én koromban, amikor még magamban is szép vagyok. Na, hiszen…! Meg hogy aki csak azért nézne rám, mert ki vagyok sminkelve, nem érdemel meg engem. Honnan tudja, hogy azért szeretném…? Ezek az anyák túl sokat tudnak. Ezután csúcsfigyelnem kell, nehogy túlságosan is lelkesen meséljek a földrajzórákról…
SZEPTEMBER 18. HÉTFŐ
A mai nap innentől fogva nemzeti ünnepnek számít. Nem, inkább nemzetközinek. De nyugodtan csatlakozhatnak a szomszédos galaxisok lakói is.
MA BESZÉLTEM VELE ELŐSZÖR!
Más szóval feleltetett. És ötöst kaptam, pedig az egyik kérdésre csak gondolkodás után tudtam válaszolni. Azért remélem, nem tart tökhülyének csak mert nem vágtam rögtön, hogy az 1:500 000 léptékű térképen hány km-t jelent a másfél centis távolság.
Nem volt már rajtam a szemfesték, de úgy tűnik, volt valami maradandó szépítő hatása, amit észrevett. Talán a szemem csillogásán változtatott tartósan…
13 hozzászólás
Hát! Ez tök jó lett! 😀 Halálra kacagtam magam! A filmek nagyjelenete tetszett a legjobban! Na meg ez a feleltetés a végén! Már hiányzott! 🙂
Gratulálok! Folyt. Köv.?
Nagyon jól leírtad, ahogyan a kamaszlány a szemfestés rejtelmeivel próbálkozik. Szerencsére megértő anyja van.
Kedves Lily és Rozália!
Köszönöm, hogy itt jártatok! Azt hiszem, minden lány átesik a "próbáljuk csak ki az anyu festékeit titokban" kalandon. És van, akit fel is fedeznek…:)
Kedves Inesita! hajrá, jöhet a következő…
a sminkelésen jót mosolyogtam, valahogy így kezdtük mindnyájan, én az alapozóval jártam meg rendes, nem is tudom miért akartam barnábbnak látszani, de lényeg, hogy piszkosul elütött a nyakam színétől, s nem tudtam miért néznek feltünően a pasik, azt hittem elbűvöltem őket, mikor hazamentem, akkor tárult elém a tükörben a döbbenet…..:)))
….na Ákosnak most kicsit megbocsátok, de azért egy mosolyt küldött legalább feléd? Remélem is!:)
Gratulálok, nagyon élvezetesen írsz:)
Kedves sleepwell!
Én az anyu fényes szemceruzáját próbálgattam a barátnőmmel, egészen addig, amíg fel nem tűnt neki, mennyire megrövidült szegény…:) Meg stikában vettem egy púdert, hozzád hasonlóan meglehetősen sötétet 🙂 Köszi!
Kedves Inesita nekem tetszett a történet!
A mai lányok hajlamosak ré hogy bemázolják magukat, persze ahogy itt is kiderült a belső szépség értékesebb!
Nem lehet lemosni és újrafesteni ettől különleges!
Kedves Mephistopheles!
Azt hiszem, a régi lányok is hajlamosak voltak rá…. 🙂 Köszönöm a figyelmedet!
Szia!
Én eléggé elütök a többi lánytól, mert valamilyen oknál fogva nem tudom elviselni, hogy ha ki vagyok kenve. Úgyhogy semmi kencét nem bírok elviselni magamon 🙂 Először szalagtűzőkor kaptam egy kis sminket, majd a ballagásra is. Csak a kettő között az volt a nagy különbség, hogy szalagtűzőre mások festettek ki, ballagáson viszont magamra maradtam ezzel a problémával. Kssé megfeledkeztek róla, hogy nem vagyok valami profi ebben a témában, úgyhogy én magam próbálkoztam. Még jó, hogy indulás előtt két órával nekiálltam 🙂
És csak most nézem, hogy ebből ez volt az utolsó rész 🙁 Pedig még tudtam volna olvasni. Izgatottan várom a folytatást 🙂 És még lehet, hogy nem is kések el nagyon. Szuper az írásod. Sose képzeltem volna, hogy egy iskolás témából is lehet ilyen érdekes történetet kerekíteni 🙂
Csak így tovább!!
Kedves Jessie!
Nem akármilyen két óra lehetett… 🙂 Én mindig ki szeretném festeni magamat, de sosincs rá időm, ezért mindenki azt hiszi, nem szeretem 🙂 Pár napja mentem tablófényképezkedni, és rendesen kifestettem magam. Negyedórát vacakoltam a szertárban a tükörnél, erre a fényképész, ahogy meglátott, mondta, hogy akkor a kisasszony fáradjon át a sminkszobába, mert hát egy kis festék azért kéne…. 🙂 Azóta ezen vihogunk a kollégámmal!
A folytatás pedig készül, csak több irányból szívják a véremet! Köszi az eddigi figyelmedet is!
Ez is nagyon jó lett. A sminkkel kapcsolatban csak annyit: "Az, aki szép – az reggel is szép" (Charlie) Nem vagyok ellene a sminknek, de a mai lányok szerintem már festékszórót használnak, és az elszomorító.
Nagyon jól írsz, gratulálok! 🙂
Vipera
Kedves Vipera!
A festékszóró sajnos igaz, és még rémesebb, amikor épphogy a fűből kilátszó lánykák kenik magukat, hogy elég "szexik" legyenek… De az se kutya, amikor a hetvenéves hölgy megjelenik a reklámban agyonkenve, és megkérdezi, hogy hinnénk-e, hogy ő hetvenéves. És én ránézek, és azt mondom: igen, hinném… 🙂
Örülök, hogy itt jártál!
Eddig elolvastam minden részt: Inesita ez valami oltári jó! Nagyon tetszik! Én még korban elég közel vagyok ehhez az időszakhoz (idén vagyok végzős a gimiben), úgyhogy remekül emlékszem, én is mit bénáztam, mikor életemben először ki akartam húzni a szememet szemceruzával..Meg hogy milyen volt az első nap az új suliban, és mennyire odáig voltam életem első "felnőtt" szerelmétől..
Nagyon jól leírod, annyira életszerű, és teljesen átélhető, gratulálok!
Kedves Suhanó!
Nagyon-nagyon örülök a szavaidnak! Én már kétszer annyi vagyok, mint a hősnő, és mindig van bennem egy kis aggodalom, hogy talán nem lesz hiteles. De szavaid megnyugtatnak, úgy tűnik, mégis jól emlékszem… 🙂 Köszönöm!