OKTÓBER 3. KEDD
Jól gondoltam, hogy a nagyok nem hagyják annyiban a Zsuzsiék lázadását. Ma szegények akármerre jártak, a felsőbb évesek hangos füttykoncerttel köszöntötték őket. Szegény Zsuzsi a negyedik óra előtt már sírógörcsöt kapott. A magyartanár kérdezte is, hogy mi van vele. Amikor elmondtuk neki, irtóra kiakadt, és mondta, hogy intézkedik. Aztán tényleg tehetett valamit, mert a nap végére abbahagyták a fütyülést.
Viszont kémia után a Dani vörös fejjel jött ki a vécéből, és úgy nézett ki, mint aki mindjárt elbőgi magát. Nem mondta meg, mi volt odabenn, de nagyon ki volt akadva.
Micsoda igazságtalanság! Egy lány nyugodtan sírógörcsöt kaphat, és mindenki segít neki. A fiúknak viszont nem szabad sírni, akármi történik, mert az nem férfias. Marhaság. Ha valakit nála idősebbek piszkálnak, nem férfiatlan dolog se segítséget kérni valami felnőttől, se félni.
Biztos ezért van az, hogy rengeteg férfi követ el erőszakos bűncselekményeket. Legalábbis a híradóban mindig férfiakat mutogatnak, amikor arról van szó, hogy agyonütöttek vagy megkéseltek valakit. Folyton magukba kell folytaniuk az érzelmeiket, nehogy nyápicok legyenek, aztán tessék: a végén úgy felgyűlik bennük a méreg, hogy agyonvernek valakit.
Lehet, hogy ha a fiúk is nyugodtan bőghetnének, ha bajuk van, lecsökkenne a bűnözés. Na, látjátok, nagyokosok, csak kérdezzetek engem!
OKTÓBER 5. CSÜTÖRTÖK
Én se fogok többet senkinek se segíteni!
Az úgy történt, hogy végül is hiába kapták el a harmadikasokat, csak folytatták a Zsuzsiék üldözését, csak most úgy, hogy ne bukjanak le. Azt hiszem, a vécében csináltak velük valamit, de annyira, hogy egész nap nem mertek elmenni vécére.
Ez ma bukott ki angolon. A Bálint félkor jelentkezett, hogy engedjék ki. A Marika néni rábámult, hogy miért nem ment el a szünetben? A Bálint meg csak hallgatott vörös fejjel. A tanár erre mondta neki, hogy a hátralevő negyed órát már kibírja, majd a szünetben elmegy. Erre a Bálint elbőgte magát. Mindenki csak nézett, ő bőgött, a Marika néni tördelte a kezét, hogy most meg mi van, szóval tiszta gáz volt az egész helyzet. A végén megunta a bőgést, és kiengedte.
A szünetben aztán kérdezgettük, hogy ez meg mi volt, de nem mondott semmit. Sejtettem, hogy a harmadikasokhoz van valami köze, de még nem voltam benne biztos.
Aztán az ötödik óra előtt pont a Bálint mellett mentem a folyosón a terem felé, amikor a harmadikasok szembe jöttek velünk, és akkor láttam, milyen gonoszul röhögnek rajta. A Bálint meg megint totál vörös lett, és úgy nézett ki, hogy mindjárt megint elbőgi magát.
Na, erre nem is tudom, hogy történt, de hirtelen úgy felment bennem a pumpa, hogy odarohantam a harmadikasokhoz, és ordibálni kezdtem velük, hogy mit képzelnek, egy ilyen hülye kis faltolás miatt így kínozni valakit. Meg hogy már kitoltak velük, most már hagyják végre őket békén.
Azok meg csak bámultak rám, aztán elvigyorodtak, hogy micsoda kis vadmacska vagyok, és hogy megköszönhetné az a puhány (és itt a Bálintra mutattak), hogy megvédi valaki, ha már ő túl béna hozzá. Aztán még mondták, hogy jól van, leszállnak róluk, de csak mert félnek, hátha megverem őket. És röhögtek. Könnyen röhögnek rajtam, volt ott vagy nyolc kétméteres fickó.
Aztán otthagytak minket. És amikor már azt hittem, na, vége van, megúsztuk, mégse vertek meg engem, a Bálint nekem támadt, hogy milyen jogon avatkozok bele a dolgaiba, semmi közöm hozzá.
Én csak néztem, nem értettem semmit. Ő meg elcsörtetett, és szerintem a Zsuzsiékkal is beszélt, mert attól kezdve mindhárman utáltak.
Én ezt nem értem! Hát nem vártam én hálálkodást, nem is azért támadtam rá a harmadikasokra, de hogy utáljanak azért, mert segíteni akarok… Normálisak ezek?
Persze lehet, hogy tényleg bennem van a hiba, mert nem kéne beleütnöm az orromat a dolgukba. De hát ki tud csendben maradni, amikor ilyen rondán piszkálják a másikat???
OKTÓBER 7. SZOMBAT
Na, fölfordult a gyomrom!
Ma került sorra a 9. ének az Odüsszeiából. Hogy ezek mit gyilkolásztak össze-vissza! Meg ahogy részletezi, hogy a társak agyveleje kiömlött a küklopsz barlangjában, tagjaik pedig rendben szeletelve a vacsorához… Hát a hányinger kerülgetett. Tényleg ilyeneket kell olvasni a diákoknak, hogy épüljön a lelkük???
Mert ha igen, az én lelkemmel lehet valami baj. Oda is vágtam a könyvet, majd holnap folytatom, ha rá bírom venni magamat…
OKTÓBER 9. HÉTFŐ
Jaj, ma vettük Szapphót irodalomból. Tyű, hát én nem is gondoltam volna, hogy régen is voltak melegek. Azt hittem, ez valami mostani hóbort. Azt meg végképp nem gondoltam volna, hogy ezzel simán dicsekedtek is. Én nagyon szégyellném… Persze lehet, hogy ha az lennék, nem szégyellném. Végül is egy csomószor mutatják a tévében, hogy ez meg az a híres ember is vállalta a melegségét, és felvonulásokat meg mindenféle programot rendeznek, hogy felhívják a figyelmet a helyzetükre.
Csak azt nem értem, minek felhívni a helyzetükre a figyelmet. Hát kit érdekel, hogy valaki meleg? Csak a szerelmét, a szomszédait tuti nem. A szerelmének meg úgyse kell bizonygatnia a helyzetét. Ez pont olyan badarság, mintha a balkezesek rendeznének felvonulást a helyzetük miatt, pedig a balkezesség se érdekel senkit, maximum a kaszagyártókat…
Na, de amilyen ez a Samu, Szapphót se hagyja békén. Természetesen átköltötte az Édesanyám, nem perdül a rokka… versét. A Samu változata így hangzik:
Édesanyám, nem perdül a rokka,
Biztos Tesco áruházból hozta!
Hát így tényleg egész más… Szegény Szapphó biztos fölfordulna mérgében, ha meghallaná, mit csinált az önkifejezéséből.
Egész ebéd alatt ezen röhögtünk, meg azon, ahogy a Samuék a hétvégén jártak. Vettek egy lapraszerelt polcot a Tescoban, és volt benne egy papír: „Kérjük, figyelmesen olvassa el a túlodalon a használati utasítást!” A túloldalán pedig nem volt semmi…
OKTÓBER 10. KEDD
Azt hiszem, a Zsófi tényleg össze tudta veszíteni a Zoliékat. Ma töri után a karzaton voltunk, és ott volt pár embernyire a Zoli is tőlünk. És arra jött a barátnője, akit nem is tudom, hogy hívnak, de nem is köszöntek egymásnak, éppen csak odapillantottak nagy utálattal a másikra. Szóval vége a nagy szerelmüknek.
Úgy látszik, a Zsófinak tényleg nincs rám szüksége, nélkülem is milyen szépen sikerült a terve. De most már örülök, hogy nem vettem benne részt! Még mindig nagyon hiányzik, de azt hiszem, jobb, hogy összeveszett velem, ha csak arra kellettem volna neki, hogy a fiúit felhajtsam! Talán sose volt igazi barátnőm. Lehet, hogy mindig is kihasznált, csak én túl fiatal voltam ahhoz, hogy észrevegyem…
És ha én is benne lettem volna az összeveszítésben, most iszonyú nyomorultul érezném magam. Persze ki vagyok segítve a nagy erkölcsi fölényemmel, ha egyszer egyedül megyek haza a suliból.
Meg az óta a szünet óta azon cincálom a lelkemet, hogy nem kéne-e szólnom a Zoliéknak, hogy átejtették őket. Csak olyan hülyén nézne ki! Mégse mehetek oda hozzá, hogy „szia, Rebeka vagyok, és szerintem gondold meg még egyszer, hogy tényleg szakítani akarsz-e a barátnőddel”! Mi van, ha megkérdezi, honnan tudok róla bármit? Vagy mi van, ha azt mondja – és ennek elég nagy az esélye –, hogy kopjak le, mi közöm az ügyeihez? Vagy mi van, ha nincs is a Zsófinak semmi köze az összeveszésükhöz? Nem, az nem lehet, mert akkor megint barátok lennénk. De tényleg szeretném, hogy megint barátok legyünk? Nem is tudom. Amilyen bunkó volt velem, talán nem is tudnék benne többször megbízni. Nehéz ügy. Szerencsére nem aktuális…
Csak tudnám, hogy érte el, hogy összevesszenek… Lehet, hogy tudott valami sötét dolgot valamelyikük múltjából? Talán a lány megcsalta a Zolit. Á, nem hiszem, olyan szerelmesen nézett rá, hogy kizárt. Bár lehet, hogy ez a csaj olyan, mint Mata Hari. Nem, Mata Hari azt hiszem, gyönyörű volt. Remélem, nem kavartam össze valakivel.
Meg ha tényleg Mata Hari lenne a csaj, a Zsófi meghalt volna, ha bármit terjeszt róla… Milyen csinos sírfelirat lenne: „itt nyugszik Zsófi, aki rossz embert akart kicsinálni.” Az is lehet, hogy valami egészen sötét história van a háttérben. Mint a filmeken, amikor azt hinnéd, szimpla kis család életét bámulod, és egyszer csak kiderül, hogy a szimpla kis családapa hírhedt bérgyilkos éjszakánként, a mama meg titokban lokálokban táncol. Az iskolát meg a maffia szponzorálja. És a matektanár körzőjében mérgezett nyíl lapul. A magyartanár pedig az FBI-nak dolgozik, de senki se gondolná róla, olyan gyönge hangon szavalja a verseket. Mint általánosban az Ildikó néni. Mindig fennakadt a szeme, és elszavalt pár sort valamelyik szép szerelmes versből. Mi meg röhögtünk, de csak csendben, mert ha véget ért a vers, kíméletlenül bevágta a karókat… Lehet, hogy tényleg FBI-os volt. Vagy ahogy a magyar változatát hívják. Jaj, én se vagyok egészen normális, hogy ilyeneket gondolok!
10 hozzászólás
Szia!
Továbbra is tetszik, érdekesen írod le a tinilány élményeit, gondolatait.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Köszönöm a gondolataidat!
Szia!
Hát ez nagyon jó lett, pedig egy szó sem volt benne az Ákosról. 🙂
Nekem is volt egy jó magyartanárom, de ő nem szavalt, hanem a tenyerébe temetkezve elmélkedett. Szóval tetszik, nagyon!
Ágonya
Kedves Ágonya!
És még a matektanárokat mondják flúgosnak… 🙂 Köszi, hogy itt jártál!
Szia! Elolvastam az összes részt és nem jutok szóhoz! Elsős gimnazista vagyok, tehát azt hiszem eléggé ismerem a korombeliek világát 😀 De előtted le a kalappal! Hihetetlenül hitelesen írsz le mindent gondolatot és érzést! És már csak a tanár-diák szerelem miatt is a kedvencem lettél! 😀 Várom a folytatást!
Kedves Lolita!
Egy szakértő dicsérete még sokkal jobban esik! Dolgozom a folytatáson, köszi, hogy elolvastad!
Kedves Inesita!
Sajnos már rég jártam ezen az oldalon, de ide rögtön benéztem 🙂 És nem bántam meg. Mondjuk ettől nem is tartottam 😀
Egyszerűen élvezet téged olvasni, máris jobb kedvem van. Alaposan megnevettettél 😛 A legjobban a Tesco-s hasznhálati utasítás tetszett a poénok közül. De az egész úgy, ahogy volt… hát nagyszerű, annak ellenére, hogy Ákos kimaradt belőle 🙂
Üdv.:
Jessie
Kedves Jessie!
A Tesco-s tapasztalat egyébként saját… 🙂 Köszi, hogy itt jártál!
Kedves Inesita!
Hu, de rég írtam. Ez nagyon-nagyon tetszett!!!! A végén szétröhögtem az agyam, a versátírás is bejött, ja és a Tesco-s sztori ismerős valahonnan…:-D
Szóval gratulálok!
Lily Allen
Kedves Lily!
Köszi! Én is rég írtam, itt az ideje billentyűt ragadni… 🙂