„Az ásott kútról (más néven aknás kút) nagyszüleink kerekes kútja juthat az eszünkbe. A kerekes kútból vödörrel húzták fel a friss vizet, hogy abból igyanak, megöntözzék a veteményest és ellássák az állatokat. Az ásott kút elkészítése hosszadalmas, – akár hónapokig is eltarthat – falát téglával vagy betongyűrűkkel rakják ki, mélysége pedig némileg a talajvíz tükör alá hatol. Vízszintjük ingadozó, nagyban befolyásolja a lehulló csapadék, hiszen abból táplálkozik. Tárolókapacitása kb. 0,5-2 köbméter közötti, a víz után töltődése lassú, száraz nyári időszakban pedig nem egyedi az eset, hogy a kút kiszárad. Az ásott kutak kizárólag a felső talajvíz összegyűjtésére alkalmasak, így ez emberi fogyasztásra nem javasolt! Az elfajuló mezőgazdasági tevékenység (műtrágyázás) miatt szennyezett lehet (pl. nitrátok).”
Nos, a fentiekben kifejtett kút jellemezte a 20. század első felében – az utca lakóinak összefogásával – kiépített kutat, melynek vize nem volt szennyezett, így egyéb hiányában ebből fogyasztott a család.
Márti a 20. század közepén született, neki természetes volt, hogy szülei a kútról húzták a vizet, melyet igen, a fentiekben vázoltak szerint mindenre fel tudtak használni. Sőt, a már említetteken kívül ez szolgált mosásra, takarításra is, de csak akkor, ha nem volt korábban csapadék, mert a csatornából lefolyó víz is összegyűjtésre került. Az esővíz nagyon áldásos volt a mosásra annak lágysága miatt. A kertben 200 l-es hordókban gyűjtötték a csapadékvizet a szülei, hasonlóan a többi falusi emberekhez. A víz akkoriban ingyen volt. Hűs, kristálytiszta, üde íze megszüntette a szomjat. Nem maradt utána kidobandó palack.
A gyerekek szerették a vizet, ezért, hogy meg ne fájduljon a torkuk – különösen télen – édesanyjuk kancsóba tette az asztalra, mellé a poharakat, így soha, senkinek nem történt baja, hiszen szoba hőmérsékleten lehetett azt fogyasztani.
Amikor a vödörből elfogyott, a kútról húztak, melyből ismét megtöltötték a kancsót. Jól ki volt ez találva. Semmi szemét nem maradt utána.
Nos, hát ez a kút, mely a hosszadalmas megépítése után ingyen adta az éltető vizet nem száradt ki soha. Időben volt eső és az egész utcának jutott a kút vizéből.
Télen nem volt könnyű munka a jéghideg láncon felhúzni, a kút kávájára helyezni a vízzel teli vödröt és onnan a házi vödörbe önteni, mert akkoriban telente akár mínusz 20 fokot is mutatott a hőmérő.
A fél méteres hóba belekapott az északi szél és pörgette-forgatta, míg helyenként akár másfél méteresre is duzzasztotta a havat. Viszont a vidéki ember tudta, hogy mire számíthat, ezért mindenre előre felkészült. A tüzelőt megvette nyáron, a zöldséget, gyümölcsöt ősszel. Eltette, amit csak lehetett – lekvárt, savanyúságot – betárolta a pincébe a burgonyát, sárgarépát, zellert, gyökeret, almát, körtét, birsalmát, stb., a tüzelő tárolóba a fát, szenet. Ha módjában állt és disznót is vágott, akkor a kolbászt, szalonnát, zsírt, tepertőt, disznósajtót, csülköt is az éléskamrába tette, de akinek erre nem volt módja, az megvette a zsírnak való szalonnát és kisütötte, bödönbe tárolta a zsírját, és ledarálta a tepertőt, mely akár kenyérre, akár pogácsa készítésére is jó célt szolgált.
Egy kemény téli este Márti édesanyja belázasodott, édesapja még dolgozott, ezért úgy határozott, hogy ő húzza fel a vizet a kútból. Már 16 éves volt, de szülei soha nem terhelték semmivel, örültek, hogy tanul, bíztak abban, hogy többre viszi, mint ők. A lány ettől függetlenül szívesen segített. A kertben locsolt, gyomlált, felment vásárolni az üzletbe, ha édesanyja a napi bevásárlás során nem tudott mindent beszerezni, ami az akkori hiány gazdaságban nem volt ritka. Vizet azonban még nem húzott. Anyuci, ne félj!- mondta és kiment az utcára.
A szél süvített, az utcán a pislákoló lámpa fénye lidércesnek tűnt. Meg tudom oldani, erősítette meg magát! Nem hagyhatom, hogy lázas, beteg édesanyám menjen ki a farkasordító hidegbe. Sokan az én koromban már férjhez mentek néhány évtizeddel ezelőtt. Erős vagyok, fiatal és elszánt.
Felhúzta a vizet, a kút kávájára tette és beleöntötte a zománcozott vödörbe. Kicsit mellé loccsant, de minden rendben volt. Besietett a házba és megkönnyebbült. Borogatást készített édesanyjának, teát főzött és odavitte az aszpirint is.
Édesapja jól kifagyva érkezett meg. Hosszú percekig verte le a havat a bakancsáról. Jól megpakolta a kályhát, aztán mindenki nyugovóra tért.
Másnap Márti újra kiment a kúthoz. Ezúttal azonban a lánc megakadt, így a vödröt nem tudta a káváig húzni. Látta, hogy a lánc az egyik oldalról lecsúszott a csigáról. Ha visszaengedi a kútba, talán lefut a másik feléről is és a vödör leesik, majd vízzel megtelve elsüllyed. A kút felé hajolt. Megfogta a lecsúszott láncot és próbálta a helyére illeszteni. Sikerült! Húzta tovább, de mégse, sajnos nem futott be a sínbe, újra kívülre került. Ismét nekifeszült. Nem adom fel – gondolta. Ha gyenge édesanyám naponta többször is fel tudja húzni a vizet, akkor nekem sem jelenthet gondot. Feltérdelt a kút peremére és jó mélyen benyúlt, hogy végre a helyére tudja igazítani a lecsúszott láncot. A lánc megperdült és ő beleesett a kútba. Érezte, ahogy süllyed. A víz szinte jeges volt. Nem is értem – gondolta – hogy nem állt le azonnal a szívem, miközben az hevesen kalimpált. Taposta a vizet. Sikerült levegőt vennie. Hátha jön valaki vizet húzni és kihúzza. A remény egyre fogyott. A vödör megtelve vízzel lesüllyedt a mélybe. A láncot időnként sikerült elkapnia, de az annyira hideg volt, hogy nem volt képes felmászni azon. Hallotta, ahogy a fogai vacognak. Maga előtt látta édesanyját, amikor közlik vele, hogy a lánya belefulladt a kútba. Nem, édesanyja ezt nem élné túl! Muszáj kijönnie! Annyira várták és szerették őt. Nem lehet, hogy most és ily módon legyen vége az életének. Sok vizet nyelt, az ereje fogytán volt. Azt gondolta, hogy egyszerűbb megfulladni, de nem, szinte óráknak tűnt a szenvedése. Ésszel kell megközelítenem, még néhány perc és végem. Már nem gondolt másra, csak saját magára. Mindjárt, mindjárt lejár és nincs tovább. Érezte, hogy derékig érő haján megfagy a víz, hogy taposni már nem tud, egyszerűen lebeg a víz alatt. A felszínre már nem tud jutni, de az aljára se lesüllyedni. Vége! Szerettelek benneteket, Isten áldjon meg titeket! Anyu, anyukám!
– Kislányom, mi baj van?
– Rosszat álmodtam.
– Hogy vagy anyuci? Jobban vagyok.
– Most már én is – mondta Márti.
*Az idézet forrása: https://profikutfuras.hu/minden-amit-a-furt-kutakrol-tudni-erdemes
5 hozzászólás
Kedves Rita!
Nagyon megklnnyebültem,hogy
csak álom volt!
Csoda jól tartittad a feszültséget!
Gratulßalok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Elnézést a hibákért:
megkönnyebültem
tartottad
Gratulálok
akartam
Szeretettel:sailor
Kedves Sailor!
A hibákért ne kérjél elnézést, majd mindannyian elütünk egy-egy betűt. Ez alól nem vagyok kivétel én sem. Mindig bosszant, hogy miért azt követően vettem észre, miután elküldtem. A lényegre térve, köszönöm, hogy olvastad a történetem, mely megtörtént eseményen alapult. Az álom pedig már csak olyan, hogy a valós dolgok keverednek a valótlannal, vagy olyan valósággal, mely nem velünk történt meg. Egyébként többször fuldokoltam és tényleg hosszúnak tűnt az idő. Hála Istennek nem kútban, és mindig kimentettek, de az már más történet. Nem volt könnyű az élet akkortájt, mégse panaszkodtak az emberek, ez volt a természetes, erre rendezkedtek be. Ebbe az ominózus kútba viszont egyszer valóban megtalálták a szomszéd kislány holttestét. Kimerték a kútból az összes vizet, fertőtlenítették, majd fedelet csináltattak rá, ami korábban nem volt rajta. Nyomozók is vizsgálták, hogy kerülhetett a kislány a kútba. Nem sokkal később a szülők családostól elköltöztek onnan. Többé semmit nem hallottunk róluk.
Szeretettel: Rita 🙂
Tanyán élve nekünk is ilyen kút szolgáltatja az éltető vizet. Férjem nemegyszer kellett már, hogy lemenjen javítgatni valamit lent. Utálatos élmény, egyedül még kimenteni se tudnám… Úgyhogy brrr, a hideg futkosott rajtam, miközben ezért a kislányért izgultam. Nagyon köszi, hogy csak álom volt, legalább annyira megkönnyebbültem, mint a főszereplő! 🙂
Kedves Corinne!
Nagyon örültem a hozzászólásodnak, hiszen Te érted, hogy miről van szó, mennyire nem volt egyszerű maga a nehéz vödör felhúzása sem, hát még kiemelni a kávára és onnan beleönteni a 10 liter vödörbe.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Rita 🙂