Vannak kötelékek és vannak hálózatok. A kettő között az a különbség, hogy a kötelékben két egyed nem hagyja el egymást, míg a hálózat több egyedből áll, így alkotnak szövetséget egymásért jóban rosszban.
Megfigyeltem, ilyenkor tavasszal, mindkét eset előfordul az állatvilágban. Jelen esetben kötelékben élő két kutyát vettem észre, akik egymás nélkül nem mennek sehova sem. Együtt szakítják ki a kerítés drótját és alatta együtt bujkálnak át a szomszéd portájáról a másik szomszéd portájára,az enyémre. ahol futballpálya nagyságú vetetlen elhagyott földterület kínálkozik a futkározásra. Ki is használják minden éjjel, sőt partikat rendeznek. Hogy honnan jutott el a híre hét határon túlra a kutyák birodalmában nem lehet tudni, de kialakult közöttük egy hálózat. Úgy tűnt szinte munkamegosztás van közöttük. Az egyik elindul valahonnan a város széléről, bekukkint a többi házakhoz, – Gyere velem beugatással- és már csatlakoznak is a csapathoz. Mire elérnek a célhoz, akkorra már vannak egy tucatnyian. Van ott német juhász, palotapincsi, és még másfajta a fajból. Az utcán menetrendszerűen egy időpontban jelennek meg, átbújnak a kerítés alatt és uccu neki meg sem állnak a kert hátuljáig. Kutyabulit rendeznek. Macskákat kergetnek, vonyítanak, letarolják az egész kertet, otthagyják ürüléküket és még kitudja nem hagynak-e ott valamilyen betegséget a szőrzetük elhullajtásával.
Kutyák ellen eddig nem védekeztem, csak kisebb fajta kártevők ellen. A kutyákra mindig szeretettel gondoltam, mert nagyon okos állatok. Példa erre, hogy egy hétvégén vendégségben voltam az egyik idős rokonomnál akinek német juhász kutyája van. Régi széles ajtó volt a bejáraton. Külső és belső bejárati ajtóval volt felszerelve. A kutya éjjel, nappal ott tartózkodott a két ajtó között. Beszélgetés közben szóba került, hogy milyen nagyon szeretheti a gazdáját, mert nem lehetett csak a testén keresztül bejutni a lakásba. Ezt pedig nehezen tenné meg bárki. Bár a tekintetéből nem látszott semmi szigorúság, de önmagában a kutya megjelenése távol tartásra szólítja fel az ismeretlent. Különös, hogy reggel már nem feküdt az ajtó között. Megértette, hogy most másodlagos a szerepe gazdája életében, mert van aki vigyázzon rá. Megelégedett azzal, hogy az utcán történő mozgást jelezze ugatásával. A testőrségét nem megjátszotta, nagyon is komolyan vette. Arról a szokásáról nem mondott le, hogy a portán mindenhova kísérgesse a nénit. Együtt mentek este a tyúkokat bezárni, kiengedni, vizet vinni etetni őket.
Bajban voltam tehát, én hogyan oldjam meg , hogy annak a sok kutyának ne váljon szokásává, az esti vizit és az éjszakai bulizás. Ha rendes körülmények között vizsgáljuk a kerítésem állapotát, nem lenne semmi baj, minden rendben volna, de így egyre jobban tönkreteszik az állagát. Betonbiztos kerítést meg nem tudok építeni még ha pénzem volna rá akkor sem. Kiabálni, megdobálni őket, sem vitt rá a lélek. Tennem kellett valamit, és ekkor villant át az agyamon amint már írtam is az apró kártevők elleni védekezésről. Például kitűnően bevált nálam , hogy a rózsa töveim szárán lévő tetveket csokorba szedett csalánnal csapkodtam meg és mind lehulltak róla a kártevők. Igen ám de addig mit tegyek amíg a csalán szárba szökken. Mert biztosan elűzné őket is ha a kerítés dúrása közben megcsipkedné az orrocskájukat a vágott csalán. Törtem a fejem az azonnali megoldáson. Fejfájást azt nem okoztak, sőt még el is nevettem magam, hogy a német juhász minden este más párt választott magának s előzékenyen maga elé engedte azt, legyen az övé az elsőbbség kerítés rongálás ügyében.
Végig gondoltam, az ugatáson, házőrzésen kívül milyen erényekkel rendelkezik minden kutya. A gondolat beugrott nálam, mint ők a kerítésen. Megvan ! A szaglásukra kell hatnom. Van -e olyan háziszer amit a kutyák nem szeretnek? Édesség, kolbászszag, szalonna szóba sem jöhet, attól még többen jönnek. Maradt az ecet. Rendes körülmények között az ecet mindenre jó. Kipróbáltam. Gyorsan előkaptam a z ablaktisztító spray-s flakonomat. Félig megtöltöttem ecettel, kevés víz hozzáadásával, egy kis fertőtlenítős mosogatóval összekevertem és amint eljött az este nyomtam is a kerítés tövére, a párkányára, a hálóra ott ameddig érte. Rövid idő múlva megjelent az első pár, hallom kívül a járdán prüszkölve végigmasíroznak a szokott távon, de elment a kedvük tőle, hogy bebujkáljanak. Vártam a következőket, azok is hasonlóképpen, farkukat lógatva elsomfordáltak. Megismételtem minden este és teszem még ma is, addig amíg meg nem tanulják, hogy helytelen dolgot cselekednek. Mert a kutya okos állat.
4 hozzászólás
Kedves Zsófi!
Az biztos, hogy okos állat a kutya! Szeretnivaló! Lám észrevették, hogy mégiscsak nem szabad mindent.
Nekem ez az ecet nem jutott volna az eszembe.
Szivesen olvastam az ügyes megoldásod!
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves Ica !
Köszönöm hozzászólásod. Valami tényleg történhetett, azt hiszem a kutyának önvédelmi képessége, hogy vigyázzon a szaglóérzékére, képzeld, azóta messze elkerülik a kerítésemet.Tényleg jó módszer.Szeretettel ölellek én is, Zsófi
Kedves Zsófi!
Az bizony, és az ember se buta, ahogyan ezt a neved is hűen tükrözi,
🙂
A legjobb az egészben az, ha szeretetben élünk.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Köszönöm Szabolcs, igen így kellene, de sajnos vannak ellenkező példák is.
Szeretettel, Zsófi