A kutyusok húsvéti sonkája

Húsvét egyik jellegzetessége a házaknál a húsvéti sonka főzése. Ilyenkor mindenhol főtt sonka is kerül az ünnepi asztalra. Így volt ezzel a gazdaasszonyunk is, amikor a főtt sonkákat szikkadni félretette, hogy azokat az ünnepen majd feltálalja és az egyiket majd elajándékozza.Viszont van két aranyos kiskutyája is, Bogi meg Buksi. Ők is szerettek volna részt venni a húsvéti készülődésben, vagyis arra gondoltak, hogy a csábítóan, számukra a kamrában ínycsiklandóan illatozó sonkák közül egyet magukhoz véve saját magukat ,,megajándékozzák". Addig-addig settenkedtek, ameddig észre nem vették hogy a kamraajtó véletlenül nyitva maradt. Érezték, itt az idő szándékuk végrehajtására. Elgondolásukat tettekre váltották. Besomfordáltak a kamrába és az egyik sonkát magukhoz véve azonnal eltűntek, majd a kert egy félreeső zugában nekiláttak a sonka sorsát megpecsételni, azaz azt megenni, vagyis megtartották a saját maguk ,,húsvétját". Ebben a témában közöttük teljes volt az egyetértés. Amikor megérkezett az egyik rokon és a gazdaasszony arra számítva, hogy mind a két sonka a kamrában van, büszkén mondta:
– Szeretnélek megajándékozni egy szép sonkával – és benyitott a kamrába, majd kikerekedett a szeme azon, amit látott! A két sonka közül csak az egyik volt az asztalon, a másik szőrén-szálán eltűnt. Majd meglátva a két ,,csibész" Bogi és Buksi elégedett pofiját sejtette, hogy ,,hová tűnt" az egyik sonka. Így lett Boginak és Buksinak is a gazdi tévedése jóvoltából ,,saját húsvétja".