Jack rendesen felöntött a garatra. Vigyorogva figyelte az üzlettársát, aki nagyon ingerült volt. Ez abból is látszott, hogy elővett egy pisztolyt. Jack csodálkozva konstatálta, hogy milyen hideg a fegyvercső, ha a halántékának nyomódik. Ez volt a legutolsó észrevétele, mert a következő pillanatban már szét is lőtték az agyát. Az üzlettárs a hulla kezébe helyezte a fegyvert, majd elégedetten mosolyodott el. Na, ilyen egy spéci öngyilkosság! Gondolatban már a szívszorító gyászbeszédre készült, amikor kinyílt a szekrényajtó, és Columbo hadnagy lépett ki belőle.
– Ne próbálkozzon semmivel, a házat körülvettük – közölte nyugodt hangon, aztán rágyújtott egy szivarra.
Az üzlettárs megpördült, és a hulla kezébe helyezett fegyverért nyúlt, de nem volt több ideje, mert két ruhásszekrény méretű fogdmeg rontott a szobába, és hátracsavarták a karját.
– Hé, ez így nem ér! – kiabálta felháborodva. – Hol marad a nyomozás?
– Így sokkal gyorsabb – vont vállat Columbo. – Megspóroltunk vagy másfél órát. Addig pedig nézzenek reklámokat!
Vége
5 hozzászólás
🙂 Szuper! 🙂 szeretem a krimiket 🙂
szeretettel-panka
Köszönöm, kedves panka.
Szia Norton!
Ötletes sztori! 🙂
Ebben a történetben Columbo részéről az a zseniális, hogy tudta, melyik szekrénybe kell elbújnia. 🙂
Gratula!
Üdvözlettel:
Sanyi
Kedves Norton!
Ötletes és szórakoztató így. Tényleg rövid.
Ági
Köszönöm szépen a hozzászólásokat.