A legyek bölcsessége

Kis légy repked, leszáll a kezére, aztán a vállára, elzavarja, de az csak visszajön, utálja a legyet, bosszantó, a szobában a többiek is utálják. A pici legyecske ott zümmög, és nem érti, miért hessegetik, csapkodják. Szomjas, éhes, berepült a szobába, kint égeti a Nap, egy kis menedéket keresett. Repked, zümmög, egy helyes kis lény. Az emberek meg utálják, fúj, egy légy, fúj. Ronda fekete kis gombóc, szemtelen, bosszantó, idegesítő kis nyüzsgő valami, pofátlanul repked itt, nem való ez ide, hol a légycsapó? Hessegetik, egyik ember elhessegeti, odarepcsizik a másikhoz, az is elzavarja. Dobálják ide-oda, ő meg csak egy kis élőlény, éhes, és a kinti forróság miatt majdnem kiszáradt már, szárnyai szinte töredeznek. Itt egy jó kis hűs tér, valahol van kaja is, érzi a szagát. Leszállna valahol, megpihenne, de ezek a nagy valakik elzavarják. Megérti, itt nem szívesen látott vendég. De merre van a kijárat? Hol jöttem be? Meg kell keresnie. Tudja, kint forróság van, kaja sehol, víz pláne nincs. Az ilyen kis terek pont neki vannak, szél se fúj, életben marad. De vannak itt bent ilyen óriási valakik, mindenképp le akarják csapni. Hadonásznak, mert a legyecske viszont jó repülő. Na sebaj, gondolja, ha forró kint a levegő, ha nem, ha szomjas vagyok is, azért meghalni nem fogok itt a jó kis hűs térben. A kijárat keresés nem egyszerű, de rátalál az ajtóra, és huss, már kint is van. Ott kint nincs is forróság, és ha megviselten is, a sok hajkurászástól rátalál egy patakra és jó nagyot iszik az éltető vizéből.

A kis patakban látja, hogy hát ő nem egy kis légy, hanem egy dundi veréb. Ennek nagyon örül és felrepül a fák fölé, repked körbe-körbe. Ideje pihenni. Egy ágra lecsücsül. Ahogy tollászkodik, nézi, hát ez nem is szürke tollacska, jé, nekem minden tollam szép sárga, itt van egy kis piros is. Nem is vagyok veréb? Legyecske sem voltam, de veréb se vagyok? Nem, én egy szép trópusi madárka vagyok! És újra felrepül, sokkal szebben, ügyesebben, mint egy veréb, mert a trópusi madárkák sokkal jobban repülnek a verebeknél is, meg ugye legyeknél is.

Szomorú lesz, leszáll egy pici ágra. Ott bent engem legyecskének láttak, hajkurásztak, azok a légycsapók ijesztőek voltak, és nem tudtam, hogy madárka vagyok. De a szép kék ég, a mosolygó napocska, és a lágy szellő simogatása megvigasztalja a kesergő kismadarat. Ha légynek látnak, az vagyok, és elhiszem, hogy a legyek bosszantóak. Vergődöm és nem értem miért akarnak lecsapni. Ezt nem érdemlem. És ahogy kimenekülök a légy-létemből, iszom a friss vízből, a patakban meglátom magam. Nem voltam légy, mégis úgy bántak velem, legyet láttak helyettem. Ha ők mondják meg ki vagyok, azt látom én is, hogy légy vagyok. Az ő szemükkel nézek magamra. A pataknál ők nincsenek ott. Egy rossz kis lénynek látom magam még a patak tükrében is, maximum verébnek. Ahogy átélem a repülést, a fehér habos kék égen, a fák zöld lombai felett, már biztosan érzem, nem légy vagyok. Elkezdek törődni tollacskáimmal, és akkor veszem észre, ezek nem veréb tollak! Ezek nem szürke tollak. Nem vagyok veréb? Szép sárga-piros tollú kismadár vagyok! De szépek ezek a tollak, de jó repülni itt fenn, olyan mintha a Nap egészen itt lenne, nem messze tőlem. Friss üde a levegő, és könnyeden repkedek fel, aztán zuhanok picit és újra magasabbra, még feljebb, és ezt én döntöm el, amikor jólesik, egy vékony ágon pihengetek, és ha kedvem tartja repülök, amerre épp szeretnék. A fák közt sok kisbogár, kukac vár, hogy megegyem. Jóllakom, iszom rá vizecskét, és alszom egy jót a lombok közt. Nincs aki csapkod, kerget. Nem vagyok már űzött, utált pici légy. Sose voltam az.

Légy vagyok, amíg azt hiszem, mások mondják meg ki vagyok. Nem repülök oda, ahol csak légy lehetek! Hogyan hihetem el, hogy engem lecsaphatnak, mert ronda fekete bosszantó kis lény vagyok? És ha én élni akarok? És éhesen, szomjasan jövök, és nem akarok a forró napon kiszáradni? De nem kellek, mert bosszantó vagyok, mert ronda vagyok? Csak egy légy, akit le kell csapni a falon?

De tudok repülni, és élni akarok, és bátor is vagyok. Kirepülök, pedig azért jöttem, hogy ehessek, ihassak itt a hűsben. Újra vissza, ki oda, ahonnan jöttem, de kint nincs is forróság? És sok kis bogár mászkál, kedvemre ehetek?

Már tudom, hogy vannak szárnyaim, oda repülök, ahova akarok.

Csak maradjak szabad!