Üres agyamat kiforgathatom,
Nem maradt más csak egy gondolatom.
Miről is szól, magam sem tudhatom,
De lassan testet ölt a papíron.
Fejemből kezembe csordogálnak,
Betűkké, szavakká összeállnak,
És mikor kinyitod a vízcsapot,
Ömlik belőled a gondolatod.
Rohannak előtted a mondatok,
És örülsz, ha van időd leírnod,
Mert lassú a kéz a gondolathoz
Érzed, hogy gyarló vagy az íráshoz.
Aztán ismét kiürül a csésze,
Kutass ismét agyad szögletébe,
Ha írni akarsz úgy se lesz béke,
Kezdj hát bele egy újabb mesébe.
6 hozzászólás
Milyen igazad van! Néha gyorsabban szeretnék írni, vagy jó lenne, ha amire gondolok ott lenne a papíron.
Gratulálok hozzá!
Én vettem egy diktafont, de ott meg olyan furcsa a hangom, zavar.
Egyébként is a legtöbb ötletem este, elalvás előtt jön. Nagy része reggelre eltűnik. Persze, lehet, hogy amiből nem lesz semmi, olyan is volt.
Ügyes! Diktafonom nekem is van. Míg nem volt, azt szerettem volna, hogy legyen. Mióta van, egyszer kellett igazán használnom.
Kedves Tamás!
Én is így vagyok vele:)))))
Ez nem a kenyszeriras gondolata? Amikor mindegy, hogy mit, csak irni akarsz?
Bocs, hogy csak most válaszolok, de közben nyaralni voltam.
Nem, ez nem a kényszer írásról szól, hanem arról az állapotról, mikor megírtál valamit, ami nagyon jól sikerült, és kiürülsz tőle, aztán várod a következő ihletet. Lehet, hogy egy óra, egy nap, de lehet, hogy egy hónap is.