A lóápoló 41. fejezet

41. fejezet

Zsófi számára eljött a nagy nap. Kora reggel indultak a versenyre a már ismert útvonalon. Ma is négyen voltak, de Éva helyett Géza ült be László mellé. Zsófin látszott a verseny előtti drukk. Nem nagyon beszélgetett senkivel. Az út nagyobb részében, kifelé nézett a terepjáró oldalablakán, mintha lett volna mit nézni. Petra időnként kérdezett tőle valamit, arra röviden válaszolt, jelezve, hogy nincs kedve beszélgetni. Gondolatait lekötötte, a verseny bonyolultságának feldolgozása. Már az első megmérettetés alkalmával rájött, hogy a fizikai megterhelés mellett komoly agymunkát jelen a pálya megtanulása. Nem elég megjegyezni az akadályok sorrendjét, hanem fejben kell tartani azt is, hogy melyik akadályt, hogyan kell megközelíteni, utána hány vágtaugrás a következő. Hol kell szűken kanyarodni, és melyik akadály előtt kell hosszan kivezetni a lovat, hogy a megfelelő tempót elérje.

László megállt a már ismerős fehér vaskapu előtt. Kiszállt az autóból, és előre ment a portásfülkéhez. Emlékezve legutóbbi bejelentkezésre, kicsit távolabb maradt a kinyíló ablaktól.
– Már megint korán érkeztek – ismerte meg Lászlót, a pirospozsgás ember.
László örömmel nyugtázta, hogy nem fogyott még el a szalonna, mert ma is azt eszegetett. Szerencsére, a reggeli házi pálinka ma elmaradt, ezért közelebb lépett.
– Mint legutóbb, ma is szeretnénk megnézni a felépített pályát.
– Semmi akadálya – nyugtázta a portás. – Nyitom a kaput, bent már ismerik a járást.
A mondat befejezése után, azonnal becsukta a kisablakot, valószínű nem örült a beáramló reggeli hűvös levegőnek.
A versenyre való jelentkezés után, leparkoltak a kijelölt helyen, és már gyalogosan megkeresték a bokszot. Géza bekötötte Fáraót, és elkezdte a nyugtató jellegű lekefélést. Zsófi nem tudott magával mit kezdeni.
– Elmehetek megnézni a pályát? – kérdezte.
– Menjek veled? – nézett mosolyogva László, a láthatóan ideges lányra. – Segítsek kielemezni?
– Szeretném most egyedül – hárította el edzője segítségét. – Egyszer el kell kezdeni egyedül felmérni a lehetőségeket.
– Itt megvárunk, addig Petrával felkészítjük Fáraót.

Zsófi elindult a fedett karám felé, ahol legutóbb, vagyis az első versenyén harmadik helyezést ért el. Belépett a karámba, és első ránézésre, megint bonyolultnak tűnt az akadályok sorrendje. Megkereste az első akadályt, ami nem volt egyszerű, mert a bejárattól a tábla hátulját látta csak. Meredekkel indul, a második triple bar-t, elég nagy kanyarral kell megközelíteni. A harmadik a vizesárok, fölötte százhuszonőt centiméter magas meredek akadály. Ez elég magas, és a víz miatt hosszú is. – Erre nagyon kell figyelnem – gondolta. A negyedik, és ötödik, kettős akadály. először oxer, és meredek a sorrend, utána fordítva. A négyes között két vágtaugrás, a következőnél három. Eddig nem látott semmi lehetőséget a menetidő csökkentésére. Mindenütt szűk helyek, a kanyarokat nem lehet levágni. Ha gyorsabban hajtja Fáraót, akkor benne van a futamban a verőhiba. Ezen gondolkodva sétált tovább az akadályok között, és gépiesen számolta a lépéseket. A hatos, meredek, utána oxer, oxer, meredek, az utolsó a tízedik, ismét oxer.
Még egyszer végig ment a pályán, de semmi újat nem tudott felfedezni. Lehajtott fejjel tért vissza a csapatához.
– Mit láttál? – kérdezte László.
– Bonyolult, sok az akadály szűkek az utak, és sok helyen nagy íveket kell lovagolni – magyarázta Zsófi. – Nem találtam semmi lehetőséget ahol jobb lehetek, minta többiek.
– Elmenjek veled? – kérdezte László. – Nézzük meg együtt?
– Mehetnék én, vele? – lépett oda Géza. – Mindig szerettem ugratni, megnézném, hogy mit tudnék kihozni ebből a menetből.
– Jó, menjetek, nézzétek meg együtt – adta be a derekát László -, de utána én is megyek, hogy lássam mit alkottatok ketten.
– Az jó lesz – nyugtázta Zsófi. – Ezt a pályát, jobb többször végigjárni.
Zsófi és Géza elindultak a felfedező útra. Géza ment elöl. A tízedik akadályig nem szólt semmit. Magában számolt, szemével pásztázta a terepet. Az utolsónál megállt, és Zsófira nézett.
– Nem egyszerű – nézett még egyszer körül. – Menjünk vissza a nyolcashoz – javasolta.
Zsófi szó nélkül követte, nem tudta mit akar azzal az akadállyal.
– Innen kénytelen vagy megkerülni az egyest, de ha utána a kilencest elrontod, persze nem úgy, hogy levered – kezdte magyarázni a teendőket. – Ha a megkerült akadállyal párhuzamosan közelítesz a kilenceshez, akkor ferdén érkezel oda, erre mondom, hogy elrontod. Úgy ugrasd, mint egy oxert, nehogy leverje a hátsó lábával. Így a túloldalon úgy érkezel, hogy már nem kötelező megkerülnöd a hetest, csak az öt/b, és a négy/a mellett kell elmenned, ezzel nyersz pár másodpercet. Azért ez veszélyes is egy kicsit, mert ha nem húzódsz a négy/a mellett eléggé balra, akkor szűk lesz a kanyar a tízesre, és könnyen leverheted.
Ekkor lépett be a pályára László, és anélkül, hogy csatlakozott volna hozzájuk, körbe járta az akadályokat. Mikor végzett, ő is visszasétált a nyolcashoz.
– Nem tudom, hogy ti mit találtatok, de itt nem sok lehetőség van – állapította meg azt, amit eddig előtte, már ketten megtettek. – Egy lehetőséget látok, de elég kockázatos. El kell rontani a kilencest, akkor nem kell megkerülni a hetest, de kicsit szűk lesz a forduló az utolsóra.
– Géza pont ezt mondta – állt oda Zsófi az elrontásra ítélt akadályhoz, ellenőrizve a szöget, ahonnan jó ívet tud venni a tízesre.
László nem reagált Zsófi megjegyzésére, de fejben nyugtázta, hogy nem csalódott Gézában. Vannak jó meglátásai, de egyelőre nem mondta ki hangosan dicséretét.
– Menjünk vissza – javasolta. – Kezdheted bemelegíteni Fáraót. Petra már lélekben felkészítette a megmérettetésre.
Visszasétáltak a bokszhoz, ahol a kislány még mindig simogatta a ló homlokát, és mintha beszélgetett volna vele. Meglátta a közeledő csapattársakat, ezért megfogta a kantárt, és kivezette Zsófi elé a lovat.
– Felkészült a versenyre – állította meg Fáraót a zsokéja előtt.
Géza felsegítette a nyeregbe, majd a ló farára paskolt és azt mondta: – Menjetek.
Ló és lovasa lépésben elindult a bemelegítő karám felé, ahol többfajta akadály is fel volt állítva. A szokott módon először lépésben tett meg két kört, majd ügetve, utána a rövid vágta következett. A végén találomra átugrott pár akadályt. Éppen befejezte, amikor meghallotta a hangosbemondót, ami az ifi verseny résztvevőit szólította a versenykarámhoz.

A Fáraónak kijelölt boksztól László vezette őket a gyülekező helyre.
– Most is csak azt tudom mondani, amit szoktam – kezdte intelmeit, séta közben. – Nem a győzelem a fontos, hanem a biztonság. Ne hajtsd bele Fáraót semmi kétes dologba. A kilences akadályt, úgy vedd, ahogy neked biztonságos. Ha verőhiba nélkül teljesíted a pályát, akkor legrosszabb esetben harmadik leszel, mivel ismerjük az ellenfeleket. Ha a kilencest ferdén veszed, megvan az esélye, hogy az utolsót levered, akkor jó, ha az első ötbe beférsz. Érezni fogod, hogy a végén milyen erőnlétben van a lovad, és csak akkor fogod tudni eldönteni a további lehetőségeket. Ha úgy döntesz, hogy ferdén ugrod a kilencest, akkor utána, majdnem súrold a bal lábaddal a hetes akadály kitörés gátlóját, akkor van esélyed az utolsó akadály átugratására.
Odaértek a gyülekező helyre. László elengedte a ló álszíját.
– Sok sikert – veregette meg Zsófi csizmáját. – Te leszel az utolsó induló, az előtted fotókat ne nézd, csak Fáraót tartsd melegen, aztán lesz, ami lesz.
Otthagyta tanítványát az ellenfelek között, elindult a lelátó felé, hogy megkeresse Gézát, és Petrát. Még körül sem nézett, mikor a háta mögött ismerős hang ütötte meg a fülét. Megfordult a hang irányába, és azt látta, amire gondolt.
– Fruzsina, örülök, hogy látom – üdvözölte az ismét nagyon csinos újságírónőt.
– Üdvözlöm, László – fogadta az üdvözlést –, ugye szólíthatom így? – kérdezte, de a választ már nem várta meg, folytatta mondandóját. Láttam a kislányt, akit a versenyre hozott. Nagyon ígéretesnek tűnik. Láttam őket a bemelegítő karámban ugratni. A verseny után szeretnék önökkel egy riportot készíteni, és az sem számít, hogy ma milyen helyezést ér el.
– Tudja melyik a bokszunk, ott fogjuk várni, mielőtt haza indulunk.
– Ott leszek – fogadkozott Fruzsina, sarkon fordult, és magára hagyta Lászlót.
Beszélgetés közben, már megtalálta a lelátón, csapattársait, és nagy örömére, Füzesi doktor is megérkezett, hogy drukkoljon a lányának. Mellette jobb oldalon, egy nagyon csinos hölggyel, akiben felfedezte Zsófi vonásait, kicsit érettebb kivitelben.