Alex leült a folyó partján magányosan ásítozó stégre, felgyűrte a nadrágja szárát, és belógatta a lábát a vízbe. Nem akart most töprengeni, fejében mégis egymást kergették a gondolatok. Minden a lottónyereménnyel kezdődött…
Soha nem voltak gazdagok, még csak módosak sem. Amikor összeházasodtak Verával, nem volt semmijük, csak egy-egy bőröndnyi ruhájuk. Albérletben kezdték, szerencsére tudták fizetni, mivel mind a ketten dolgoztak. Aztán jöttek a gyerekek, és ahogy bővült a család, egyre szűkösebben éltek. Igaz, az albérletből idővel saját otthonukba költöztek, de azóta is nyögték a hitelt, amit a kétszobás lakótelepi lakás megvásárlásához vettek fel. Vera az anyagi gondjaik ellenére rendszeresen vett egy lottószelvényt, abban reménykedett, hátha egyszer kihúzzák a szerencseszámait, amiket még lány korában álmodott meg.
– Meglásd, jobbra fordul a sorsunk, ha megütjük a főnyereményt! – mondogatta, valahányszor a férje a szemére vetette, hogy csak szórja a pénzt, pedig így is kevés van.
– Ugyan, nem vagyunk mi olyan szerencsések! – legyintett Alex lemondóan.
Vera ilyenkor csak titokzatosan mosolygott, és minden héten azzal a meggyőződéssel telepedett le a tévé elé, hogy most biztosan nyernek. Alexet bosszantotta az a nyugalom és derűlátás, amellyel az asszony minden sorsolás után megállapította:
– Most sem jött össze, na de majd a jövő héten!
És aztán egyszer csak megtörtént! Kihúzták mind az öt számot, amivel Vera évek óta játszott! Alex meg sem bírt szólalni a döbbenettől, bezzeg Vera felugrott a rekamiéra, és úgy ugrált, ahogy a fiaik, amikor még kicsik voltak.
– Nyertünk, nyertünk! Én megmondtam előre!
A srácok nyomban berontottak a szomszéd szobából, hiszen a panellakás falai olyan vékonyak voltak, hogy minden szót hallottak. Norbi, a kisebbik, felpattant az anyja mellé, és egymásba csimpaszkodva folytatták az ugrálást, míg Laci, az idősebbik az apja vállát veregette. Ekkor az asszony hirtelen a melléhez kapott, és szó nélkül eldőlt, mint egy krumplis zsák, magával rántva a fiát.
– Vera! Mi bajod? – Alex az ágyhoz lépett, és leemelte a megrémült gyereket a mozdulatlan testről, de már nem tehetett semmit a feleségéért.
A kiérkező mentők csupán a halál beálltát tudták megállapítani.
Két héttel később Alex felvette a több milliós nyereményt, és elsőként az asszony temetését fizette ki belőle. Gyönyörű sírkövet is rendelt Verának, igazi márványból, hogy legalább a halála után részesüljön abból a pénzből, ami a vesztét okozta.
Ezzel azonban nem ért véget a kis család kálváriája. Laci, aki már betöltötte a tizennyolcadik évét, szélsebesen letette a jogosítványt – bár az iskolában jeleskedett volna inkább –, és szinte kikövetelte az apjától, hogy vegyenek neki egy új autót. Amint kezdetét vette a nyári szünet, leutazott a haverjaival a Balatonra, persze a nyereményből. Ott aztán éjjel-nappal lumpoltak, és esténként merő vagánykodásból száguldoztak a kihalt országúton. Míg egyik este részegen nekirohantak egy útszéli fának. Egyikük sem úszta meg élve…
Norbi még az anyja halálakor súlyos depresszióba esett, és azóta folyamatosan orvosi kezelés alatt állt. A bátyja halálhírére a kiskamasz teljesen összeomlott, és be kellett szállítani egy elmegyógyintézetbe. A kezelőorvosa nem sok jóval biztatta a kétségbeesett apát, mivel a gyerek már őt sem ismerte meg.
Alex most ott ült a stégen, és miközben gondolatban elvesztett szeretteinél időzött, ujjaival szórakozottan morzsolgatta a nyakából lelógó vastag kötelet, amelynek másik végére jókora követ kötött, még mielőtt letelepedett a folyópartra. Hiába a több milliós nyeremény, ha nincs már senki, akivel élvezhetné! És egyáltalán, nincs már senki, akiért érdemes élnie! Sóhajtott egy nagyot, majd lassan belecsúszott a hideg vízbe, amely még sokáig fodrozódott utána. Egészen addig, amíg az utolsó légbuborékot nem követte több…
19 hozzászólás
Kedves Borostyán!
Ez a történet mellbevágó. Remekül megírtad.Minden szó a helyén van, egyszerűen olvastatja magát. A tartalomról meg annyit: itt tényleg megáll az a mondás hogy a pénz nem boldogít. Sőt! A sok pénz romlásba visz.
Üdv: Colhicum
Kedves Colhicum!
Valójában kb. 10 perc alatt írtam, és csak menet közben alakult a történet:) Azt tudtam, miről akarok írni: Hogy a pénz nem boldogít! Örülök, hogy ez azért átjött:) Köszönöm, hogy olvastál – mint mindig:)
Üdv: Borostyán
A mondanivaló egyértelmű, szinte látom a Sors figyelmeztető ujját, amint azt jelzi: vigyázz, a pénz nem minden!
Szép volt,kedves Borostyán!
W
Kedves Weiland!
Igen, sajnos sokan ezt nem látják… Köszönöm, hogy nálam jártál:)
Üdv: Borostyán
Szia!
Nagyon jól ábrázoltad, hogy egy család életét mennyire tönkretette a hirtelen jött nyeremény. Valóban, a pénz önmagában nem boldogít. (Bár én azért szeretném, ha lenne.)
Rozália
Kedves Rozália!
Én sem bánnám, ha több lenne, hiszen a pénzből sosem elég:) Viszont félnék is tőle… Van pár ismerősöm, akiknek hirtelen megszaladt, és teljesen megváltoztak – persze rossz irányba: azóta lenézik a régi barátaikat, de még a saját rokonaikat is. Ebben a történetben a pénz egy másik, nem kevésbé negatív hatását próbáltam bemutatni. Köszönöm, hogy olvastál:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Jó történetet írtál. Én mindig azt mondom a páromnak, ha megnyernénk az ötöst, bizonyára rosszul lennék és meghalnék, ahogy a történetedben az asszonyka. így nem is nagyon lottozom, Hiszem, a sok pénz, főleg ha hirtelen jön akkor teljesen megváltoztatja az embert. nem tudom én milyen lennék, nem is nagyon akarok belegondolni. Nekem is van egy írásom ami a lottóról szól, majd ide is beküldöm.
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Sajnos, senki sem tudja, mit hozna ki belőle a hirtelen rászakadt sok pénz. Én is csak remélni merem, hogy semmi rosszat:) Köszönöm, hogy olvastál!
Üdv: Borostyán
Nagyon tanulságos, nagyon jó írás.
Ahogyan pár mondattal jellemzést adsz a szereplőkről, az
fantasztikus.
A legjobban az tetszik, hogy semmit nem magyarázol túl.
Egy család tragédiája…a hőn áhított és beteljesült szerencse /gazdagság /
miatt.
Örömmel olvastalak ismét.
Kedves Zsike!
Köszönöm, hogy ismét benéztél hozzá, mindig szeretettel várlak:) Tudod, amikor elkezdtem ide írogatni, magam sem hittem, hogy sikerül valaha rövidre fognom a mondandómat, de kezdek belejönni:)
Üdv: Borostyán
Nagyon jó, tanulságos történet. Az ember, főként a mai nehéz körülmények között vágyik arra, hogy többje legyen, ami talán nem baj. Inkább az a baj, amikor a vágyat a tisztes megélhetésre fölváltja a kapzsiság, amikor csak a pénz válik fontossá. A történeted egyértelműen mutatja, hogy a pénz egyedül nem elég, és nem boldogít, sőt, ha túl sok van belőle, kivetkőzteti az embert önmagából.
Kedves Arany!
Úgy látom, mint annyi mindenben, ebben is egy véleményen vagyunk:) Köszi, hogy olvastál!
Üdv: Borostyán
Azt hiszem, amit feldogoztál egy "ősi történet", sokszor sokféleképpen megírták. És azt hiszem egy ilyen "lerágott csont" esetében a legnehezebb újat, maradandót,katartikusat és a léleknek épületest alkotni: néked ez is sikerült!! Köszönöm az élményt, amit az írásoddal szereztél!
Üdv: Dzs.T.Á.
Kedves Dzson!
Köszönöm elismerő szavaidat. Azt hiszem, a túl sok pénz negatív hatásairól rengeteget lehetne még írni (ahogyan a túl kevéséiről is), ez csupán egy megvilágítás volt a sok közül…
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Én teljesen beleéltem magam, és le is sokkolt. Ez a pénz szinte többször jelent átkot, mint örömet, mert vagy túl kevés van belőle, vagy pedig túl sok. És sajnos az a jellemző az emberekre, hogy minél több van, annál többet szeretne. De meg ha ilyen hirtelen jön ennyi pénz… az már teher. Elég szörnyű, hogy a pénz ilyen hatással van az emberekre 🙁
Nagyon megkapott a történeted 🙂 Tetszett, és még mindig a hatása alatt vagyok 😀
Ebbe aztán jól beleéltem magamat 🙂 Az hiszem, mostantól nem vágyok nagy vagyonra, csak amennyi éppen kell.
Üdv.:
Jessie
Kedves Jessie!
A célom csupán ennyi volt: megértetni emberekkel, hogy a sok pénz nem hogy nem boldogít, de életeket tehet tönkre. S ha te azt mondod, nem vágysz nagy vagyonra, már el is értem a célomat:) Köszi, hogy olvastál!
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Egyet értek veled: ha valaki hirtelen kap nagy összeget, akár tönkre is teheti az életét. Ha megnyugtat, én sem vágyom hatalmas vagyonra, csupán annyira, amiből minden hónapban gond nélkül ki tudom fizetni a számláimat.
Myrthil
Kedves Myrthil!
Igazad van, ennél többre nem is lenne szükség, de jó lenne, ha ennyi mindenkinek megadatna:)
Üdv: Borostyán
Igen, csak épp az a gond, hogy sok embernek még ez sincs meg… 🙁