Az utolsó szám volt az övé, közvetlenül a műlovarnők után. A porondot nem kellett átrendezni, csak betoltak még néhány papírmasé szélmalmot, meg felhőket akasztottak a kötéltáncosok kötelére az illúzió miatt.
Meleg volt. Folyt róla az izzadság a páncéling alatt. A lova is a szokásosnál nehezebben mozgott. Öreg volt már, akárcsak ő. Mindketten itt élték le életük nagy részét, a cirkuszban. Jól tudta, ez itt már csak a kegyelemkenyér. De ez is meddig?
Ahogy felharsant a zene, a vén gebe, mint régi, rutinos cirkuszi bútordarab, felkapta a fejét, és megindult ki, középre. De hamarosan lelassult a göcsörtös, pókos lábak ügetése.
A nézőtéren kevesen voltak, ott is mindenki szenvedett a hőségtől. A gyerekek nyafogtak.
– Anya, fagylaltot akarok…
– Az elefántot akarom nézni…
– Menjünk haza, álmos vagyok…
Sokan kifelé igyekeztek a szabad levegőre.
Ő, ahogy estéről-estére, leengedte a sisak rostélyát, tett néhány kört a lovával, majd hirtelen megállt az egyik szélmalom előtt. Csapkodni kezdte a kardjával.
– Ezt Mariettáért!
Marietta légtornásznő volt, az ő Dulcineája éveken át, míg férjhez nem ment egy pocakos bádogosmesterhez.
– Ezt a Rozi lovamért!- mondta, akiről esténként azt gondolta, hogy a hírhedt Rozinante, akivel számos kalandot megéltek.
– Ezt meg magamért. A gyönyörű álmaimért, amiket elképzeltem, amikor cirkuszos lettem. Amikor otthagytam az iskolát, a dühöngő apámat, a sírva könyörgő anyámat.
– Nesze nektek csodák, nesze neked egész világcsavargó életem!
Most már össze-vissza csapkodott, a sisak rostélyán át szinte semmit sem látott. A kardja beleakadt valamibe. A nézők között egy kisgyerek hangosan felkiáltott:
– Kilyukadt a felhő! Nézd mama, lyukas az ég!
És jóízűen kacagott hozzá.
A zene elhallgatott. A ló megállt. Ő leeresztette a kardját. Nem játssza többé a hóbortos, öreg lovagot.
A rostélyon keresztül valahogy másképp kezdte látni a világot maga körül. Furcsán fordítva, kicsit kockásan.
A fülében meg még ott volt a kisfiú önfeledt kacagása.
– Talán bohócnak még megtartanak – gondolta.
De mi lesz szegény öreg gebémből? Virsli?
6 hozzászólás
Kedves Kati! Nagyon tetszett ez az írásod! Benne van egy egész élet tragédiája! Igazi "egyperces" Üdvözlettel: én
Szia Bödön!
Köszönöm, hogy elolvastad. Tragédia helyett inkább egy egész élet hiábavalósága ez.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Én minden lovas témájút elolvasok.
Lóban nincs hiány manapság én is írtam két sort, de kidobtam.
Kicsit szórakoztam kell az néha.
Engem ez most szórakoztatott.Sose szerettem a cirkuszt.
Bár gyerekoromban voltam csak!Arra meg nem emlékszem!
Ezt még nem bírtam kihagyni!Olvastam mit írtál Lacinak!
Tragédia meg élet hiábavalósága!Relatív.
Van , hogy az élet hiábavaló és tragikus.
Tudomásul vesszük és lapozunk!Ez nagyon érzelem dús lett!
Elgondolkodtató.Én ezt az álmodozás dolgot sose értettem!
Pár napja írta valaki nem értelek akkor nem értesz!
Elolvastam vagy kétszer.Minden dráma mint ez is
A záró sora miatt nem tűnik tragikusnak.
Inkább könnyed zárásnak!A párbeszédek szerintem meghittek.
Szépnek és érzelem dúsnak tartom!
Ez a sor jó nagyon "A rostélyon keresztül valahogy másképp kezdte látni a világot maga körül."
Ez nagyon jó előfordul az ilyen,
de nem feltétlenül tragédia csak más.
Volt egy versed ami eszembe jutott erről.
Nem tudom a címét megkeresem.
Nem találom.Még annyit,hogy mi lesz a lovamból virsli.
Ami azért a kötődés jelzi, hogy nem csak magára gondol
hanem a lóra is!Néha jelképesen világcsavargóvá válik az ember.
Nekem az ilyesmiben már van rutinom.Van aminek egyszer vége.
Ha örülünk, ha nem az akkor is úgy van.Vannak dolgok amit
tudomásul kell venni ami így leírva lehet érzéketlenség.
Bár hazudnék, ha azt írnám könnyed,Az utolsó bekezdés
megható.Tetszett!Háromszor elolvastam.
Egy olvasatra minden könnyedebbnek tűnik, mintha többször olvasnánk!Szép ez a vívódás amiről írsz!Az egész tetszetős!
Jó volt olvasni!Már nem olvasgatok semmit mert nem akarok merengeni semmin.Valaki szeret mert megnyugtatja embere válogatja!Na ez nagyon hosszúra sikerült megint!
Pedig rövid akartam lenni csak nem jött össze!Van ilyen!
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Tulajdonképpen minden véget érés valami újnak a kezdete lehet.
köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kati