A lovaglás

Szóval maguk azok?! És mind lovagolni szeretne. Na, majd teszünk róla! Lovat láttak már? Mi? Hogy csak messziről? És nem biztosak benne? Na jó, majd mutatok egyet…
Tehát: a ló. Két vége van, amit kis zenei hallással könnyű megkülönböztetni, ugyanis elöl nyiszeg; hátul pedig… farka van; de ha ez utóbbit lovaglás közben meglátják, akkor már régen rossz! A fejét talán minden biológiai képzettség nélkül megtalálják. Ott megy be a lóhere… az ellenkező végén pedig kijön a… Jó hogy nem narancs! A szeme a fej elülső részén található, ezért előrefelé lát a legjobban. Az a ló, amelyik minden irányba egyformán jól lát, az vak! Ott a fején az a két hegyes a füle. Maguk irányzéknak is használhatják; Rajta keresztül benézhetik, hogy hová fognak eljutni a lovon – szerencsétlen esetben ló nélkül. Másrészt arra való, hogy a ló hallja, amit én mondok neki, valamint, hogy veszély esetén maguknak legyen mibe kapaszkodni; bár ahogy magukat elnézem ez már ugyan nem fog Önökön segíteni!
Négy lába van: hátul kettő – ezekkel fut, meg elöl kettő, hogy ne billegjen. Mind a négy patában végződik. Ebben különbözik az asztaltól. Amint látják, mind a négy lábára patkót szereltünk. Ez azért fontos, hogy ha megrúg valakit, az ne tudjon reklamálni.
Látják? Ez a nyereg. Őseink valaha nyereg alatt puhították a húst; Na maguk most felette fogják! Bírtak követni? Akkor kérem az elsőt!
Ne haragudjon, magának tényleg így áll a lába? Mi, hogy az őseitől örökölte? Nem létezik! Már rég’ kihalt volna a család! Gondolja, hogy közé fog férni a ló? Kérem, üljön fel. Ne onnan próbálja, mert megharapja! Onnan se, mert megrúgja… Ugye mondtam! Jobbra a kis épületben van az orvos; oda vigyék! Kár érte ilyen fiatalon, nősülés előtt…
Ki a következő? Kérem, oldalról próbálkozzon! Segítsen neki, emelje a lábát! Ne a magáét! Ne a lóét, a társáét! Úgy, most lendítse fel… Talán annyira nem kellett volna!
Kérem a következőt! Na végre! Hé, ha maga rúgdossa ki a kollégája fogait, akkor a lovat minek tartjuk? Dugja bele a lábát a kengyelbe. Talán annyira nem kellene, mert feltöri a térdét. Látja azt a szíjat? Kapaszkodjon bele! Az a fék, de hívja csak kantárnak. Ha erősen meghúzza, a ló lassít; ha megrántja, a ló megáll; ha nagyon erősen megrántja, akkor a ló hanyat fog esni, és magának lapjával erősen megnövekszik a légellenállása.
Mi az? Maga már fel is ült? Talán tolatni akar? Akkor forduljon meg a nyeregben! Úgy. Figyeljen! Ha azt mondom: „Ügetés”; a ló ügetni fog. Ha azt mondom: „Vágta”; Akkor hunyja be a szemét! Majd, ha a ló visszafelé jön, újra felszállhat rá, ha lesz még kedve hozzá.
Ügetés! Nem tudna egy kicsit lazábban ülni? Ahogy elnézem, a merevgörcs magánál volt ipari tanuló. Csukja be a száját! Mi? Hogy már késő… Akkor megállunk. Most kiköpheti, amit leharapott a nyelvéből… Tovább! Talán, ha próbálna úgy ülni, mint aki nem esett át gyermekparalízisen… Ugye mondtam! Na, köpje ki a talajmintát!
Elindulunk. Gondolom, kinőtte már pubertáskori panaszait, de most az egyszer még szorítson erősen a térdével, mint kislány korában. Nem megy? Látja azt a csoportot? Ők nem lovagolni, hanem szórakozni jöttek. Hát akkor ügessünk… Ne haragudjon! Nem volt időm lesegíteni. Csak nem a strucc a kedvenc madara? Mi? Hogy dobál a ló? Na szálljon le, mert ha így reszket tovább, a végén még agyrázkódást kap szegény pára.
Nincs más? Mi? Hogy maga meggondolta magát? De a kártyáját nem írom ám alá! Úgy nézem, mára megvolnánk! Aztán, ha kedvük szottyan lovagolni egy jót, jöjjenek le bátran máskor is!