A meghirdetett Petőfi bicentenárium margójára

A meghirdetett Petőfi bicentenárium margójára
(Egy egerentyű lelkesültsége…)

A Magyar Nemzet 2021. június 2-i számának címoldalán olvasható cím, Kilép a költő a legenda mögül megdobogtatta a szívemet. Elolvastam a 3. oldalon a Hasonlítsunk Petőfire című belső vezércikket,
amelyet Pataki Tamás jegyez és a 18. oldalon lévő Fedezzük fel újra a legnagyobb költőnket! című cikket is, amelyet Pataki Tamás mellett Zana Diána jegyez, nos, ekkor mély szomorúság öntött el. Ugyan miért? Azért, mert véleményem szerint, ha a segesvári csatatéren akarják megtalálni Petőfi csontvázát, akkor a világ összes pénzét erre fordíthatják, mégsem fog előkerülni, mert azt Barguzinban találták meg – s ki tudja, most hol van.

De nemcsak erről van szó. Engedje meg Pataki Tamás, hogy vitatkozzam a vezércikkben írt véleményével.”Petőfi nem pusztán költő, hanem a magyarságnak egyfajta erkölcsi mércéje is…” Elég
nagy baj lenne, ha így volna! Lássuk csak sorban:

1. Petőfi világirodalmi rangú költő.
2. Forradalmár és politikus, kinek jelentős hatása volt kora eseményeire.
3. Katonaként – lázadó szellemével összefüggésben – fegyelmezetlen, rossz katona.
4. Hús, vér férfiként egész életében nem csak a lelki, hanem a testi szerelem megszállottja is volt… Számtalan udvarlása, házasodási kísérlete bizonyítja ezt.
5. Ezért Petőfi esetében is – például szerelmes, de más – verseit olvasva is el kell választanunk a versben megszólaló lírai ént, a költő valóságos énjétől.

Szóval kedves magyarjaim, itt a nagyszerű alkalom, hogy kiléptessük – ahogy szülőfalumban, Szalkszentmártonban mondták – „ a mi Sándorunkat” a legendák mögül, és adjuk meg a tiszteletet ennek a kivételes tehetségű költő zseninek!

Szalki Bernáth Attila