A meghiúsult lakoma

Egyszer a róka nagyon éhes volt. Kutatott a kamrájában, de abban bizony még egy száraz kenyérdarab sem akadt. Elindult élelmet szerezni. Ment mendegélt, találkozott komájával a farkassal, aki ezt újságolta:
– Kedves róka barátom! Hallottam, hogy ma a tyúkok estélyt tartanak! Elsétálhatnánk arra, hátha sikerülne elkapni egy-két táncoslábú pipikét! Mardos az éhség, két napja nem ettem!

Ráállt a róka. Amikor besötétedett, előkukucskált a Hold és a csillagok is már bepöttyözték az eget, elindult a két lator. Óvatosan közelítették meg a kerítést. Bent már javában táncoltak a baromfiak. A kakas rikkantva csapdosta a bokáját, a tyúkocskák ámulva nézték a produkcióját.
– Nem látom azt a bolhafészek Betyárt – suttogta a róka.
– Biztos elaludt már – súgta vissza a farkas. – Öreg már, kicsit nagyot is hall – vihogta.
– Menj csak előre! – biztatta a farkast a róka. – Hisz te már két napja nem ettél, tied az elsőbbség!

Közben az járt az eszében, ha valami gond van, akkor ő könnyen elszelelhet.
A farkas felmászott a kerítésre, majd leugrott. De jaj! Nyikkanni sem volt ideje, mert amint földet ért, a vicsorgó Betyár kutyával nézett farkasszemet.

– Na, te zsivány farkas! Hallottam, mit mondtál a gazfickó komádnak! Még hogy én öreg és süket? No, lássuk, ki a gyorsabb?! Azzal rávetette magát a farkasra. Az nagy nehezen kiszabadult, futott két kört az udvarban a hangosan káráló tyúkok közt. A kakas kitette a lábát a farkas elé, az meg felbukfencezett. Nagy nehezen elérte őkelme a kerítést, felkapaszkodott. Mászás közben Betyár jól megtépázta a bundáját. Végre kijutott.

– Barátom! – nyögte a farkas a rókának, aki ott leselkedett a közelben. Miért nem ugrottál be? Segíthettél volna! Vagy, amíg engem hajkurászott az a ronda bolhazsák, addig te kilophattál volna egy-két tollast – mondta szemrehányóan.
– Jaj, kedves farkas! Mentem én, már bent is voltam az udvarban – füllentette a róka -, de úgy megijedtem, hogy a rémülettől mozdulni sem tudtam! Az a sok káráló kapirgáló, meg összecsipdeste a bundám. Nézd csak! – mutatott oda, ahol már kikopott a szőre. Közben meg azt gondolta, bolond lett volna kockáztatni a bőrét a farkasért.
Az oktondi farkas elhitte, amit a róka mesélt. Szomorúan, éhesen intett búcsút komájának.