A hangosbemondó sercegett, megszólalt egy pattogó női hang.
A kétszáztizenkettes számú vádlott lépjen előre!
A kétszáztizenkettes számú vádlott lépjen előre!
Felnézett a bíróra, hunyorogva a lámpától, aminek fénye egyenesen a szemébe sütött. Nem is a szemébe, hanem a lelkébe, már ha beszélhetünk lélekről a megvilágíthatóság értelmében. Vagy az elméjébe, a gondolatai közé – ha beszélhetünk ezekről a dolgokról az átvilágíthatóság értelmében. Mert azt akarták, belenézni a fejébe, az utolsó gondolatmorzsát is kiszedegetni az agyából: bár materiális szemszögből nézve nem léteztek gondolatok, csupán kémiai és fizikai reakciók. De ezen már átesett.
A hazugságvizsgálókon.
A megfélemlítésen.
A fizikai erőszakon.
A lelki terroron.
Főleg a terroron.
S az ítéletre vár most, belefásulva a hadakozásba, elgyengülve az éheztetéstől, megrogyva az ütések súlya alatt, a bűnös kimondására vár, hogy vigyék el végre, érjen véget ez a végeláthatatlan tortúra, ítéljék halálra vagy ítéljék fogságra, csak döntsenek. Zúgó füllel hallgatja végig a vádbeszédet, a bizonyítékok taglalását, a kirendelt védő fásult monológját, a döntéshozatalt. Már őrjöngeni sincs ereje, amikor elvezetik, hogy újra kezdődjön az egész. A bíró oda sem néz rá, felülről kapott utasítást, hogy nem hozhat ítéletet az ügyben. A hangosbemondó újra sercegni kezd, megszólal a pattogó női hang.
A négyszázhatvanháromezer-ötszázhuszonhetes számú vádlott lépjen előre!
A négyszázhatvanháromezer-ötszázhuszonhetes számú vádlott lépjen előre!
13 hozzászólás
Kedves Miléna!
Érdekes próza. Komoly és mély tartalommal bír. Olyan, mintha nem lenne vége. Az olvasóra lenne bízva a befejezés. Milyen kár, hogy hamarabb nem olvastam. Gratulálok!
Ági
Csak nemrég lett feltöltve, úgyhogy az első olvasók között vagy, kedves Ágnes – és köszönöm a véleményt is. A prózaírás egyáltalán nem az én asztalom, és ez a "mű" is elég kezdetleges, de remélem azért ki tudtam vele fejezni, amit el akarok mondani.
Üdv, Miléna
Milena, nagyon jó a téma. Tökéletesen átjött a mondanivalód. Nagyon tetszett, hogy nem „ragoztad” a történetet, pont annyit írtál, amennyit kell
(Van benne egy-két problémás pont: a lámpa fénye nem süt, inkább vakít, ebben az esetben világít, a vaggyal, merttel, és a de-vel való mondatkezdés nem szerencsés, Azt akarták. Belenézni a fejébe.(külön mondatba tenném, mert úgy hatásosabb)
Fog ez menni, mert érdekes gondolataid vannak!
Köszönöm a biztatást, Szusi, annak pedig külön örülök, hogy a hibákra rávilágítottál, ezekre oda tudok majd figyelni.
Miléna
Szia!
Úgy gondolom, írásod jól visszaadja a zaklatott, reménytelen, mégis rettegéssel teli hangulatot.
Szeretettel: Eszti
Köszönöm, Eszter, örülök, hogy itt jártál!
Szia !
Huuu , ha így tudnék írni… Pár sorral egy egész társadalmat írtál le. Gratulálok !
Könyvtáros néni. 🙂
Üdvözlettel:
Patyolat
Köszönöm, Patyolat! 🙂
Bár könyvtáros vagyok, néni még nem 😉
Nekem úgy tűnt, mintha egy bírósági tárgyaláson valaki a hátsó sorban, megbújva, figyelmesen végignézi a történéseket és a külvilág felé próbálja továbbítani.
Tetszett.
Bár a libabőrös érzést nem adta meg, talán mert hamar a végére értem.
Tetszett az írásod.
Üdvözlettel
Kedves Miléna!
Nem feltételezem, hogy személyes élmény indított e történet megírására.
Némi pontatlanságot tartalmaz az írás. A vádlottak "sorszámozása" a következő: I. rendű. II. rendű stb..
A történeted az ötvenes éveket idézi, akkor fordulhatott elő, hogy "felülről" a bíró utasítást kapott. De ha kapott, ha nem az ítélethozatalt/a határozathozatalt nem mellőzhette, mert a bírónak dönténie kell, ha úgy tetszik: döntési "kényszerhelyzetben" van.
SzJ
Kedves János!
Fikciónak mondanám. A vádlottak nem ugyanabban az ügyben vannak, azt hittem, ez kiderül (na de nem vagyok prózaíró, így nem csodálkozom, ha mégsem). Azt próbáltam kifejezni, hogy az első vádlott mennyi ideje van már a büntetőrendszerben, és az a legnagyobb büntetése, hogy nincs ítélet.
Ezt még gyakorolni kéne, gondolom.
Üdv,
Miléna
Kedves Miléna
Csak most olvastam, ezt a jó írást. Ha utána nem olvasom el a hozzászólásokat, akkor arra gondoltam volna, hogy ez a jövőben játszódik, amiről nem tudjuk, hogy a felsőbb hatalom bele szól-e a bíróság ítélet hozatalába. Valljuk be van abban ráció, hogy nem hozunk ítéletet, mert esetleg nem tudjuk elítélni, de mégis jobb ha lakat alatt van az illető. Minden képen bonyolult a történet, mert vagy azért várja az ítéletet, mert nem bűnös, de megtörték az ellenállását, és a szabadulását abban látja, ha elítélik. Már az is megváltás lenne. A másik lehetőség, hogy tudja magáról, hogy bűnös, ne kínozzák már tovább mondják ki a bűnösségét.
Minden képen jó írás, sokakban gondolatokat ébresztett, ez látszik a hozzászólásokból.
Üdv: F.J.
Különös!
Lényege az igazság.
túlparti