A mennyek kapuja

– Hé Unott! Hallod?
– Mi az?
– Kinyitották a mennyek kapuját! Most biztos szerencsém lesz.
– Hagyd már abba Tom! Attól, hogy kinyitják a kaput egyszer sem biztos, hogy közülünk választják ki a következő szerencsést.
– Most érzem, hogy sikerül. A kétlábú innen fog választani. Srácok, kocogtassunk egy kicsit, hívjuk fel a figyelmét! Gyerünk még hangosabban!
– Tom én nem kocogtatok, annyira fölösleges. Egyszer úgy is mindenkinek eljön az ideje.
– Gyerünk Unott, te is kocogtass! Hallod! Gyerünk! Én addig megpróbálok kikémlelni a résen. Fiúk, látom! Látom a két lábút! Erre! Erre! Itt vagyunk! Most sikerülni fog fiúk!
Hé, te rossz irányba keresgélsz! Ne arra! Mi itt vagyunk! Kocogtassatok hangosabban! Itt vagyunk! Ne őket! Jaj istenem! Ne!
Srácok abbahagyhatjátok a kocogtatást. A kapu becsukódott. Büdöskét és Hájast vitte el. Nincs igazság!
– Tom attól, hogy állandó izgalomba hozod a többieket és feltüzeled őket,
nem lesz jobb. Egyre csalódottabb leszel. Várd ki a sorodat! Érted is el fog jönni és akkor átléphetsz a fehér fényes kapun.
– Nem nagyon hiszek már benne Unott. Tudod, túl sokat vártam már, és a túl sok várakozás megtört. Egyre kevésbé hiszem el, hogy sikerülhet.
– Hé Tom! Nézz csak oda, megint kinyitották a kaput!
– Micsoda? Srácok, kocogtatni! Gyerünk egy-kettő, egy-kettő! Hangosabban, még hangosabban!
– Tom, most már hagyj békén minket, nem kocogtatunk többet! – mondták a többiek.
– Tom, ne vágj ilyen szomorú képet, majd én kocogtatok neked.
– Kösz Unott. Rád legalább mindig lehet számítani.
– Gyerünk Tom, nézd meg mi újság van odakint!
– Most is látom, mint mindig. Erre felé közelít. Micsoda?! Erre felé közelít! Srácok! Erre közelít!
Unott kocogtass hangosan! Te jó ég! Itt van! Ki fogja nyitni a fedelet! Már nyílik is! Sikerült! Végre megyek a fénybe!
– Jaj, ne! Ne engem vigyen! Tomot vigye! Ő az! Látja! – mutatott barátja felé Unott. – Ne engem! Tomot!
Ne haragudj, Tom! Nem így akartam! Ne haragudj! Hallod! Szólalj már meg!
Kétlábú! Rakj vissza azonnal! Tom az, akit vinned kell! Ő akar menni, nem én!
Ne csukd be a kaput! Ne csukd… Te jó isten, de gyönyörű! Kint vagyok a fényben! Ez után aztán tényleg lehet vágyakozni. Szegény Tom, hogy ennyire peches legyen. Szívesen átadnám pedig a helyem.
Micsoda színpompás hely ez a mennyország. Csupa csillogás és pompa. Nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz.
Várjunk csak! Mit látok? Te atya úristen! Az büdöske lenne? Az pedig ott hájas? Mit csináltak velük? Szétdarabolták őket! Undorító! Ez lenne a szép világ. Ez gyilkosság! Vérlázító!
Rossz előérzetem van. Talán jobb is, hogy Tomnak nem sikerült. Szép, de veszélyes hely. Na csak rakjon le a kétlábú, megpróbálok majd gyorsan kereket oldani valahogy.
Mi az az öblös tárgy. Ááh! Ez fáj! A kabátom! Ne törje meg a kabátom! Ne fosszon meg tőle! Gyilkos, segítség gyilkos!
Hol vagyok? De hideg van. Hol a kabátom? Ja igen, a kétlábú elvette. Nem bírok mozdulni sem!
Mi ez a nesz? Aha! A kétlábú matat a közelben. Valahogy el kellene szökni ettől az inkvizítortól!
Hé, hé! Már megint mit csinál! Aúúúú! Ez csíp! Mik ezek a fehér kristályok? Ez baromira fáj! Ha így folytatja nem lesz erőm a szökést végrehajtani!
Gyerünk, mély légzés, szedd össze magad Unott! Igen szedjem össze magam! Kapcsoljak ki mindent a tudatomból! Nem fáj, nem fáj, nem fáj! Jól érzem magam, sőt egyre jobban, egyre jobban érzem magam!
A francba, nem megy! Olyan gyatrán érzem magam, mint még soha! Ennyi fájdalmat soha nem éreztem még!
Ó uram, könyörgök add, hogy gyors halálom legyen. Nem bírom már elviselni ezt!
Nem, mégsem! Nem akarok még meghalni! Nem jött el az idő!
Hoppá! Már megint felemelt. Hova visz? Hallja? Mondja meg hová visz?
Hogy lehet valaki ennyire tiszteletlen.
Gyomorforgató! Ezt akarta megmutatni? Aljas gyilkos!
Büdöske, Hájas! Szénné égtek. Ilyen nincs! Hogy lehet ennyire kegyetlen valaki? Ez egy aljas mészáros! A kétlábú megnevezést sem érdemli meg!
Hú, de meleg van! Vigyen már vissza! Hallja! Megmutatta ezt a szörnyűséget, most már vigyen innen el, mert felfordul a gyomrom!
Így! Ez már jobb!
Ne! Mi a fene ez a szúrós tárgy! Hát ez nem igaz! Ezt nem fogom kibírni! Ez le akar szúrni! Ne, kérem ne tegye, mondja meg mit akar és megteszem, csak ne szúrjon le! Kérem! Könyörgöm!
Áááá! Szédülök! Segítség! Forog velem a világ! Ááááááááááááá!
Na végre! Megállt! Nagyon rosszul vagyok! Mintha összevissza kuszálták volna minden egyes porcikám. Olyan érzés, mintha teljesen szétfolytam volna. Mi jöhet még ezután?
Ó, nem! Miért mutatja meg megint a forróságban széné égett barátaimat? Mindjárt sírva fakadok! Nem bírom már tovább! Könyörgök, hagyja abba!
Nem hiszem el, még énekelget is! Ez elmebeteg. Komolyan, ez elmebeteg!
Itt a vég! Ez beledob engem is a forróság közepébe! Hát ezért mutatta meg, mert rám is ez vár. Isten veled világ! Isten veled!
Mit tehetnék már? Semmit! Még egy kiáltást, csak még egy kiáltást az életért!
Éljen az élet! Éljen az élet! Éljen az é…..

– Hé srácok hallottátok ezt a hangot? Mintha Unott hangja lenne.
– Nem, nem hallottuk.
– Azt kiáltotta éljen az élet. De szép is lehet odakint a világ!

– Szívem, kész a hagymás szalonnás tojás! Jöhetsz reggelizni!
– Ó, de kedves vagy drágám! Magadnak nem csináltál?
– Most fogok, de én hagyma nélkül eszem. Ne várj meg engem, mert addigra kihűl a reggelid.
Azzal a kétlábú odament a hűtőhöz és kinyitotta ajtaját.

– Srácok, kinyílt a mennyek kapuja! Kocogtassatok! Kocogtassatok, ahogy az tojásokhoz illik!