Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kisfiú, akinek a szomszédjában lakott egy kisleány. Övék volt a közeli akácos erdő, a mögötte elterülő mező, az utca végén csordogáló kis patak. Rájuk ragyogott a nap és hozzájuk sütött be esténként a hold. Nekik ragyogtak a fénylő csillagok. Övék volt a virágos rét, nekik daloltak az égi madarak. Ahogy az lenni szokott, felnőttek és összeházasodtak. Tanultak, dolgoztak, egyre kevesebb lett minden. A kinőtt házat lebontották, helyére csodás palotát építtettek, körpanorámával, úszómedencével. A gyümölcsfák is útban voltak, meg látványnak se szépek, kivágásra kerültek. Örökzöldet telepítettek a kertbe, amit magas kőfallal keríttettek be. Felkerült a térfigyelő kamera is, nehogy illetéktelen jöhessen a birtokra. Az egykori fiúval szaladt a szekér, egyre magasabb pozícióba került. Körbevették csinosabbnál csinosabb és kedvesebbnél kedvesebb hölgyek. Rájött, hogy a kis szomszédlány nem hozzá való, így aztán elvált tőle. A cigi és az ital kevésnek bizonyult, új barátai drogot szereztek. A hétvégeket a házibulik tették izgalmassá. Egyik hölgy a másik után. Eltelt néhány év és már ez se hozta lázba, már csak azért sem, mert nem mindig járt sikerrel. Rosszullétei alatt felmerült benne, hogy talán nem kellene azt a bizonyos gyertyát két végen égetni, de amikor jobban lett, mégis ott folytatta, ahol abbahagyta. Elérkezett a pillanat, amikor a kábulatból nem tért magához. Tehetetlenül feküdt, mozdulni akart, de nem tudott. Lejátszódott előtte az egész élete. Ráébredt arra, hogy se fia, se lánya, se társa, se kutyája, se macskája. Igaz, van vagyona és bankszámlája, de mit csináljon vele, ha nincs élete. Mindent odaadott volna azért, ha a közeli akácos erdőben, a mögötte elterülő mezőben, esetleg az utca végén csordogáló kis patak partján állhatna újra, ha érezné, hogy rá ragyog a nap, hozzá süt be esténként a hold, neki ragyognak a csillagok, övé a virágos rét, és az égi madarak dala. Nem! Nem akarok így meghalni! Élni szeretnék, igazi, emberhez méltó életet! Mit csinálnál másképp? – kérdezte egy belső hang. Mindent. Jó, akkor visszatérhetsz. Ezzel egy pillanat alatt felébredt. A kertben éppen virágzott az almafa. Rózsaszín szirmain szellő játszadozott, bibéin méhecskék zöngicséltek. Az égen néhány bárányfelhő pihent. A patak csordogáló vízében pedig kavicsok csillantak meg.
4 hozzászólás
Kedves Rita,
ez egy több korosztálynak szóló tanulságos “mese”.
Egyszerű kifejezésmódod miatt jól érthető a szöveg, így mondanivalód, üzeneted sokakhoz eljuthat.
Sajnos vannak olyan élethelyzetek, amikor szinte már csak a csoda segíthet.
Hatalmas lelkierő kell, hogy valaki fel tudjon állni ilyen állapotból. Éppen ezért tartom fontosnak a prevenciót. Úgy se biztos a siker, de mindenképpen érdemes megelőzni, megpróbálni, hogy az érintettek mások példájából, ne a saját kárukon tanuljanak. Ebben látom írásod szerepét.
Köszönöm, hogy olvashattam! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Megtisztelő számomra, hogy olvastad. Igen, ez egy felnőtt mese, de nem találtam ilyen kategóriát. Értelmezhetjük úgy is, hogy ez a nagy gazdagság és változás az életében csupán álom volt és mikor felébredt örült annak, hogy az egyszerű emberek boldog életét éli. A kislány, aki mindig is tetszett neki a felesége és bár nem sokra vitték, öröm van a szívükben, mert képesek rácsodálkozni a természet szépségeire.
Szeretettel: Rita
Szia!
Mai történet, ami sajnos nem mese, mert sok ilyesmit lehet hallani. szomorú, hogy mivé tesz a pénz, a jómód. De…-és itt a de. Álom, vagy valóság? Vagy úragondolása az életnek? Mindenki döntse el. Üdv hundido
Kedves Hundido!
Általában nem szeretem rábízni az olvasóra a történet befejezését, ez kivételt képez. Bár úgy gondoltam, hogy rossz álom volt, de sajnos a sztori a valóságban is előfordul, sőt gyakori azoknál, akiknél szalad a szekér. A társadalom is azt sugallja, hogy mindent elérhetsz, amit akarsz, meg hogy egyszer élsz, aztán sok esetben már késő ráébredni arra, hogy nem ez az élet, illetve, hogy az ilyen “élet” zsákutcába vezet, sem a vagyonát, sem a pénzét nem viszi magával az ember.
Szeretettel: Rita