A próbatétel

Eljött az idő. Beült a pilótaülésbe és maga elé képzelte a tennivalókat.
– Csak egy rövidtávot kell megtennem, egy rövid, de veszélyes szakaszt. Sok lesz az akadály és nehézség, de megcsinálom. – gondolta és már pörgette is a turbinát. A masina elég régi modell volt, de már sokat látott. Több pilóta is használta, de ma rajta volt a sor. Eddig mindenki túlélte.
– Talán én is! – remélte és ránézett a bonyolult műszereket tartalmazó falra. Nem mindegyik kütyünek, gombnak és kallantyúnak ismerte a működési mechanizmusát, de amelyiket kellett, azt igen. Ez általában 1-2 volt. Elmosolyodott.
– Rajtam nem fognak ki. Megcsinálom. – gondolta és elfordította a helyéről a műszerfalon levő tükröt, belenézett. A fajtája egyik nősténye volt, a jobb fajtából, de egyben pilóta is. Meg kell felelnie az elvárásoknak, egy fontos feladatot kell végrehajtania és ez büszkévé, erőssé tette. Bár a mostani feladat nem tartozott az alapfeladataihoz, de nagy kihívásnak érezte. Tudta mindig a feladat eleje a legveszélyesebb, hiszen a hangárban nem lehet megfordulni, mindig a hátsó oldalukkal kell kiirányítani a levegőre a járgányokat és a saját territórium határát is fordítva kell elérni.
Nagyot szippantott a nem túl friss levegőből és erőt vett a feladat végrehajtásához. – Először is el kell hagynia a hangárt és röppályájára kell állítania az „öreget”. Így hívta mindenki a masinát. És végül is a „csomagot” le kell adnia egy megadott helyen. Az idő sürgetett, a csomag nagyon megélénkült és félő volt, hogy még a célba érés előtt probléma lesz vele.
A turbina már elérte a maximális pörgési sebességet, a futóművek rendben, motor rendben, nafta rendben és végigsorolta fejben mindazokat a kötelező protokollokat, amelyeket annakidején tanult.
– Hát legyen. – mondta és mozgásba lendült. Tudta, hogy lesznek gondok, de hogy már rögtön az elején azt nem is gondolta. A járgány ugyanis nem mozdult, a turbina felpörgött, a hangja már a robbanás előtti állapothoz hasonlított, és mintha lecövekelték volna a hangárhoz. Ekkor vette észre, hogy a korábbi pilóta szórakozott vele és valóban rögzítette azt egy biztonsági karral. Elmosolyodott.
– Rajtam nem fogsz ki. – és kiengedte a kart. Erre a járgány meglódult és hatalmas lendülettel kirepült a hangárból.
– Megy ez ……………. – mondta magában és több naftát adott a járgánynak. Kinézett balra, megnézte az akadálypályát, majd jobbról is. Emlékezett rá, hogy változékony és veszélyes akadályok várnak rá és az út is rögös és hol szűkül, hogy tágul.
Rögtön korrigálta is a röppályát, mert balról váratlanul közeledett egy súlyos betontárgy. Elnézett jobbra és akkor látta, hogy amonnan egy kiszámíthatatlan mozgású élőlény közelít hatalmas sebességgel. Megesküdött volna, hogy az előbb balról látott pálya szélessége csökkent volna……., de nem volt ideje ezen gondolkodni, mert újabb korrigálásra volt szükség. Ránézett a műszerfalon levő tükörre, hogy hogyan is sikerült a korrigálás, de csak azt látta, hogy homlokáról egy izzadtságcsepp indult lefelé. Ezért automatikusan előrehajolt a szerszámos táskájához, hogy előhalásszon belőle egy izzadtságeltávolító rongydarabot. Közben nehogy időt veszítsen, nem változtatott a röppályán és a turbó fokozatból sem vett vissza és a járgány közelített a végzete felé……..