Olyan a város, mint egy hangyaboly. Mindenki siet valahová. Furcsa, most volt karácsony és nemrég búcsúztattuk el az óévet, s máris újra készülődünk.
Rohan az idő.
Úgy érezhetjük, hogy csak hétfőkből és péntekekből áll az életünk. Hétköznapjaink szürkék és egyhangúak. Nézzük csak:
Reggel csörög az óra. Nem akarjuk elhinni, de mégis föl kell kelnünk. A vízcsapból is álmosan folyik a víz. Magunkba döntjük reggeli koffeinbombánkat, esetleg eszünk valamit és szinte vonszoljuk magunkat a munkahelyünk felé. A BKV járatai zsúfolásig teltek. Egymáson taposva próbálunk feljutni a buszra, a metrón élével állunk. Ellenőrök. Túléljük. Beérünk. Vánszorognak az órák. Mindenkit kerülünk, csak azért, hogy hagyjanak békén minket. Az óránk csipog. Remek négy óra van. A hering effektus ismét érvényesül. Néha mi, néha mások szidják a másik felmenőit.
Otthon, édes otthon.
Főzés, mosás, takarítás, leckeírás, vacsora, fürdés, fogmosás, alvás. Tapossuk életünk mókuskerekét, és lassan kihal belőlünk a szeretet. Pénz. Minden jó elrontója. Hajszoljuk. Sötétnek látjuk jövőnket, ami persze az is.
De karácsony környékén megváltozunk. Mindenki izgatott és tanácstalan. Mit vegyek? Jó ez? Á nem! Inkább a másik! Ez jó!
Toporgunk az üzletek előtt és irigykedünk azokra, akiknek a pénz nem számít, és a méregdrága holmikat válogatás nélkül teszik kosaraikba. Mi pedig szerény ajándékainkkal álljuk körbe a karácsonyfát. Megszólal a csengő, felcsendül a „Csendes éj” és boldognak látszunk. Sajnos csak három napig szeretjük egymást, és három napig vagyunk jók. Ha már elmúlt a szent ünnep, akkor ugyanúgy elviselhetetlenek és undorítóak vagyunk.
Szálljunk magunkba.
Olyan nehéz elfogadni másokat? Olyan borzasztóan kínos néha nekünk elszámolni tízig? Szilveszterkor pedig ígérünk fűt-fát, persze másodikán összes fogadalmunkat felrúgjuk, és ismét
„bűnözünk”. Szomorú vagyok, hogy évenként csak egyszer van karácsony, mert így csak egy lehetőségünk van kijavítani hibáinkat, odafigyelni másra, és csak néhány napig vagyunk emberségesek. Ami ígéreteinket illeti, jó lenne, ha úgy tennénk, hogy ne kelljen fogadkoznunk soha. Ha mégis kell, akkor csak olyat ígérjünk, amit be is tartunk.
Legyen ez a jelszavunk:
„Szeresük egymást gyerekek… és jövőre veletek ugyanitt”.
16 hozzászólás
Hm… Ismerős a helyzet. Karácsonykor nincs pénzem, mert elszórtam magamra, jellemző.:P Ilyenkor jöhet, hogy magam készítek valamit. Mondjak közhelyeket? Nem mondok, úgyis tudja mindenki.
Újévi fogadalom, olyan nálam nincs. Már csak azért se, mert olyankor úgyse jut semmi se az eszembe.
Amúgy pedig számlom a napokat, ha várok valamit, csak figyelem, hogy már a hétközepén járunk, még két nap…stb.
Oké, leálltam. Tulajdonképpen elég lett volna annyit írnom, hogy: “tetszett.”
Köszönöm!:)
Kedves Ágasbogas!
Köszönöm mégegyszer! De miért volt a tetszett szó idézőjelbe téve?
Hmm… Mert szeretem használni a három pontot és az idézőjelet? 🙂 (És szeretek hümmögni, meg mosolyogni is…)
Nem tudom miért raktam be, de nem ám “fordított-világ” helyzet miatt. Ettől függetlenül még gondolkoztam is, hogy hova tegyem a pontot, jellemző…:P
Viszont legalább sikerült kiemelnem a sok rizsa közül.
Tudom, sokat beszélek/írok… *lemegy a fény, a kellékesek bepakolják a színpad hátsó részébe, hogy ott tátogja tovább monológját.*
Ez jó – és milyen igaz, sajnos. Az emberek manapság nem figyelnek semmire, a szeretet pedig kezd ritkaság számba menni.
Köszönöm Kini!
“Szomorú vagyok, hogy évenként csak egyszer van karácsony, mert így csak egy lehetőségünk van kijavítani hibáinkat”
Egy lehetőség??! E szerint Te eggyé válsz a tömeggel? Vagy csak a mű kedvéért? Tudod, igaz, kihalt már minden a világunban.. Rohanó, robogó életünket a pénz és a siker határozza meg. Viszont részben mi magunk formáljuk a dolgokat – én a pénzt szükséges rossznak fogom fel, és kerülöm azokat, akiknek ez jelenti a centrumot. Nincs is sok barátom, de úgy érzem, azok igazak. Persze önmagában a gondolat teljesen helyénvaló, és fel is merül a kérdés, hogy miért vagyunk itt a Földön, ha csak ennyi lenne a küldetésünk? Tegye hát többé mindenki, hogy legyen mire visszaemlékezni (múlt), hogy legyen mire ébredni (jelen) és végül legyen miért lefeküdni (jövő)..
Köszönjük a gondolatközlést.
Gyémánt!
köszönöm az értékelést!
Nem állok be a közbe..,……probálok kitünni.
remélem egyszer sikerül:D
a pénzről nekem is ez a meglátásom, nekem sincs sok barátom, de azok igaziak!!!!!
Arra buzditalak olvass továbbra is tőlem lelkesen:D
Üdv.:
John
Kedves John!
Remélem is, hogy nem állsz be a többiek közé, legalábbis azok közé, akikről a fenti írásod szól. Már azért sem lehet ez így, mert te már rájöttél, hogy az rossz, nagyon rossz, hogy csak egyszer egy évben leszünk emberek. A többi napon pedig marad a pénz üldözése. 🙁
Na, egy kicsit zagyva, amit írtam, de remélem, érted. 🙂
Kedves John!
Nagyon igaz az írásod, de azért talán túl sok ez a pesszimizmus. Nem tudom, hangulatfüggő dolog ez. Azon gondolkodtam, hogy a helyedben talán a cikkek közé raktam volna, vagy talán mégsem – tökéletes műfajösszeolvasztásnak tűnik! Ha az iskolatársam lennél, azonnal beszerkeszteném ezt a művedet a sulilapba!:) Gratulálok hozzá, sikerült elgondolkodtatnod!
Üdv.: FWS
Kedves John!
Na ugye, megtaláltam! 🙂 Univerzális problémát fogalmazol meg, amikor évekig Pesten tülekedtem, minden reggel, ahogy mentem lefelé az aluljáró lépcsőjén, az a gondolat volt bennem, hogy ha most én itt elesnék, ez a tömeg úgy taposna át rajtam, mint a kafferbivalyok vonuláskor…
A karácsonyi "szeressük egymást" szlogent azért is ki nem állhatom, mert hihetetlenül képmutatónak érzem. Karácsonykor csöpögős történeteket vetítenek, mindenki sír, és ezzel le is tudta a nép a mások iránti érzelmi és erkölcsi kötelezettségeit.
Kedves John!
Azt hiszem, én is beállok a sorba. Sikerült egy olyan témát érintened, ami mindenkit gondolkodásra késztet… mindenkit, aki érző lélekkel bír. Szerencsére az én környezetem nem olyan pénzhajhász, igazi szeretetteljes családban, és barátok közt élek. Náluk nem az számít, hogy kinek milyen divatos ruhája, milyen telefonja.
Ami azt illeti, nekem a karácsony se másabb, mint a többi nap 🙂 Szerencsésnek érzem magam, látva, hogy a többség úgy él, ahogy te azt pontosan leírtad.
Szóval egyértelműen kijelenthetem, hogy nagyon tetszik az írásod:)
Minden sora igaz !!
Nagyon tetszik , ahogy lefested az üzletek előtti toporgást,
az újévi fogadalmakat, amik általában csak fogadalmak maradnak.
/ A "Szeretettel…" c. írásom kb. ilyen témát érint./
Örülök, hogy ismét Nálad jártam.
Valamiért megmosolyogtatott az írásod 🙂 Tetszett. Gratuli 🙂
Üdv.: Phoenix
Kedves Mindenki,
Köszönöm!!!!!
John
Az írásod bizony a legtöbb emberre igaz…viszont ezt tudva talán el tudom kerülni, hogy bekerüljek az élet mókuskerekébe…és hogy a karácsony a szeretet ünnepe helyett arról szóljon hogy ki milyen értékű ajándékot kapott.