Paharija fiúk legeltették a teheneiket a falu határában, nádsípokat csináltak unalmukban, és éktelen lármát csaptak. A tehenek már megszokták, nyugodtan rágták a füvet, mintha mi sem történt volna, de a Kulu völgy felől érkező vándor az egész zenekart a pokolba kívánta. Balszerencséjére még a fülei sem foghatta be, mert úti holmi gyanánt magával cipelte az egész ruhatárát. A tarkóján átvetett rúd két végén himbálóztak a kosarai, és a vándornak hol az egyik, hol a másik kezére volt szüksége, hogy a csúszkáló kosarakat a helyükre igazítsa.
Ki sem kerülhette a jókedvű paharijákat, mert a magas hegyek között nem sok járható út vezet.
De akármennyi holmija volt a vándornak, friss tejet mégsem vihetett magával mindenhová. Ezért megkérte a ricsajozó legénykéket, adjanak már neki egy keveset. Nem sokat, csak egy csuporral.
Arra várhatsz, mondták a pahariják, ezek a földesúr tehenei, és nekünk az a dolgunk, hogy megőrizzük a csordát, nem az, hogy tejet osztogassunk boldognak-boldogtalannak. – Egy csuporral kértem. Az csak nem sok? – Mindenki így kezdi, egy csupor, két csupor; az esti fejésnél kiderül a hiány, és minket vesznek elő.
Jól van, gondolta a vándor, aki nagyhírű sejk volt, név szerint Kalima. Iszom egy kis vizet, és szerzek magamnak egy kis szórakozást.
A sejk tovább ment az úton, egészen az első kanyarulatig, ott letette a rudat meg a kosarait, és maga is kényelmesen letelepedett. Egy, kettő, három, egy szép fiatal lány kérjen tejet ezektől a paharijáktól.
Már ott is volt a szép fiatal lány, legföljebb 12 éves, kék selyem száriban, megrakva ékszerekkel, mint egy királynő, vagy mint egy rangos prostituált. Fönnakadt a fiúk szeme, amikor meglátták, és egyik sem akart koncertezni többé. Körülfogták a lányt, és megmondták neki, hogy bármire számíthat, de a friss tejet felejtse el. A lány kétségbeesetten védekezett és sikoltozott, persze nem járt arra senki, aki megszabadíthatta volna. De amikor a fiúk már majdnem elérték azt az egyet, ami nélkül nem élet az élet, a sejk tapsolt egyet, és a leányzó eltűnt, száristól, ékszerestől.
Még le sem nyugodtak a felhevült fiúk, amikor a sejk megint ezt mondta, egy, kettő, három, egy nagyon erős birkózó kérjen tejet ezektől a paharijáktól.
Már ott is volt a birkózó, akkora, mint Csánúra és Mustika együttvéve, és látszott rajta, hogy a tejivásnál is jobban érdekli egy jó verekedés. A fiúk egy kicsit megijedtek, de azért elég bátran védelmezték a földesúr teheneit. Mi lenne, ha minden jöttmentnek ingyen osztanánk a tejet? – kérdezte hetykén az egyik. – Micsoda, te jöttmentnek nevezték engem? – És a birkózó nem vesztegette többé a szavait, hanem ütött. Mégpedig nem is akárhová, hanem övön alul, ami az előző kis kaland után még fájdalmasabb volt, mint rendesen. Ez nem ér! – kiáltották a fiúk, te nem tartod be a játékszabályokat. – Fütyülök a játékszabályokra, és kását csinálok belőletek, ígérte a birkózó, és biztosan be is váltja az ígéretét, de ekkor a sejk tapsolt egyet, és a birkózó eltűnt, az összes fenyegetésével együtt.
Szörnyű fájdalom az ilyesmi, csak az tudja, akinek már volt benne része. No még egy utolsót, gondolta a sejk. Egy, kettő, három, egy szegény fakír kérjen tejet ezektől a paharijáktól.
A fiúk a földön hemperegtek kínjukban, azt gondolták, szenvedjen a fakír is. Azt mondták neki, hogy nincs tej, most volt fejés, és a földesúr szolgái elvitték az utolsó cseppig. Nagy kár, búsult a fakír, én azért utánanézek a dolognak, hátha akadt még egy kevés. – Fölemelte a két karját, és lám csak, a tehenek tőgyéből megindult a tej. Előbb csak vékony sugárban csordogált, aztán ömlött, mint a megáradt hegyi patak. Nagy tócsákba gyűlt e tej mindegyik tehén körül, aztán a tócsák tavakká egyesültek, a tej szintje egyre magasabbra emelkedett, már a pahariják nyakáig ért. Ha ez így megy, itt fulladunk meg mindannyian! – De nem, a sejk tapsolt egyet, a fakír és a tejtenger mind eltűntek.
Remélem, ez jó lecke volt ezeknek a paharijáknak, gondolta Kalima sejk, és a legközelebb kegyesebbek lesznek, ha valaki kér egy csupor tejet.
Most már nincs több hátra, mint egy nagyon kis kérdés. Ha az a sejk olyan különleges személyiség volt, hogy a tetszése szerint varázsolt szép lányt, birkózót és csodatevő fakírt, ugyan miért nem vette a fáradságot, hogy egy csupor tejet varázsoljon magának?
Vagy ha már itt tartunk, egy ökrös szekeret, hogy ne egy rúdon kelljen szállítania a kosarait.
2 hozzászólás
Jó kérdés hogy miért nem…a fiúk viszont megérdemelték a ledkét. Ráadásul azt hiszem hogy ők is ittak néha abból a tejből…
Megérdemelték, de az is igaz, hogy Indiában még ma is sokan azt hiszik, jó üzlet megélni a semmittevésből. Amikor egy nap már a századik koldus tarhál egy kis tejet, gondolom, mindenki ideges lesz.