Egy késő őszi napon kinézek az ablakon. Szomorkás köd borult a tájra. Én mégis legszívesebben kimennék, beleharapnék a sűrű ködpárába. Így is teszek. Kisietek a kertbe, a harmatos fűbe, és megállok. Megcsap a nyirkosság, miközben a fátyolszerű homály észrevétlenül körbe ölel. Előttem a sejtelmes gomolygó fátyolosság, belül pedig dideregni kezdek. De nem ám a hidegtől, a gyöngyszerű harmat érintésétől, hanem a közeledő tél titokzatos kopogtatásától. Olyan sűrű, tejszerű, átláthatatlan közeg vesz körül, hogy rögtön megmarkolnám, ha lehetne. De hát ez képtelenség. Én mégis meg próbálom. Mindkét tenyeremet, szembe a fátyolszerűségbe mélyítem. Nem történik semmi. Áthatol rajta mindkét tenyerem. Csupán annyi a változás, hogy a nyirkosság érzése még kézzelfoghatóbbá vált. Legyintek egyet, ennyi volt. Ám, mielőtt sarkon fordulnék, meglepetten látom, hogy a köd megtartotta tenyereim lenyomatát, domborulatát. Csodálkozok, hogy ez hogyan lehetséges. S mint aki még a saját szemének sem hisz, hírtelen újabb tenyér érintéssel tapadok egy pillanat erejéig a ho-mályra. Ha most valakik látnámak, gondolom magamban, biztosan egy hóbortos fura szerzetnek hinnének. De nem baj! Majd hátrébb lépek, és várok. Néhány másodperc elteltével megjelennek a ködfátyol megfoghatatlan „felületén” az újabb tenyér lenyomatok. Annyira életszerű, mégis meseszerű, hogy még a szemeimet is megdörzsölöm, hátha csak a szemem káprázik, vagy valamiféle csalóka fény vagy árnyék játszik velem. De nem. Igaz minden. És csak állok, s bámulok, és még az sem tűnik fel, hogy közben a harmatcseppes fűszálak ráhajolnak a papucsból kikandikáló mezítelen lábamra, amitől csurom vizes lettem. De már így sem, vizes lábakkal sem didergek. Valami megváltozott bennem. Magam sem tudom, hogy mi, de elvarázsolva állok a kertem nyirkos, ködös homályában, mialatt körülöttem gomolyog, s körbe ölel.
3 hozzászólás
Kedves Éva!
Nagyon tetszett!
Ahogy a cím is sugalja:"A sejtelmes Köd";
sejtelmes,rejtéjes.fantáziadús!
Nagyon szépek a hasonlaaid is!
Mintha egy másik dimenzióban történne az egész!
Elismeréssel gratuláalok:sailor
Szép estét!
Kedves Éva!
Nagyon tetszett írásod. Az efféle történetek, történések engem is megragadnak, amikor a valóság szinte kiszolgálja a fantáziát; a lélekben valóban markáns lenyomatot hagynak az ilyen pillanatok, s ahogy írod is, ilyenkor valami (mondhatni kicsit minden) megváltozik bennünk.
Nagy tetszéssel olvastam üdítő írásodat.
Laca 🙂
Kedves Éva! Nagyon tetszett nekem is!!! Üdv: én