A szekér halad

A szekéren kicsit közelebb húzódtam hozzá, de csak abból az okból, hogy kissé felmelegedjenek a hideg szélfúvástól megdermedt végtagjaim. Magam is belepirultam , amikor rámnézett a sötétkék szemével olyan kifejezéssel, mint aki pontosan tudja, miért melegszem fel a közelében és miért húzódom közelebb hozzá…
A csillagok is hunyorogtak rám és az út kifejezetten rögös volt, nagyokat rázkódott a szekér, folyton az ölébe estem, mígnem átkarolt és szorosan ölelt a hátralévő úton. Ne kérdezze senki, nem tudom, mennyi időbe telt, míg megérkeztünk a házhoz. Onnantól nem számított az idő, hogy erős karjával átölelt. A szemem sarkából figyeltem, ahogy Sam bácsival beszélgetett, nagyokat nevettek , egyetlen csattanót sem értettem, mert egészen máshol jártak a gondolataim. Láttam az arcát, éreztem a karját, olyan mereven ültem, ahogy csak tudtam, hogy a testem pontosan igazodjon az övéhez. Szerettem volna eggyé válni a szarvasbőr kabáttal, amit viselt és óvakodtam attól, hogy véletlenül távolabb csússzak , bár a szekér nagyokat lökött rajtunk.
Valahogy aztán mégis megérkeztünk, nem esett jól kibontakozni az öleléséből. Lehuppantam az ülésről és a takarómba göngyölve esetlen pólyásbabának éreztem magam. Gyorsan lerántottam magamról az indián szőttest és igyekeztem elrendezni széltől összekócolt hajamat. Az út alatt eszembe sem jutott, hogy már megint milyen borzas lehetek. Nem tudok versenyezni a városi nőkkel, akikkel Dick találkozik, akiknek a derekán fényes selymek tekergőznek, a cipőiket széles masni tartja és a hajuk magasra tornyozva, fésülve ül a fejük tetején.
A család kipirult arccal mutogatta az újszülött kisbabát. Büszkék voltak magukra, hogy ilyen egészséges, szép kisfiúnak adtak életet. Dick az ölébe vette és magasra emelte a babát .
-Nekem is lesz egyszer egy ilyen fiam! Csak kékebb lesz a szeme és kócosabb a haja!-mondta és tekintetével megkereste a szememet és mélyen belenézett.
Nehezemre esett valahogy palástolni az érzelmeimet, elpirultam és azt sem tudtam, jól hallottam-e , amit mondott és hogy tényleg belenézett -e a szemembe
Aznap használhatatlan voltam, nem tudtam a munkára figyelni. Mire asztalra került az étel és a közreműködésemmel elkészült a sütemény, kipirulva, a meleg konyhától ziláltan asztalhoz ültem, már el is felejtettem volna a szavakat, ,amiket a sötétkék szeméből olvasni véltem. De ekkor az történt, hogy Dick mellettem foglalt helyet. Nem volt ebben semmi különös, mindig egymás mellett ültünk, de ez most más volt, mert én lettem más. Hogyan is sejthette volna, hogy a gyereklány, akivel annyit évődött és játszott egyszercsak más szemmel kezd ránézni? Körülötte annyi nő volt, az asszonyok, lányok kedvence volt. Ha valaki, akkor én pontosan tudtam, hány nőt csábított el és hánnyal flörtölt, hiába tudta, hogy egyikkel sem óhajt hosszabban időzni.Mindig tovább lépett, még azelőtt, hogy nagyon megunta volna a követelőző női szíveket. Én jól tudtam mindezt, mert sokat mesélt nekem a kalandjairól. Természetesen csak annyit, amennyi ezekből elmondható volt.
Dick ekkor megfogta a kezem és azt mondta:
-Nagyon örülök, hogy újra látlak! Rossz volt nélküled.
Hét napot töltöttem a Rocky Mountain-en túl, ami nekem nagyon hosszú idő volt nélküle, de hogy neki is nélkülem, azon nagyon meglepődtem. Szerencsére nem vehette észre, hogy elpirultam, mert egyébként is piros volt az arcom a felhevült konyhai levegőtől.
-Nekem is hiányoztál, hercegem.-mondtam. Mindig így szólítottam, és legalább ilyenkor kimondhattam valamennyit az érzéseimből, mert ez illett rá: herceg volt. Melegen elmosolyodott és én csak azt éreztem, hogy minden erőm elhagy és hogy boldogan ver a szívem, mert mellettem van.
Vacsora után a család lefekvéshez készült, én a nagymama mellett kaptam helyet, a férfiakat elszállásolták a padláson, ahol elegendő szalma volt felhalmozva, így kényelmesen alhattak. Ó, mennyire szerettem volna én is ott aludni! De ki sem mertem mondani a gondolatot, mert Sam bácsi észrevette, hogy miben forgatom a fejem és nyomban nemet intett szigorú szemmel. Nem volt ám Sam bácsi szigorú, ha magunk lettünk volna, bizonyára megengedte volna, hogy ott aludjak a zizegő szalmán velük együtt, de mégsem illett a férfiakkal aludnom, amikor bőven volt hely a nagymama megvetett ágyában.
Dick odafordult hozzám és jóéjszakát kívánt .Megfogta a kezem és belecsókolt a tenyerembe. Összezárta az ujjaimat és azt mondta:
– Ezt tedd el, bármikor kinyithatod.Csak a tied.
Reszketve feküdtem le aznap éjjel, őrizgettem a tenyerembe lehelt csókját egész éjjel, pedig akkor még nem is tudtam, hogy életem legszebb csókját kaptam attól a férfitól, akivel hosszú közös élet leélte után közös sírban fekszünk majd az árnyas temetőben.