És mosolygok ha kell és sírok, ha muszáj. Arcom leplezi helyettem a világot jelentő, értelmet adó szeretet hiányát. Magához láncol könnyen csábuló, felszínes lelkeket, hogy aztán örökre az engem magányra ítélő szeretet foglyai legyenek. Aztán fuldokolva, hörögve menekülne, aki csak megismer, de nem tud, mert a lánc bilincs, a bilincs pedig nincs, csak a tudat, mely magát ejti prédául, ha szeretetet remél. Így tehát hazugságaim nem számítóak, és nem is hatásosak (nem mintha azt remélném, segítenek rajtam), mert aki hagyja magát elcsábulni, gyenge jellem, és nem ismeri még, az öröklét mindenféle, lényeggel teli gondolatát, amely engem megtalált, mikor felismertem, hogy szeretni, vagy szeretve lenni távol áll egymástól, és nem tűrik meg egymást. Ki erre vágyott, e kettőre, az hulljon inkább most a porba, mint élete végén kétségbeeséstől megőrülve, rádöbbenve, hogy célja egyszerűen nincs, és nem is volt, megsemmisüljön a mindenség számára. A kérdés csak az maradt: szeretni, vagy szeretve lenni? A valóság pedig gyötrelem, mert válasz nincs. Ki választ, annak sorsa eldöntetett az örök igazságok szövevényes útjain. Mert ezzel beismeri azt, hogy nincs abszolút beteljesedés, nincsenek egymást szorító, összekulcsolt kezek, csak erőszak van: valaki mindig fölötte lesz a másiknak és az egyensúlynak.
Mindenki születik valamire. Ha szeretetre születtél, jobban teszed, ha magad irányítod a dolgokat, és átírod a saját és megváltoztathatatlannak hitt sorsod és célod.
2 hozzászólás
Nna ezt holnap újra átolvasom, mert nekem így éjfél után túl sok. 😀
El tudnám képzelni ezt a szöveget (vagy inkább szösszenetet) egy vallomásos regényben elrejtve. Mivel, úgy érzem, hogy ennek se eleje sincsen, se vége. Hiába fejtegetsz közben általános igazságokat, illetve mély gondolatokat, ha nem rakod keretbe. Ráadásul a téma, amit választottál, nem is nagyon rakható be ebbe a bizonyos keretbe, ezért is mondtam, h egy vallomásos regény közepére beillene, ott elvegyülne a többi gondolat, és barokk-körmondat között.
Amúgy a szöveg jó és elgondolkodtató, csak kérdem én; mi volt előtte, mi lesz utána?
üdv,
ab