– Pisti nagyon beteg – kezdte az orvos – olyannyira, hogy föl kell nyitnunk a szívét. – nagy levegőt vett az orvos és a szülőkre nézett. Kis vártatva tovább folytatta. – Mivel Pisti csak öt éves, nem biztos, hogy túléli a műtétet; – ekkor az orvos a zsebkendőjéhez nyúlt, és megtörölte a homlokát; így folytatta – ha túl is éli, nem biztos, hogy olyan eleven és vidám lesz, mint azelőtt.
– Pisti anyukája a könnyeit törölgette, míg apukája alá írta a papírokat. Ezután a szülők az orvossal a hátuk mögött elindultak Pisti kórtermébe. A fehér kórteremben csak Pisti feküdt, és a „Sárkány szív” című filmet nézte. Pisti imádta a sárkányokat és folyton segíteni akart valakin, mint a filmben lévő Sárkány.
Az orvos belépett a szülőkkel a kórterembe és leült Pisti ágya szélére. A filmnek pont ekkor lett vége. A szülők leültek a tévé állvány alatt lévő két fotelba.
– Holnap reggel – kezdte az orvos – ki fogom nyitni a szívedet.
– Ott fogod találni a kis Jézust! – vágott közbe a kisfiú.
Az orvos bosszankodva a kisfiúra nézett; de ekkor eszébe jutott, hogy már nincs sok hátra Pistikének.
– Fel fogom nyitni a szívedet, – folytatta – hogy lássam, mennyi károsodás történt.
– De amikor fel nyitod a szívemet, Jézust fogod ott találni. – mondta Pisti.
Az orvosa szülőkre tekintett, akik csendben ültek a fotelban.
– Miután látom, hogy mennyi károsodás történt vissza fogom varrni a szívedet és a mellkasodat, utána eltervezem, hogy mik a következő lépések.
– De ott fogod találni Jézust a szívemben. A Biblia azt mondja, hogy ő ott él. Minden zsoltár azt zengi, hogy ő ott él. Ott fogod találni őt az Én szívemben.
Az orvosnak elege lett a számára esztelen beszédből.
– Majd elmondom neked, mit fogok ott találni. Sérült izmokat, gyenge vérellátást és gyenge érfalakat. Ez után el fogom tervezni, hogy, hogy tudlak meggyógyítani.
– Jézust is ott fogod találni, Ő is ott él. – mondta Pisti untalanul.
Az orvos kiment a kórteremből és maga után bevágta az ajtót.
Pisti anyukája leült az ágy szélére és megfogta kisfia kezét. Pisti könnyes szemmel nézett anyukájára és hozzá szólt:
– Anyu, ugye ott él, mond, hogy ott él, ugye, ugye a doktor bácsi téved?
Pisti anyukája nem hitt abban, hogy ott él valaki is, de azért így szólt Pistihez:
– Igen, ott él a szívedben.
– Köszönöm. – mondta Pisti és átkarolta anyukáját.
Az orvos szinte a könnyeit takargatva ment be az orvosi szobába és az első szekrénybe bele vágott, úgy, hogy az eldőlt. Leült a szoba közepén álló asztalhoz, és mint egy kisgyerek az asztalra borulva sírni kezdett. Pár perc múlva kezdett megnyugodni. Arcát megmosta a falra szerelt csapnál. Az asztalhoz visszaülve elővette diktafonját a köntöse zsebéből és nagy levegő vételek, közben felvette a műtéttel kapcsolatos észrevételeit, gondolatait:
– Sérült főütőér, sérült tüdőbe vezető erek, elterjedt izomsorvadás. – kis szünetet hagyva kimondta a kimondhatatlant – Nincs remény a gyógyításra, a kezelésre. Terápia: fájdalomcsillapítás, ágyban fekvés. Prognózis: – itt egy kis szünetet tartott és folytatta – egy éven belül halál.
Megállította a magnót, de még lett volna mit mondania.
– Miért? – kérdezte hangosan az orvos – Miért tetted ezt? Te jutattad Őt ide! Te okoztad neki ezt a gyötrelmet, és Te kárhoztattad Őt korai halálra! Miért?
– A fiú az Én bárányom, nem terveztem, hogy sokáig a Te nyájadhoz tartozzon, mert Ő az Én nyájamnak a tagja és az lesz örökké. Itt az Én nyájamban nem lesz fájdalom soha. Olyan jó létben lesz, amit Te el sem tudsz képzelni. Szülei egy napon találkozni fognak vele és ők is megismerik a békességet és az én nyájam gyarapodni fog. – mondta az Úr.
Az orvos forró könnyeket hullajtott, de ingerültsége egyre hevesebb lett.
– Te teremtetted ezt a fiút. Te teremtetted ezt a szívet! Meg fog halni hónapokon belül. Miért?
Az Úr így válaszolt:
– A fiú az Én bárányom, vissza fog tárni az Én nyájamhoz, amint elvégezte Küldetését. Én nem azért küldtem az Én bárányomat, hogy elveszítsem, hanem azért, hogy egy másik elveszett bárányt megmentsen.
Az orvosnak potyogtak a könnyei. Hirtelen kirontott az orvosi szobából és Pisti kórtermébe rohant.
Hölgyem, Uram, lenne rám néhány percük? – kérdezte az orvos, a kórterem ajtajában állva, Pisti szüleitől.
A szülők a félelemtől lassan és bizonytalanul tették egyik lábukat a másik után. Csak hamar kiértek a csöppnyi szobából és az ajtó kissé nyikorogva bezárult mögöttük.
Így szólt az orvos hozzájuk:
Bizalmas dolgot szeretnék önökkel megbeszélni, ezért inkább menjünk be a vizsgálóba.
A szülők az orvosra hallgatva bementek vele a vizsgálóba.
– Szóval – köszörülte meg az orvos a torkát – Pisti, mint tudjuk, nem biztos, hogy túléli a műtétel. Ezért szeretnék önökkel egy Donor papírt aláíratni; hogy segítsen sok olyan kisgyereken a belső szerveivel, amik még épek. – fejezte be az orvos, a mondatot, szinte tátogva.
– Természetesen – szólalt meg Pisti anyukája szipogva – aláírjuk, hisz ha már nekünk át kell élnünk, legalább a többi szülőnek ne keljen megtudnia, milyen az, mikor gyermekét elveszti.
– Köszönöm! – mondta az orvos, mikor átnyújtotta a vastag papírtömeget.
– Várj, – vágott közbe a férj és megfogta a felesége kezét – várj, míg átolvassuk a papír tömeget, és inkább majd akkor döntünk.
– Nem, holnap már megműtik Pistit, és a szerveit csak 2 – 3 órán át tudják tartósítani. Most fogom aláírni. – zárta le a vitát Pisti anyukája és az orvostól átvéve a papírtömeget aláírta. – Köszönök mindent! – ezzel Pisti anyukája távozott a vizsgálóból.
A férj durcásan felállt és köszönés nélkül távozott. Az orvos összetéve kezeit így szólt:
– Köszönöm, Istenem; igazad volt.
Másnap az orvos megműtötte Pistit; és bár a műtéten semmi komplikáció nem lépett fel, még mindig nem volt biztos, hogy Pisti felébred – e az altatásból.
Három óra múlva Pisti még mindig aludt; és a szülők csak fel alá járkáltak a kis korteremben. Az orvos szinte hangtalanul nyitotta ki az ajtót. A szobába belépve céltudatosan Pisti ágyához ment és leült a szélére. Pár perc múlva Pisti lassan kinyitotta a szemét és körbenézett a piciny kórteremben. A szülök örömükben sírni kezdtek.
– Jól érzed magad? – kérdezte az orvos Pistitől.
– Igen. – felelte Pisti – Látta Istent a szívemben? – kérdezte Pisti gyámoltalanul.
– Igen, láttam. Ott van benne. – mondta az orvos finoman mosolyogva.
Pisti még egyszer végig nézett a szobán. Anyukájához érve gyengéden elmosolyodott. Pár pillanatig még anyukáját nézte; a szeme lassan lecsukódott. A szülők már ekkor tudták, hogy fiúk soha többé nem fog felébredni.
– Ne szomorkodjanak, a fiúk jó helyre került; és egyszer majd sok – sok év múlva találkoznak vele, fönt a mennyben. – szólt az orvos a szülőkhöz.
A másnap szenteste napjára virradt. Pistit még aznap eltemették; és bár a fekete zászló nem lengett a szélben, a gyertyák és mécsesek érte gyúltak a kórház folyosóin és a kortermekben.
A sírra ezt vésették a szülők:
„… bár nekünk már nem él a fiúnk;
azért másoknak él a gyerekük…”
1 hozzászólás
Kedves Goowyka, azt hiszem jó leckét adtál,nem ártana, ha mások is elolvasnák! sok sikert! Katalin