A táncosnő gondolatai

Ülök a vonaton, velem szemben egy kedves öreg nénike. Ráncok szabdalják az arcát. Ha tudná hová tartok és mit csinálok, már rég átment volna egy másik fülkébe. Fejemben gondolatok keringenek. Az egyik bevillan, majd a másik és így tovább. Látom, csak négy megállóra vagyok a végállomástól. Szeretném, ha már reggel lenne. Haza, melegség, ágy. Ezekre vágyom ebben a percben, nem arra a sok közömbös, perverz alakra akikkel a munkám során kapcsolatba kerülök.
Kibámulok az ablakon, elgondolkodom mi az amit fontosnak tartok az éltben: hatalom, erő, egészség, pénz, szépség, hosszú élet, nem feltétlenül ebben a sorrendben. Ezek azok amikre minden ember vágyik. Bennem van a kis "ördög", akivel nem tudok mit kezdeni. Újra és újra a pénz felé csábítja a fejem. De jó lenne megszabadulni tőle, mint valami felesleges végterméktől, amit egyszerűen lehúzok a vécén.
Megérkezünk az állomásra, megint várnom kell. Néha úgy érzem az egész életem csak egy hatalmas várakozásból áll. Várni a vonatra, várni a bankban, várni a reggelt amikor végre hazamehetek.
Letelepedem a váróban és előhalászok egy magazint a táskámból. A levegőben csoki, vagy capuccino illata terjeng, mert valaki az előbb véletlenül kiöntötte. A falakon deszkaborítás, a talajon csempe. Koszos, régi, agyonhasznált minden. Négy neonlámpa világítja meg a terem falaira ragasztott menetrendet. Hideg van. Gyűlölöm a hideg padot, amin ülök és várok. Emberek jönnek-mennek. Nyugodtak, mivel a mai napon már végeztek és hazamehetnek megfürödni, vacsorázni, tévét nézni. Számomra viszont még csak most kezdődik az este.
Felvettem magamra a hamis állarcot, mintha nem is én ülnék itt ebben a sminkben és parókában. Ez nem én vagyok. Lehet, azért van szükségem erre az állarcra meg az öltözékre, hogy amikor a tükörbe nézek ne magamat lássam, hanem valaki mást? Mintha bizony így megoldanák mindent.
Egy férfi szándékosan közel ül le hozzám, pedig hely az van bőven. Most megint felüti bennem a fejét az a bizonyos kis"ördög", érzem úgy fogok viselkedni amint azt az állarc megköveteli. Hirtelen megcsörren a zsebemben a mobil. A szívem megugrik, tudom mennem kell. Kezdődik az éjszaka.