A telihold

Teljes pompájában világított a telihold. A hálószobát szinte nappali világosság árasztotta el, ahogy a fénysugár átjárta a bútorokat. A sarokban álló könyvespolcon némán gubbasztottak a regények, rezignáltak vették tudomásul, hogy álmukat megzavarták. Az íróasztalon a megszokott rendetlenség közepén hevert egy nyitott könyv. A kíváncsi hold félénken kukkantott a színes ábrára, majd mintha valami illetlen dolgot pillantott volna meg, gyorsan odébbállt. A franciaágyon békésen hortyogott a fiatal pár. Előző nap ünnepelték harmadik házassági évfordulójukat, nem éppen szerény körülmények között. A vendégsereg annyira jól érezte magát, hogy eszükbe sem jutott eltávozni. Az exkluzív étterem órája már régen elütötte az éjfélt, amikor még javában állt a bál. Michael és Paige élvezték, hogy a figyelem középpontjában állnak, de már nagyon szerettek volna kettesben maradni. Mivel vendégeiket nem akarták magukra hagyni, türelmesen megvárták, amíg barátaik annyira lerészegedtek, hogy már saját kilétük is tisztázatlan maradt, és akkor csendesen leléptek. Az otthoni ünneplés tette fel az évfordulóra a koronát. Michael szokatlan szenvedéllyel közeledett kedveséhez, mint talán még soha, amit Paige érzelemtől túlcsordulón nyugtázott.
– Szeretlek – suttogta Michael, miközben gyengéd csókot lehelt Paige vállára.
– Én is – felelte Paige.
Még szerette volna elmondani, milyen sokat jelent számára a férje, és hogy soha, egyetlen másodpercre sem bánta meg, hogy őt választotta, de Michael egyenletes szuszogásából tudta, a beszélgetés elmarad. Hamarosan Paige is elfogadta az álom hívó szavát.
A telihold mosolyogva nézte a kora hajnali idillt. Paige halvány szőke haja szétterült a párnán, szája félig kinyílt.
– Elérkezett az idő – gondolta a hold.

Paige teste megrándult, amikor hirtelen felébredt. Éles sugár vakította el, a feje fényárban úszott.
– Mi történt? – ült fel komótosan, amikor rájött, a hold süt rá.
– Valami baj van? – kérdezte Michael.
Paige eltakarta a szemét.
– Á semmi, csak a telihold. Éppen a szemembe világít.
– Húzd el a függönyt!
A könnyű függöny sem segített.
– Azt hiszem, átmegyek a kanapéra – mondta Paige. – Rettenetesen zavar a hold.
Erre Michael is teljesen magához tért:
– Ugyan már, édesem! Ne hagyj itt! Egy kis holdfény még nem árt senkinek. Vagy talán félsz valamitől?
– Nem, dehogyis, csak zavar, hogy ilyen világos van.
Michael mezítelen lábával végigtapogatta a padlót, a papucsát kereste. Miután nem találta sehol, végigcaplatott a hideg padlón, majd egy pohár vízzel tért vissza.
– Idd meg ezt, drágám! Csukd be a szemed, és meglátod, újra elalszol megint. Álmodban pedig úgysem a látod a holdat.
Paige engedelmesen bólintott.
– Jól van – nyugtázta Michael. – Én meg már azt hittem, talán valamilyen babona miatt félsz a holdtól. Hogy sellővé változol vagy valami hasonló.
– Dehogyis – tiltakozott Paige. – Csak a fény.
Michael megcsókolta:
– Aludj csak!
Hamarosan mindketten újra az álom birodalmában jártak. Néhány perc múlva feltámad szél, langyos fuvallat töltötte be a szobát, bár az ablakot nem nyitotta ki senki. Az asztalon lévő könyvben forogni kezdtek a lapok, egészen addig, amíg meg nem jelent a Fekete Macska képe.

Reggel Michael szokása szerint még behunyt szemmel Paige haja után nyúlt, hogy megsimogassa. Aznap valahogyan túlságosan puhának találta. És rövidnek is. Izgatottan fordult felé, ám a szőke hajzuhatag helyett fekete gombolyagot talált a párnán. Egy cica dorombolt meghitten Paige helyén.
– Hát ez meg mi! – ugrott fel izgatottan. – Hogy került ide ez a macska?
Türelmetlenül hívni kezdte a feleségét, tűvé tette érte az egész házat, de nem találta. A rendőrség egy év múlva zárta le a nyomozást, Paige-t hivatalosan is eltűntnek nyilvánították. A macska azóta is ott heverészik a kandalló előtt. Időnként Michael ölébe ugrik, és kéjesen adja át magát a férfi szerető dögönyözésének.