A templom egere (szivacs)

[IG_KITOLT]A templom kapuja minden reggel kilenckor nyílt meg a látogatók előtt. Mióta az orgonáját és freskóit felújították, az ország minden részéből eljöttek az emberek, hogy láthassák.
A templom egere az első padsor közepén, hanyatt fekve szemlélte a Világot. Igaz, tekintete némileg üveges volt, teste pedig rezzenéstelen. Arra, hogy nincs valami rendben vele még egy jel utalt: a torka véres volt és enyhén megrágott. De ez őt már nem zavarta.
Endre atya nem szerette a látogatókat, túlságosan zajosak voltak számára, pedig a világi életét még csak nemrég cserélte le a papi hivatásra. A nyitás előtti pillanatokban mindig azért imádkozott, hogy az ő Égi Atyja valahová máshová vezérelje aznap a tömeget. De ez ma sem jött be.
Először egy nyugdíjas csoport lépett be. Azaz inkább tolongott. Nyolcvan és a halál közt, ideális korosztály.- zümmögött a pap fejében a gondolat, és még egy mosolyt is megeresztett, amit a lelkes nénik és bácsik örömmel viszonoztak. Talán mert nem sejtették, hogy a derű nem nekik szól, hanem a még nem teljesen levedlett világi gondolkozás apró szikráinak. Csendes pusmogással sétáltak körbe a templomban, majd egy csendes sikoly hallatszott. Endre ennek nem tulajdonított különösebb jelentőséget, mert tudta, hogy az idősebb korosztály harsogva szereti az emberiség tudtára adni mérhetetlen hitét és ámulatát. Ha látta volna, hogy az első padsor előtt álló idős nő fékevesztetten hányja magára a kereszteket (partnere pedig a reggeli rántottát – a padlóra) talán több figyelmet szentel az ügynek. Ehelyett csak felpillantott, s a buzgóságot látva bólintott egyet a hölgy felé.
– Ez, ez tudja, hogy itt van ez…és mégsem, mégsem tesz semmit- ámult el a néni, félreértve a fejmozdulatot, majd hogy minél gyorsabban feledje a látványt, indulatos léptekkel indult kifelé. Közben sajnos elfelejtette a padlón felejtett reggeli maradékát és a senior jégtáncosokat megszégyenítő mozgássorozatot adott elő, az időközben a templomba érkező többi ember előtt. Aztán egyszerűen fenékre esett.
A pap fel-felnézett az itt-ott kitörő elfojtott vihogásokra, de mikor meglátta a középiskolás csoportot, nem csodálkozott semmin. Néhány szemfüles diák előkapta a mobilját és suttyomban lefényképezte az éppen feltápászkodó nőt, akin egy férfi akart segíteni, nem sok sikerrel. Aztán a fiatalok is felfedezték a rágcsálót. Rögtön horrorfilmek ide illő részleteit kezdték egymásnak fejtegetni, egyre hangosabban.
Erre már Endre atya is feltápászkodott a helyéről, hogy megszemlélje az eseményeket. Táguló szemei alig voltak képesek befogadni a látványt. Az oltár előtt egy idősödő hölgy állt négykézláb, mögötte egy férfi, derékon kapva a nőt, próbálta őt felfelé ráncigálni. Körülöttük izgága fiatalok fényképeztek. Az első padsor közepén pedig egy enyhén zöld arcú férfi próbált talpon maradni.
Már épp elkezdett egy hálaadó imát a fejében, hogy otthagyta ezt az őrült világot, amikor megpillantotta az egeret.
-Hát ez szivacs!- csúszott ki mosolyra húzódó száján. Farkánál fogva felkapta a kis kártevőt, majd lassú léptekkel maga mögött hagyta a zsibongást.
Holnap beszélnem kell Bözske nénivel- gondolta. Elképzelte, mit fog szólni a szomszéd nő, ha már megint panaszt tesz Hóhérra, a macskára. Persze ez a héten már a negyedik, biztosan megérti- suhant át az agyán, éppúgy, mint az egér – a kerítésen.