− Tuggyátok, az úgy vóut, hogy aratni jártunk napszámba. De messzire ám! Nem lehetett minden este hazagyünni, mer mán hajnalba kelni kelletett, oszt dologra! Ott aludtunk a gazda főggyín, a jányok, asszonyok a csűrben, mi, emberek meg a csillagvirágos íg alatt, ki erre, ki arra.
Meleg nyár vóut, nem fáztunk, csak hajnaltájt hullott egy kis harmat. Jóul esett, és a reggeli mosakodás megvóut vele. A marokszedő jányoknak is melegük lehetett íjjel a csűrben, mert ki-kijöttek szellődzködni félig leengedett ingvállban, leeresztett hajjal. Aztán, hogy hűlt a levegőü, visszaszídelegtek aludni, mer nyáron ugyancsak rövid a tücsökcirpelíses íccaka. Mi,
legínyek, lestük őüket egy darabig, de, hogy eltűntek, mi is elvackolóudtunk lassan.
Mán majdnem aludtam, mikor megjelent fölöttem az angyal. Azt hittem, látomásom van, de
jobban megníztem, hát Jusztinka vóut az. Szíp, gömbölyded kisjány vóut, őü szedte utánam a markot. Kacsingattam is rá két kaszasuhintás között, de szégyellőüsnek tette magát a lelkem, így nem gondoltam, hogy lesz valami az ín udvarlásombóul.
Kírdezni akartam tőüle, hogy tán keres valamit, de a szájamra tette az ujját, hogy hallgassak, nehogy íszrevegye valaki, hogy velem van. Aztán mellém bújt a drága, én meg ölelgetni kezdtem vóuna, amikor a fülembe súgta:
− Vigyázzon ám, csak óuvatosan, mer ín míg nem vóutam senkivel.
Erre elmúlt róulam a forróuság, másmilyen érzés támadt bennem iránta. Ezt a szíp, tiszta teremtíst ín nem rontom el. Finoman megcsóukoltam, osztán el is aludtam mellette. Álmomban mintha angyal szárnya simogatta vóuna a kípem. Felneszeltem, hát látom, hogy Jusztinka egy tollpihével birizgálja a szememet, orromat, számat.
− Mit csinálsz, te? – kérdtem tőüle.
− Nízze csak, mán világosodik, mennem kell vissza a csűrbe az asszonyokhoz – azzal ellopakodott onnan az ín angyalom.
Szüretkor megkírtem a kezit, karácsony előtt megesküdtünk. Így lett az én kedves felesígem a nagyanyátok.
Az öregasszony szinte végszóra jött be a konyhából, kezében egy tál frissen sült pogácsával. Lerakta az asztalra az ura meg a két nagylány unokája elé.
− Miket mesélsz, te bolondos vénember, ezeknek a gyerekeknek?
− Mit, mit. Hát a tollpihét.
29 hozzászólás
Szia Kati!
De tündéri! És ez az ízes nyelvjárás… Nagyon tetszett.
Szeretettel,
Ida
Szia Ida!
Gyerekkoromban gyakran hallottam ebben az "íző" nyelvjárásban embereket beszélni. Hajdú-Bihar… Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Remek!
Köszönöm az élményt!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Köszönöm, kedves sailor, hogy elolvastad, örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Kati
Tisztelt Kati!
Jó volt olvasni ezt a prózát 😊
Nagyon tetszett.
Nekem azonnal Móricz Zsigmond műve a Pillangó jutott eszembe ezen írásáról.
Tisztelettel & Szeretettel: Alkonyi
Kedves Alkonyi!
Móricz az egyik kedvenc magyar íróm. A Pillangó nem véletlenül jutott eszébe, ugyanaz a tájnyelv, ugyanolyan gondolkodású emberek szerepelnek nálam is. Csak már megöregedve mesélnek a régi életükről.
Köszönöm a hozzászólást, Üdv: Kati
Szia, kedves "Szil!"
Csak mosolygok, bazsalygok!
(Móriczot én is nagyon szeretem!)
Örömmel olvastalak!
tisztelettel, szeretettel: Túlparti
Szia Túlparti!
Örülök, hogy most nem szomorítottalak el az írásommal.
Szeretettel: Kati
Szia Kati! Hát ehhez csak annyit tudok hozzáfűzni, elképzelhetetlen, hogy én egy ilyen szituban el tudnék aludni! 🙂 Üdv: én
Szia!
A régi öregek másképp gondolkodtak. Persze akkor sem mindenki. Sokszor csak a szüzesség volt a szegény lányok hozománya.
Üdv: Kati
Szia!
Tetszett ez a nyelvezet, a történet. Érdekes, hogy nem használta ki a helyzetet, hanem becsben tartotta a lány "értékét". Kedves történet, jól megírva. üdv hundido
Szia, hundido!
Köszönöm, hogy elolvastad. Bár sok minden megtörténtrégen is, az emberek felfogása más volt.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Nagyon szép, nagyon tetszik. Ritka kincs a tiszta erkölcs, és sajnos nagy ívben kerülik az emberek, mint a pestist, mintha az valami borzalmas métely volna. Mindig örömmel üdvözlöm a kivételeket.
Laca
Köszönöm, Laca, hogy elolvastad. Tökéletesen egyetértek veled.
Szeretettel: Kati
Tündéri…imádni való történet kedves Kati!
Manapság elvétve sem…
Só volt olvasni!
Szeretettel gratulálok
Ica
Kedves Ica!
Köszönöm, hogy elolvastad. Hát igen. Egy letűnt világ.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Nagyon jólesett írásod tisztasága, egyszerűsége. Köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Köszönöm, hogy így láttad.
Szeretettel: Kati
Szia Kati! 🙂
Nagyon tetszik ez a történeted. Kicsit elénk tártad a régi világ értékeit, amikor még tiszta lelkülettel bírtak az emberek, visszafogottak voltak, és nem csak saját érdekeiket nézték. Szerintem most sem ártana ilyen (vagy legalább hasonló) életszemlélet.
Külön kiemelem a tájnyelvi elemeket; kedvelem az olyan írásokat, ahol találkozhatok velük, néprajzi vonatkozásban nagy kincs, életben kell tartani. Eszembe jutott, hogy nekem is van ilyen anyagom valahol, a könyvespolcom távoli szegletében. Az első szakdolgozatomat peregi tájszólással írtam. 🙂
Különleges lett ez novellád az említett értékek miatt.
Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kati! 🙂
Nagyon tetszik ez a történeted. Kicsit elénk tártad a régi világ értékeit, amikor még tiszta lelkülettel bírtak az emberek, visszafogottak voltak, és nem csak saját érdekeiket nézték. Szerintem most sem ártana ilyen (vagy legalább hasonló) életszemlélet.
Külön kiemelem a tájnyelvi elemeket; kedvelem az olyan írásokat, ahol találkozhatok velük, néprajzi vonatkozásban nagy kincs, életben kell tartani. Eszembe jutott, hogy nekem is van ilyen anyagom valahol, a könyvespolcom távoli szegletében. Az első szakdolgozatomat peregi tájszólással írtam. 🙂
Különleges lett ez a novellád az említett értékek miatt.
Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nem követtem mindenhol az ízést meg a záródó kettőshangzókat, mert az már így írásban lehet, hogy zavaró lenne az olvasó számára. Csak a hajdúsági jelleget próbáltam valahogy visszaadni. Örülök, hogy tetszett a novella.
Szeretettel: Kati
/Kíváncsi vagyok a peregi nyelvjárásra!/
Igen, érzékeltem, hogy finomítottál rajta. 🙂
Majd égyszé mégszólalok pérégiésen is. Csak össze kéll kapnom magam, mer kezdék kigyünni a gyakorlatbú. 🙂
Dá áplényiásán is írhatok, az jobban megy, ott már megkaptam, hogy pástiásán bászélek. 🙂
Az eplényies dialektust már hallottam, a peregiest még nem. Köszönöm az ízelítőt.
Kati
Szia kedves Kati, remek történetet írtál, nagyon tetszett.
Szeretettel: Zsu
Köszönöm Zsuzsa, hogy elolvastad, örülök, hogy tetszett a történet.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Szerintem ez egy kedves mese.Nekem édesanyám nagyszülei jutottak eszembe.
Meg egy régi fénykép róluk és pár történet amit hallottam.Bár tájszólásuk ilyen mértékben nem volt,
Tudomásom szerint, de mégis. Köszönöm az élményt.Jó volt ezt elolvasni.Itt is kicsit elvonatkoztattam.
A személyesebb élmények felé kacsintgattam.Nekem tetszett nagyon.Jó volt elolvasni.
Szeretettel:Ági
Szia Ági!
Az "igaz"i debreceniek, akik nem vetődtek el másfelé, még ma is hasonlóképpen beszélnek.
Örülök, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Különlegesen jót írtál!
szeretettel: túlparti
Köszönöm, túlparti!
Szeretettel: Kati