A tolvaj Szarka

Egy szép nyári délután Csuszka, Szarka, Veréb, Rigó, Pacsirta, Fecske és a Pinty kórustalálkozóra mentek.

Gyönyörű volt az idő. A nap hétágra sütött. Mindenki vitt egy kis süteményt és egy kis apróságot a társaknak. Mielőtt kezdődött volna a közös éneklés, a kórustagok az elmúlt napokban szerzett élményeiket, vagy bánataikat megosztották társaikkal. Csacsogtak, csiviteltek, csipogtak és füttyögtek. Nagyon jó volt a hangulat. A hozott meglepetéseket, süteményeket kitették az asztalra. Hú, mennyi finomság volt az asztalon! Diók, almák, bogyók, napraforgók, kölesek, muhar, rovarok, hernyók és bogarak roskadoztak. Ekkor megérkezett Fülemüle néni a kórusvezető. Mindenkit köszöntött. Pár szót mondott, majd elkezdődött a próba. A skálázás után örömmel, áhítattal trilláztak, csiripeltek, énekeltek és csiviteltek. Messzire hallatszottak a csodás dallamok. Minden élő őket hallgatta erdőn, mezőn. Egy idő után szünetet tartott a kórusvezető. Mindenki odament a süteményekhez: diókkal, almákkal, bogyókkal, napraforgókkal, kölesekkel, muharral, rovarokkal, hernyókkal, bogarakkal teli asztalokhoz és falatozásba kezdtek. Miután telerakták a begyüket, vizet ittak hozzá. Természetesen közben csacsogtak, csiviteltek, csipogtak és füttyögtek. Nagyon jó volt a hangulat. Aztán folytatódott a kóruspróba. Örömmel, áhítattal trilláztak, csiripeltek, énekeltek és csiviteltek. Messzire hallatszottak a csodás dallamok. Minden élő őket hallgatta erdőn, mezőn. Egy idő után újra szünetet tartott a kórusvezető.

Mindenki odament a hozott meglepetésekhez és átadta egy társának. Ó, de nagy volt az öröm! Csak Pacsirta nem találta sehol sem a sajátját. Nagyon el volt keseredve. A hangulat is elromlott. Izgatottan trilláztak, csiripeltek, énekeltek, csiviteltek, hablatyoltak a madárkák. Keresték itt- ott, emitt- amott, asztal alatt és fölött, székek előtt-mögött, fönt- lent, jobbra és balra, erre és arra, de sehol se találták. Pacsirta természetesen elmondta, hogy hogyan nézett ki az ajándék: egy ezüst hangvilla volt szép átlátszó dobozban, maslival átkötve. Te szerinted kinél lehetett? Kire gondolsz? A madárkák senkiről se feltételezték volna. Ekkor Fülemüle, a kórusvezető tett egy javaslatot. Ha nem bánjátok, belekukkantunk mindenki táskájába. Beleegyeztek.
Így sorra nézte mindenkiét: Csuszkánál nem volt, Verébnél nem volt, Rigónál nem volt, Pacsirtánál nem volt, Fecskénél nem volt és a Pintynél sem. Hát akkor vajon kinek a táskájában lapult? Rájöttél már? Hát nem máséban, mint a Szarkáéban. Nagyon elszégyellte magát Szarka. Irult- pirult. Szánta- bánta, amit tett. Visszaadta az ezüst hangvillát, ami szép átlátszó dobozban volt, maslival átkötve. Végül bocsánatot kért, ami nem is volt olyan egyszerű. Bocsánatot kért elsőként Pacsirtától és utána a többiektől is, hogy ilyen bánatot okozott.
Természetesen megbocsájtottak neki. De a jó hangulat többé már nem jött vissza.

Így történt. Itt a vége, fuss el véle!