Kergengóciában Ápolgár Ábránd egy erőteljes kattintással kikapcsolta a számítógépét. Megvakarta a fejét, és egy kacskaringósat káromkodott. Már megint troll lett! A héten már másodszor!
A fene sem érti ezt…
Talált az Interneten egy remek oldalt. Nagyon érdekes témát boncolgattak a fórumon a világról, az életről, a jövőről. Ahogy olvasta a blogot, és a kommenteket, úgy érezte, hogy ez egy remek társaság. Pár dologban ugyan tévednek, de remekül elbeszélgetnek egymással, nagy okosságokat mondanak. Ez a Sityu például egy zseni, csak úgy falta minden sorát a hozzászólásainak. Gyorsan bejelentkezett az oldalra, és feltett néhány kérdést azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amit nem értett a fejtegetésekből. Először senki nem válaszolt neki, mintha nem is létezne, mintha nem is írt volna semmit. Amikor újra próbálkozott, akkor azt a választ kapta, hogy kimoderálták a hozzászólását, mert az oldalon a trollok etetése tilos!
A rosseb érti ezt, hiszen ő csak megkérdezte ezeket az okos embereket, hogy miért nem értik meg azokat a dolgokat, ami az ő számára a napnál is világosabb!
Amikor először kitiltották egy blog hozzászólói közül, és trollnak nevezte őt az egyik kommentelő, az volt a meggyőződése, hogy ez a szegény Treff sokat volt a napon, és agylágyulást kapott. Gyorsan bejelentkezett egy másik felhasználói néven, és sajnálkozását fejezte ki Treffnek a napszúrása miatt, meg azért is, mert fogalma sincsen szegénynek, hogy a trollok misztikus lények a skandináv mitológiában, és egyáltalán nem interneteznek. Erre kiderült, hogy komplett bolondokkal van tele az az oldal, mert egy Lark nevű szerkesztő közölte vele, hogy zoknibábként is törli.
Miután odaállt a tükör elé, és belenézve megbizonyosodott róla, hogy nem nőtt meg sem ő maga, sem a füle, sem az orra, nem lett belőle nagyfejű szörnyeteg, nincsen rengeteg zöld haja sem, egészen megnyugodott, hogy az a kitiltás nem neki szólt.
Mivel már a gépét is azonosították, a saját számítógépéről nem tudott bejelentkezni az oldalra, hogy elmondja a véleményét erről a félreértésről. Így átugrott a barátjához, és az ő gépéről regisztrálva írta meg Treffnek és Larknak, hogy teljesen idióták, mert ő nem troll, se nem ork, sem nem a Hamupipőke, és milyen hülyeség ez a zoknibáb duma? Hát erre nem azt válaszolták, hogy húsbábként is letiltották az oldalról… Ezeket a dilinyósokat… Húsbáb! Eszméletlen baromság! Ilyen szó nincs is! Leírta ezt a gyagyás társaságot örökre.
Néhány nap múlva egy másik blognál azonban megint trollnak nevezték őt! Újra a tükör elé kellett állnia, és megbizonyosodni arról, hogy nem róla van szó, de már nem vacakolt velük, hagyta őket a csudába. Még arra is gondolt, hogy ezen az internetes oldalon is ugyanazok irkálnak, mint az előzőn.
Aztán amikor pár nap múlva egy újabb oldalra beírt hozzászólása miatt harmadszor nevezték trollnak, és tiltották ki az oldalról, a végére akart járni ennek a butaságnak. Elmesélte az egyik haverjának, hogy van egy ismerős gyerek, akit folyton trollnak neveznek az internetes fórumos hozzászólásai miatt, és szegény kiscsávó nem érti, hogy miért nevezik így. A haverja elmagyarázta, hogy az internetes trollok azok, akik azért szólnak hozzá egy cikkhez, bloghoz, vagy fórumhoz, hogy kikészítsék a többi hozzászólót, mások idegeire menjenek. Rombolják a fórumot, valami oda teljesen nem illő bejegyzéssel, vagy egy másik hozzászóló provokálásával. Ha már ilyen okostojás a haverja, gyorsan azt is megkérdezte, hogy mi a nyavalya az a zoknibáb. A haver ezt is vágta. Kiderült, hogy aki különböző felhasználó néven regisztrálja magát egy oldalon, annak a második, és minden további felhasználóneve a zoknibáb. Na, akkor tisztavizet a pohárba! – gondolta, és rákérdezett a húsbábra is. A haver felhomályosította, hogy a húsbáb egy barát, aki csak azért regisztrál egy oldalon, hogy a cimboráját támogassa, vagy szavazzon rá.
Ábránd ugyan most már értette, hogy mit jelent a troll, de azt még mindig nem tudta, hogy mi az a troll etetése, ami tilos! Kicsit hülyén érezte magát, hogy ennyi mindent nem ért az internetes szlengből, de élt az alkalommal és ezt is megkérdezte. A haverja lesajnálóan vigyorgott, miközben felvilágosította őt, hogy azok etetik a trollokat, akik válaszolnak egy troll hozzászólására.
Most már minden kifejezés világos volt a számára, csak azt találta értelmetlennek, hogy gyakran kitiltják őt trollként… Hiszen ez egy hülyeség, ő nem akarja a többi fórumozót kikészíteni, senkinek nem mehetnek az idegeire az ő hozzászólásai, ő aztán nem trollkodik.
Már az is baj, hogy hozzászól egy bloghoz, és nem ért mindenben egyet a blogolóval, hanem megkritizálja? Vagy rámutat valami ellentmondásra egy fórumozó kommentjében, és megírja, hogy ez teljes idiótaság? Esetleg megkérdez valamit? A múltkor is csak tizenkét dolgot nem értett, és megkérdezte őket. Hát nem azért van az Internet, hogy tanuljunk általa? Erre azt a hülyeséget válaszolta valaki, hogy RTFM. Most mit akart ezzel? Biztosan ez is valami szleng. Valami sértő dolog! Még neki merik azt mondani, hogy troll!
Mi van a szólásszabadsággal? Honnan veszik ezek a diktátorok a bártorságot, hogy kitiltsák őt, és az ő véleményét az oldalról?
Most is mi történt? Egy nagyon érdekes oldalt talált a napokban, valami ősi vallás hívei – a zomutok – írták le az ő hitüket, és nagyon jól bemutatták, hogy azért nem jó a világ, mert nem mindenki zomut. Ahogy olvasta a hozzászólók egyetértését, úgy érezte, hogy azért van még itt néhány dolog, amit meg kellene világítani. Regisztrált, és a hozzászólásában mindjárt az elején mentegetőzött, és előre szabadkozott a véleménye miatt, miszerint néhány dologban mindenki téved. Aztán megírta, hogy mikben tévednek, és kérte, hogy a vallásuk alapjául szolgáló gyémánttekercsek képét, és eredeti szövegét tegyék fel az oldalra, egy zomut nyelven beszélő akadémikus fordításában, aki értelmezné a korabeli, mára már nem érthető, vagy más értelemben használt szavakat. Még kétszer át is fogalmazta, nehogy valami sértő legyen a kommentjében. Az oldal pesszimista hangvételét már meg sem említette… Erre mi történt? Semmi! Senki nem válaszolt neki napokig. Amikor újabb hozzászólást írt, hogy várja a választ, akkor sem írt neki senki, pedig még azt is beleírta, hogy a többi vallással is össze kellene hasonlítani a zomut tanokat. Ma végre kapott valami választ valakitől, de nem tudja, hogy mit, mert csak annyit látott, hogy kimoderálták a hozzászólását annak, aki neki válaszolt. Don’t feed the troll!
Bár az angol szöveget nem értette, de a troll szó miatt tisztában volt vele, hogy már megint troll lett!
Azért Ábránd újra belenézett a tükörbe. Úgy látta, hogy egy kicsit megnőtt az orra, és a füle, a sötét hajába is kezd valami zöldes árnyalat vegyülni…
Talán nemcsak az Internet miatt…
Tegnap is megkérdezte a munkahelyén a főnökétől, hogy pontosan hogyan gondolja, miként fogja ő elvégezni azt az egy hetes feladatot, amit két napra kapott. A főnöke sem válaszolt neki…
A múlt héten meg a közös képviselőt kérdezte meg pár dologról, /csőtörés a pincében, nem működő kapunyitó, stb./ de ő is azt mondta, hogy sajnálja, de most nem ér rá válaszolni…
A kergengóciai parlamenti képviselője is ezt mondta, amikor a fogadóóráján számon kérte tőle a választási ígéreteit…
Talán tényleg egy troll lett, akinek az etetése tilos?
30 hozzászólás
Kedves Judit!
Nagyon jól rávilágítottál, hogy mennyire nem szeretjük a kényes kérdéseket. Inkább kikiáltjuk trollnak, csak válaszolni ne kelljen. Az igazság néha fáj, mert tudásbeli hiányosággunkra, vagy eszmebeli tévedéseinkre világít rá, de éppen ettől épülünk. Ha nem hallgatjuk meg a másik fél véleményét, az nem is igazi párbeszéd.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszter!
Juj! Nagyon izgulok, mert életemben ez az első szatíra, amit írtam… 🙂 Nem igazán az én műfajom, bár nagyon szeretem! 🙂
Tibornak megigértem "A kincses lakás"-nál, hogy legközelebb szatírát írok, így aztán igéret szép szó…
Egy szatíra célja mi más lenne, mint a szórakoztatás? A komolyság és a gúnyolódás keveredése, a bírálat elrejtése az irónia fátyla mögé.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Judit
Kétségtelen, hogy az intelligens kommunkációban nagy hiányosságaink vannak. Ez az élet minden területén nyilvánvaló. A más véleményt általában támadásnak vesszük, a feltett kérdésekre esetlegesen adott válaszokat, meg magyarázkodásnak.
Az internet közbejöttével ez csak rosszabbodott, pedig mi mindenre lehetne használni?
Kedves Judit!
Azt a néhány embert aki mer kérdezni, netán véleményt alkotni, letrollozzák, vitakultúránk a bányászbéka alatt van (lásd: Parlament). Namármost, ha ott ilyen, akkor egy blogon milyen legyen?
Nagyon jó kis szatíra, tetszett.
Zagyvapart.
Kedves Judit!
Nagyon jól megfogtad a szatíra lényegét, csak gratulálni tudok!
Ilyenek vagyunk mi emberek…
Úgy látszik ezt a műfajt is felveheted a palettádra…:)
Elismerésem…Lyza
Gratulálni tudok! Azt hiszem ez a valóság. Már a kérdés feltevés is bűn a mai világban, nemhogy még nem is értesz egyet valakivel… förtelmes világot élünk.
Álltalában azok akik "trollt" kiáltanak, ők akik nem veszik figyelembe mások érveit, nem a megegyezésre törekednek, hanem a végsőkig erőltetik saját nézeteiket. Nem foglalkoznak a felhozott bizonyítékokkal vagy hivatkozásokkal, nem keresik a kompromisszumot, nem hajlandóak elfogadni a kialakult konszenzust. Szóval ők a megmondó emberek egy platformon, akikkel nem lehet normális párbeszédet folytatni.
Fogják a "troll spray"-t, és minden számukra zavaró embert leállítanak. 🙂
Hiába Kergengóciában már csak így mennek a dolgok…
Szia Judit!
A trollokkal szerintem nincs baj. A névadóikkal annál több. Sajnos a legtöbb portál bizony ilyen és ehhez hasonló klikkekből áll. Egy belső kör, amelybe mindenki más idegennek, betolakodónak számít. Szerencsére vannak kivételek. Meg is lehet nézni, mert ezek a kivételek sokkal jobban virulnak, élettel vannak teli. Nem utolsó sorban pedig, rengeteg hasznos információhoz jut ott az ember. Az is igaz, hogy egyetlen portál sem mentes a zoknibáboktól. Ez az oldal sem. Szerencsére a húsbáb már kevesebb. Itt is.
Igazán jól szórakoztam a szatírádon. Remek lett! És mint minden jó szatírában, a tiédben is sok igazság van, ami csak annak kellemetlen, aki a nem megfelelő oldalon áll.
Gratulálok!
Az országod, ahol a történeted játszódik, valószínűleg szomszédos azzal az országgal, ahol az én egyik sztorim is megesett.
🙂
Kedves Artúr!
Lehet, hogy ugyanaz az ország ihlet meg minket? 😀
Klikkek, trollosítás, trolloskodás, bábozás minden szinten, szinte mindig… Nem is tudom honnan ismerős ez az egész… Talán nemcsak Kergengócia repülőterét kellene átkeresztelni, hanem az országot is? Talán "Trollisztán" lenne a megfelelő név?
Á, mégsem, a legenda beli trollok halálra sértődnének! 🙂
Köszönöm a szatíra egyik nagymesterének, hogy elolvasta első zsengémet!
Judit
Kedves Judit!
Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon tetszett! Még hogy nem a te műfajod?
Olyan finom iróniával mondod ki azokat a dolgokat, amit sokan elkendőznek, hogy az simán megállná a helyét egy ötcsillagos troll étteremben is. ;)))
Több ilyet!
Üdv.: Sanyi
Kedves Sanyi!
Hm, hm, hm, Troll Étterem… Nem is rossz gondolat! Nyitni kellene egyet!
Az étlapon csupa gusztustalan kaja lenne, és a vendégek egymásra borogatnák! Mindenki kapna egy zöld parókát, troll álarcot és lehet leönteni a kiszemelt áldozatot inkognitóban, hogy az Interneten érezzék magukat.
Még az is lehet, hogy sikere lenne… Az öt Michelin-csillag helyett öt bunkó lenne a hely tökéletességének a szimbóluma. 😀
Judit
Kedves Szusi!
Az intelligens kommunikációt már a háztartási gépeink, a mobiltelefonjaink, a modern épületeink, az autóink, a gépeink kisajátították maguknak! 😀
Már csak őket tanítják, hogy egyre intelligensebbek legyenek, és egyre jobban kommunikáljanak. 🙁 Lassan szóba sem állnak velünk, csak egymással!
Nagyon jól összefoglaltad a lényeget a hozzászólásodban.
Judit
Kedves Zagyvapart!
Ajajj! Megy a trolloskodás, és a trollosítás!
Örülök, hogy tetszett a próbálkozásom. 🙂
Judit
Kedves Lyza!
Eddig csak az érzékeny, lírai történetekkel próbálkoztam, az üdítő humorom nekem is újdonság! 😀
Köszönöm, hogy olvastál, és hozzászólást is írtál.
Judit
Kedves Judit!
A téma, amit választottál, jelenség, és egyre inkább azzá válik. Mi magunk alkotjuk meg.
Szokatlan Tőled az efféle írás, viszont érdemes foglalkoznod ezzel műfajjal is, hiszen, a látszat ezt mutatja. Írj hát máskor is ehhez hasonlót.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Capek, Mrozek, Ionesco, Karinthy, Örkény nyomába sohasem fogok lépni, de egyszer ezt is ki kellett próbálnom. 🙂
Judit
Kedves Judit!
Írásod üdítő perceket szerzett, és értékes elemekkel bővíthettem a szókincsemet… örülök, hogy túráztál a szatíra földjén!
Üdv, Ági
Kedves Ági!
Picike szuri a "megmondó embereknek" :), akik a saját hangjuktól nem hallják másokét.
Örülök, hogy tetszett!
Tova trollkodom…
Judit
Kedves Judit!
A cím annyira csalogató volt… azt hittem, mesét vagy valamiféle humoros történetet fogok olvasni, ám nem csalódtam, ez a szatíra remekül sikerült!
Épp nem is olyan rég kérdezte az egyik barátnőm, hogy honnan lehet tudni, hogy az, amiben hisz, az a hit, vakhit. Elgondolkodtam rajta, mert aki benne van, annak a hite sohasem vakhit, s néha bizony azokat nézik le és nézik butának, akik próbálják felhívni a figyelmet arra, hogy valami nem stimmel.
Gratulálok!
Daniella
Kedves Daniella!
Örülök, hogy tetszett a cím! 🙂 Így legalább elolvastad, és úgy látom, nem bántad meg!
A vakhitet általában vallási értelemben szokták használni. Azonban az én értelmezésemben minden olyan nézet, aminek a tudományos megalapozottsága kétséges, vagy már meghaladott – de még ragaszkodik hozzá valamilyen valós, vagy vélt érdekből valaki – az vakhit. 😛
Ebből következik, hogy általában minden általunk ismert dolog idővel erre a sorsra jut, ahogyan meghaladja a mai látásmódunkat a holnapi… 🙂
Judit
Ide mindig érdemes benézni! A történetnek van színe is és fonákja is. Érdekes, hogy mindenki csak a színét vette észre, a fonákját nem…
Jó történet! Csak egyetlen pillantról szól. A számítógép kikapcsolásáról, a tükörbe nézésről, de olyan, mintha rengeteg időről szólna.
😀
Ez bizonyára azért van, mert itt a klubban senki sem gépfüggő.
:)))
Szóval, fonákja is van? Én személy szerint köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet! Judit biztosan nem haragszik, hogy itt az alkotása alatt elbeszélget két olvasója.
Kedves Artúr!
Köszönöm, hogy visszatértél újra! 🙂
Aminek színe van, annak van fonákja is. 😀 Minden történettel így van ez, mindent lehet a szokásostól eltérő módon is értelmezni! Bár az írói szándék többnyire a történet színe, de egy szatíránál mit lehet tudni… 🙂
Judit
Kedves Könyves! Azt szoktam mondani, hogy mindennek /legalább/ két oldala van… 🙂
Tulajdonképpen csak egyetlen utalás van az írásomban, az RTFM /Read The Fuckin' Manual: Olvasd el a kib***ott kézikönyvet/, ami arra utal, hogy Ápolgár Ábránd Kergengóciában nem nagyon veszi a fáradtságot, hogy a dolgok mélyére lásson, és okosan kérdezzen 🙂 Így aztán, ha nem is troll, de azért /mint igen sok felhasználó/ legalább láma, /Láma = Lamer, vagyis béna/. Ami eredendően azokra a felhasználókra használt kifejezés, akik meglehetősen csekély affinitással rendelkeznek a számítástechnika irányában. Manapság, talán divatból, a kezdő, tapasztalat nélküli felhasználókat is így gyakran titulálják így. Tény, hogy egyik-másik tehetségtelen ember egy idő után nagyon idegesítő tud lenni! /Azért ne felejtsük el: Egyszer mindenki volt kezdő!/ Remek dolog, /folyt./
/folyt./
Remek dolog, hogy ebből az egy utalásból megtaláltad a történet "sötét oldalát" is, vagyis a trollosításnak azt a hátterét, hogy nem veszi a fáradtságot, hogy saját maga utánanézzen annak ami számára nem világos, "csak tizenkét dolgot nem értett" és azt megkérdezte… 😀
Nekem is tetszett ez a remek szatíra. Benne van minden, ami a mai internetezőket jellemez, és persze érdekfeszítő, nem unalmas. Szóval olyan, mint amilyeneket szoktál írni. Jó volt olvasni.
Kedves Tibor!
Örülök, hogy elolvastad, mert Neked ígértem meg az előző írásomnál, hogy legközelebb szatírát írok! Így legalább látod, hogy megtartom az ígéreteimet! 😀
Örülök, hogy tetszett!
Judit
Komolyan? Hát erre már nem emlékszem, de örülök, hogy megtetted.
Kedves Judit!
Azon felül, hogy jókat mosolyogtam a z írásodon, meg kell mondjam, sok, nagyon sok igazság van benne.
Tetszett, ahogy megírtad.
Hát, igen, nem árt, ha néha egy troll szemszögéből is látjuk a világot 🙂
Üdv.: E. Palton
Kedves Emilly!
Egy szatírának az a dolga, hogy megmosolyogtasson, ha ez sikerült, akkor már érdemes volt megírnom. 🙂
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Judit