Meleg volt, pedig a lebukó nap már veszített erejéből. A tikkasztó hőséget csak a hűsítő tóban lehetett kibírni. Így tett az a 4 gyerek is, akik meztelenül, sikongatva és visongva játszottak a falu melletti tavacskában. Önfeledt játékuk hangját, csak a közelben levő felnőttek koccintása és éneklése zavarhatta volna meg, de nem tette. A hangok összhangban voltak, harmónikusan kiegészítették egymást.
A közelben egy kis fogadó állt, amely előtt a sörpadokon férfiak söröztek és viccelődtek egymással, hozzájuk közel pedig a feleségek ültek a padokon és beszélgettek. Néha félve néztek a tóra, ahol gyermekeik enyhítették a hőség okozta szenvedésüket egy kis játékkal. Fröcskölték egymást, úszóversenyt tartottak, egymás válláról ugráltak a vízbe, illetve a játék hevében egymást próbálták a víz alá nyomni.
Már szeptember volt, de a legmelegebb napok egyikét élték át, amelyet csak a tavacska mellett sörözéssel lehetett csak elviselni. Az osztrák kis fogadóban talán 1o-12 család lehetett, illetve a sarokban ült egy fiatalember, aki a közeli városkában, Braunau am Innben orvosként dolgozott.
– Én mondtam előre Józef, meleg lesz ez az év! – szólalt meg az egyik kövér férfi a fogadóshoz fordulva.
– Ja,ja….valóban mondtad Alois, de ki gondolta volna, hogy olyan gyatra nyár után még jöhet meleg. Hiszen az 19o1-es év is olyan szépen indult. Volt nyár, jó volt a gabona és az ősz még valódi ősz volt. – szólt és krákogva folytatta a sörös kriglik megtöltését.
A férfiak egymást túl harsogva folytatták az időjárásról szóló társalgásukat, miközben az asszonyok egymás között – kissé csendesebben – a kisvárosi élet apróbb titkait osztották meg. Mondhatnónk pletykálkodtak egy kicsit, de a fél szemük mindig a tóban játszó csemetéken volt. Néha közelebb hajoltak egymáshoz és pusmogtak egy kicsit, mintha szuper titkos dolog lett volna, hogy a kövér Müllerné bujálkodott a közeli Linzből érkező postamesterrel…..
Mindez így folytatódott volna a nap lementéig, ha hirtelen meg nem változott volna valami. Az asszonyok figyeltek fel legelőbb arra, hogy a tó felől a már megszokott bugyborékoló – kacagó gyerekhangok helyett rémisztő csend hallatszik.
Klara felugrott és a tóban levő gyerekei felé futott. Még két asszony követte őt, de kissé lemaradtak. A tóból ezzel egy időben egy meztelen leányka mászott ki, aki kétségbe esve szaladt anyja felé, el is feledkezve, hogy nincs rajta egy lepel sem. Most viszont ez nem számított, fontosabb volt a segítség.
– Mutti, Mutti! A bátyus elmerült, nem találjuk. Mutti, csinálj valamit! – kiabálta.
– Mi történt? – és már rázta is a kislány vállát. Aztán otthagyta és a befutott a tóba, szoknyáját felhúzva. Az asszonyok közben utolérték és saját gyermeküket keresték. A vízben maradt két fiú közben felváltva bukott a víz alá, hogy elmerült- eltűnt társukat megkeressék.
– Karl gyere ki azonnal! – kiabált az egyik asszony. – Tobias, Te is! – replikázott a másik. De a fiúk csak keresték társukat a víz felett és víz alatt. Ekkor Klara kiabálni kezdett:
– Mein Schatz! Hol vagy kicsi Fiam! – majd hátrafordulva folytatta: – Alois! Alois! Segíts! –
A hang csak halkan érkezett a fogadóhoz. A megszólított már több sört is legurított a torkán és eléggé kapatos volt. Lábai sem hallgattak már rá, így elég lassan, de elindult a hang irányába.
– A gyerek eltűnt. Megfulladt, gyereeee…. – folytatódott a kétségbeesett kiabálás a tó felöl.
Alois még egy lépést sem tudott tenni állapotának megfelelően, mire a sarokból dr. Zakariás Jung felugrott és a tó felé rohant. Útközben ledobta magáról kalapját, kabátját, az ingjét és futtában legrúgta a cipőjét, majd lendülettel a víz alá bukott.
Eddigre már szinte mindenki a tó partján tömörült. Klarát körülvették az asszonyok, akik vállán hangos zokogásba kezdett. Ezen senki sem lepődött meg, hiszen tudták, hogy Klara asszonynak a megszületett 6 gyerekből csak ez a két gyermeke maradt, a fiú, akit éppen most keresnek a tó alján, illetve Johanna, aki szellemileg kissé visszamaradt. A leányka ekkora már felvette magára ruhácskáját és a két tizenéves fiú kijött a tóból és felöltözött.
És ekkor Jung doktor feje megjelent a víz tetején és határozott karcsapással megindult a part felé. Hónalja alatt mintha egy csomagot húzott volna. Kiért a partra és a tizenéves, vézna fiú testet letetette a partra.
Klara zokogva borult a fiú testre, de Jung határozottan félretolta és nekilátott a gyermek szívének ütemes nyomásához. Az asszonyok imádkozni kezdtek, a férfiak elhallgattak.
És egyszerre csak a kisfiú hörögni kezdett és szájából hányásként spriccelt ki a benyelt víz. Jung doktor abbahagyta a szív masszírozását és felültette a gyereket. Az anyja átölelte a gyermeket és hálásan nézett a doktorra.
– Köszönöm dr. Jung! Ön megmentette az egyetlen fiamat. Nem is tudom mi lett volna, ha őt is elveszítem. Már 4 gyermekemet veszítettem el, őt nem lehet, neki élnie kell. Még szüksége van rá a világnak.
– Ajvé és hogy hívják ezt a kis túlélőt? – kérdezte a doktor.
– Dolfinak, Adolf Hiedlernek. – mondta Klara Pölzl és boldogan ölelte magához a vézna kisfiút. – Isten áldja meg doktor Jung! A fiam, ha felnő, biztos hálás lesz Önnek. – folytatta a boldog anya és kezében a fiával elindult a fogadó irányába.
10 hozzászólás
Szia!
Már vártam a végén a csattanót, és nem csalódtam. Hogy szüksége volt-e rá a viágnak? Hát igen!
Szeretettel: Eszti
Köszönöm kedves szavaidat. Képzeld engem is meglepett, de ez megtörtént eset volt……
Szia!
Megáll az eszem, hogy ez tényleg megtörtént… Dr Jung figyelhetett volna kevésbé az elsősegély-tanfolyamon 🙂
Ági
Ez komoly, Lenabuci? – Az írásod nagyon tetszett, végig élveztem. Jól, érdekesen adod elő a mondanivalót, de ne haragudj, ha azt mondom, hogy mégis Áginak adok igazat. Sokat nyert volna a világ, ha rosszul végzi a dolgát dr. Jung!
Képzeljétek, alig egy hete álmomban láttam teljes életnagyságban a főszereplődet, kisfiával, pedig nem is lehetett gyereke… Ugye, micsoda álmok jönnek elő?
Gratulálok témához és a leíráshoz is!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Természetesen egyetértünk, hogy nem volt rá szükség.
Csak mostanában nagyon foglalkoztat a gondolat. Most olvastam könyvet Göringről, Eichmannról és mint olvastátok érdekelnek a nők is, mint Magda, mint Eva.
Amugy szivesen játszom a gondolattal, mi lett volna, ha…………
Hogy pozitiv legyen a végkifejlett, irok majd olyat, hogy mi lett volna, ha másként döntenek gyerekkorukban….
Köszönöm megtisztelő látogatásodat.
L
Szia!
A töténeted hiteles! A nagybátyám Németországban Sinbach-ban él.Határváros Braunauval, s a két oszágot, települést az Inn folyó választja el.978-ban első alkalommal amikor nyaraltam a nagybátyámnál, átruccantunk, és megnéztük Hitler házát.Fényképeztünk, nyaltuk a fagyit .Örülök, hogy ráleltem írásodra.
Szeretettel:Selanne
Nos, a történet okés. A leírási mód kevésbé.
Van benne pár szóismétlés, és nem összeillő részek.
"Mondhatnónk pletykálkodtak egy kicsit, de a fél szemük mindig a tóban levő csemetéjükön volt."
"Mindez így folytatódott volna a nap lementéig, ha hirtelen meg nem változott volna valami. Az asszonyok figyeltek fel legelőbb arra, hogy a tó felöl "
A tóban levő… az olyan nem is tudom milyen. Mintha tárgyakról írnál. Tóban lubickoló az helyén valóbb lenne.
A felől pedig szintén hosszú ő….
Köszönöm Berill, javitom.
Szia Léna!
Remek írás, mint ahogy megszoktuk tőled!:))))
Ölellek: Lyza
Kedves Lena!
Amikor a helyszínt és az Alois nevet elolvastam, már tudtam, hogy ki lesz a túlélő. Node így talán még érdekesebb volt!
Igen, olyan izgalmas eljátszani azzal, hogy mi lett volna, ha…
Tetszett az írásod!
Judit