A válság elérte a démonokat
A Ghórband folyó völgyére leszállt a köd. Csak néhol, egy-két hasadékon lehetett lelátni a szurdokokba, amelyek mélyén hegyi patakok siettek a folyó felé. De Szaidunak mindegy volt, hogy köd vagy szurdok, mert mélyen aludt. Gyerekkorától megszokta a hideget és a sok esőzést. Nem bánta, ha a ruhája tönkre ázott, vagy a vékony takarójából csavarni lehetett a vizet. Csupán a fegyvereire vigyázott, egy régimódi, görbe kardra és a pajzsra, amely erős bivalybőrből készült.
Szaidu gudzsár volt, hegyi pásztor. Egykor hatalmas nemzetség volt a gudzsár, a királyaik nagy területeken uralkodtak, pompás várakban éltek. Az egykori szertelen gazdagságból nem maradt meg több, mint a név: Gudzserát. De Gudzserátban már nem élnek igazi gudzsárok. Csak egy maroknyian, a Delhitől délre eső rommezőkön, meg itt, az Induson túli hegyvidéken.
Szaidu nem volt gazdag ember, csak egy tucat ökröt legeltetett a Ghórband-kána hegyi legelőin. Sátorra nem akadt pénze, a csupasz földön aludt, mint az állatai. Egy régi síremlék volt a közelben, a platánok és szilfák sűrű ligetében, lehet, hogy ott védett helyet talált volna magának, de a sírok és a temetők környéke szent. Jó ember volt, rossz ember volt, akit oda temettek, ez most már nem számít. A halálban mindenki vértanú lesz, száhid.
Kitartóan esett az eső, egyébként nem hallatszott egy hang sem, valami mégis elűzte Szaidu szeméből az álmot. Ne már, gondolta a pásztor, hiszen még nagyon korán van. A hajnal belopózó fényeiben látta, hogy az ökrök békésen pihennek. Ez tehát rendben volna. De a nyomasztó érzés nem akart elmúlni. Szaidu egyre biztosabb volt benne, hogy nincs egyedül. A könyökére támaszkodott, és körülnézett. És akkor hirtelen észrevette a démont. Akkora volt, mint egy jól megtermett kutya, és egészen fekete. Szemei baljósan villogtak.
Ahá, gondolta Szaidu, ez hozza a marhavészt.
Nem csoda, hogy fölismerte, hiszen már olyan sokat hallott róla. Néha az állatokat támadja meg, és néha az embereket, de nem tud nyugton maradni, valakit mindig meg kell támadnia. Ha elfogják és kiviszik a faluból, jó messzire, ha elverik a gurdával, a nagy vaslánccal, ha tüzeket gyújtanak, amelyeknek ki nem állhatja a füstjét, csak még dühösebb lesz. Elmegy egy másik faluba, és még gonoszabban viselkedik, mint azelőtt.
Szaidu jó erősen megmarkolta a fegyvereit. Előbb azt gondolta, hogy egy csapásra levágja a démon fejét. És ha ez a pokolbeli szörnyeteg halhatatlan? A gudzsár meggondolta magát. Ráugrott a démonra, és jó erősen a földhöz szorította a pajzsával. Innen ugyan nem szabadulsz!
Ne légy már olyan kegyetlen, nyöszörgött a csapdába esett démon. Engedj el!
Még mit nem, mordult rá Szaidu, már eddig is éppen elég zűrt csináltál.
Én nem csináltam zűrt, védekezett a démon. A munkámat végzem.
Mondhatom, szép kis munka! Nem tudtál jobb állást szerezni magadnak?
A mai nehéz időkben nem lehet válogatni, felelte a démon. Hidd el nekem, addig éltem munkanélküli segélyen, ameddig lehetett. Senki más nem kínált munkát, csak Szítalá dévi. És nagyon rendesen bánik velünk, démonokkal. A munka sem nehéz, annyi az egész, hogy itt kell bolyongani a hegyek között. A táj szép, a levegő tiszta, alig van ellenőrzés, és még jól meg is fizetik.
Hiszen ha csak bolyonganál, vetette közbe a pásztor, tudom én, hogy mi a terved. Bele akarsz bújni az egyik ökrömbe, és amikor már nagyon beteg, szépen átbolyongasz a következőbe. Szítalá dévi kifizeti neved a prémiumot a lelkekért, én meg itt maradok csórén. Mit gondolsz, mi pásztorok nem érezzük meg a válságot? Mióta elkezdődött, minden egyre drágább: legelőhasználati díj, folyómegközelítési bérlet, itatási illeték, levegővételi jog. És te meg a barátaid még azt a keveset is sajnáljátok tőlünk, ami a sok befizetés után megmarad.
Ne beszélj, mondta a démon, eddig úgy volt, hogy kihajtják a csordát a legelőre. A fű ingyen van, a víz ingyen van, ti meg jó drágán bérbe adjátok az ökröket.
Eddig így volt. De most válság van, mindenért fizetni kell. És senki nem akarja bérbe venni az ökröket. Még szerencse, hogy van néhány tehenem is. Az asszony sajtot készít, ebből élünk.
Roppantul sajnálom, nyögte a démon, de nagyon szépen kérlek, engedj el. A közelébe se megyek az ökreidnek.
Hiszem, ha akarom, vetette oda foghegyről Szaidu.
Jól van, mondta engedékenyen Szaidu, tudom, hogy ti emberek nem kedveltek minket. A kapcsolatunkat sok félreértés terheli. De azt nem mondhatod, hogy nem szoktuk betartani a megállapodásainkat.
Úgy érted, szerződéssel, közjegyzővel, meg minden?
Ahogy akarod, sóhajtotta a démon, mindent aláírok, csak engedj szabadon. Van neked fogalmad arról, hogy milyen büdös tud lenni egy bivalynak a bőre?
Két feltételem van, jelentette ki komoran Szaidu. Az egyik az, hogy békén hagyod az állataimat.
Rendben.
A másik az, hogy békén hagyod a fiaim és az unokáim állatait, meg mindenkiét, aki tőlük származik.
Ez már bajos. Előbb-utóbb annyi lesz a dédunokád meg az ükunokád, hogy nem tudom őket számon tartani. Lehet, hogy a nagy kapkodásban elnézek egyet vagy kettőt. Kössünk ki valami záradékot.
Méltányos, ismerte el a pásztor. Meghagyom az utódaimnak, hogy probléma esetén hivatkozzanak rám és a szerződésre. Ha elfelejtik, az ő bajuk.
Így már tökéletes.
Ott helyben alá is írták a szerződést, amit közjegyző híján maga a vértanú hitelesített; egy tórváli favágó, aki azért halt meg, mert részegen belekötött a szomszédjába. De ez már régen volt, és egy halottól különben sem kérnek erkölcsi bizonyítványt.
A démon megszabadult, és sürgősen elkezdett másfelé bolyongani.
3 hozzászólás
Kedves Müszélia!
Arról fogalmam sincs, hogy az indiaiakat hogyan érinti a válság, de azt már világosan látom, hogy a démonjaiknak alaposan betett! 🙂
Szellemes, kitűnő írásodtól azért alaposan megijedtem!
Legelőhasználati díj, folyómegközelítési bérlet, itatási illeték, levegővételi jog. AjAj! Remélem a Pénzügy Minisztériumból senki sem olvassa el az írásodat…
Már látom is ahogy felcsillanó szemekkel építik befele a sok jó ötletet a jövő évi adótörvénybe. Akkor aztán mi is sürgősen kezdhetünk másfelé bolyongani! 🙂
Judit
Jujj, az oldalam…:DDD Ez nagyon jó, szellemes, ötletes. No igen, ötleteket ne lopjanak belőle szakértők!
Nagyon jó görbetükröt írtál, a kerete mesés.:)
köszi! de az ötleteken nincs copyright. szabad rablás van.