Szakadozott kékes ködruháját lassan veti le a Velencei-tó északi partja. A tó aprócska hullámokkal kékesszürkén, békésen öleli körül az egy-két sárgásbarna, vagy inkább okkersárga színű nádszigetet. A vízen távolabb egy vitorlás fehérsége látszik, mintha pillangót látnék a békés tavon. Minden nyugodt, szinte feledtetni szeretné az elmúlt nyár összes harsányságát. Az ősz békés csendjét csak néhány felnőtt és gyerek hangja töri meg. Ők is ezt a parti hangulatot élvezik.
Az egyre erősödő Nap fokozott melegével ,,rántja le" az északi part ,,ködruháját". Úgy látszik azt szeretné, hogy egyszerre élvezhessük az egész belátható környék összes szépségét. Ebben a tájban apró gyöngyszemekként tűnnek elő a túlsó part házai, épületei színesítve a tókörnyék változatos palettáját.
Az egyik partközeli nádsziget csendes öblének bejáratánál egy horgász alakja bukkan fel. Csónakjában állva a pecabotját fogva reménykedik a jó fogásban. Tőle ,,tisztes távolban"
hattyúk és sirályok úszkálnak a vízen. Gondolom, hogy az reményeik is a pecáséval azonosak, csak a zsákmány ,,úti célja" egészen más. Amíg e sorokat írom, a tavon egy kajakos csónakjával siklik lágyan, csendben.
Ilyen egy szép velencei-tavi délelőtt 2012. októberének végén a tóparton.