1.
Ahogy egyre többet tudunk, a Mindenség egyre hatalmasabb és mi egyre kisebbnek érezzük magunkat.
***
2.
Van az úgy, hogy minden egyszerű… 🙂
De tényleg… milyen egyszerű a szeretet, a gyűlölet, az élet, a halál… és az a néhány vers, ami ránk talál…
***
3.
Önmagunktól nem szabadulhatunk – miért ne lennénk jóban Vele…?
***
4.
A lélek szeret, a test kíván…. és ezt a kettőt nem könnyű egyeztetni. Van akinél az egyik, van akinél a másik győz. És van, hogy a test vágyait legyőzi a racionalitás és ez nem öröm, akkor sem és később sem.
A lélek persze erősebb, mert a szeretetet sem a test vágya, sem az ész racionalitása nem képes legyőzni…
****
5.
Mindenki a maga versét írja és mindenki a maga versét olvassa…
****
6.
Egyre inkább azt hiszem, hogy nem tudjuk hol is vannak a valódi határok… építünk magunknak korlátokat ott, ahol még látjuk őket… pedig a valódiak valahol nagyon messze húzódnak… nem keressük meg őket, talán mert nem látjuk az oda vezető utat és az értelmét sem az útnak…
****
7.
Az ember valahogyan, valami nagyon erős végtelenbe nyúló szállal kötődik a múltjához, minden létezésen keresztül… és ezen a zsinóron egy-egy érzés felszivárog a jelenbe, mint a nedvesség a spárgán…
****
8.
Ha a kis dolgokban képesek vagyunk észrevenni, megteremteni a Békét, akkor jó úton vagyunk…
****
9.
Ó, hát hogyan is lehetne egy verset rosszul értelmezni… hiszen nem az a versolvasás célja, hogy az írót megértsük, hanem az, hogy el tudjuk dönteni, számunkra van-e üzenete a soroknak, a szavak mögül elő kandikáló gondolatoknak, érzéseknek…
***
10.
A vers nem cél, hanem eszköz.
2 hozzászólás
A 3. nagyon tetszett!
Szép napokat kívánok!
Szervusz Inesita!
Vajon Ti jóban vagy egymással 🙂
Köszönöm!
Üdvözlettel: koma
Honlapom: http://www.verselo.gportal.hu