Ajándék

– Tessék, itt van. Elhoztam.
– Tényleg nekem adod?
– Persze. Nekem már úgysem kell.
– Jó nehéznek tűnik.
– Az is. Viszont lehet, hogy össze kell majd ragasztanod. Elég törékeny. A múltkor is szinte darabokra tört, alig bírtam összekaparni.
– Rendben, majd megnézem, milyen állapotban van. Egyébként hogy vagy?
– A körülményekhez képest jól. Te?
– Minden rendben van… de biztos, hogy nincs rá szükséged? Tudom, hogy…
– Hidd el, jobb, ha nincs nálam.
– Jó. Hát akkor… köszönöm.
– Nincs mit. Remélem, te nagyobb hasznát veszed majd. Nekem csak fájdalmat okozott, amíg nálam volt. Most mennem kell.
Átadta a dobozt, majd megfordult, és lassú, nyugodt léptekkel távolodott a háztól. Már majdnem kilépett a kapun, mikor a nevét hallotta. Visszafordult.
– Mi az?
– Figyelj, ez… még dobog.
Halvány mosoly jelent meg gondterhelt arcán.
– Vigyázz rá. – intett egyet, majd elsétált. Hajába belekapott a gyenge tavaszi szél.