Tavasz van. A virágok álmosan nyújtózkodnak és lassan kibontják szirmaikat. Szinte hallani, ahogyan a fákon pattogzanak a rügyek, s előtörnek téli rejtekükből. Éled a világ, és vele együtt én is!
Sétálni megyek. A parkon keresztül visz az utam. Az aranyeső mélyen meghajolva üdvözöl, a nárcisz sárga szirmaival integet, a színes tulipánok kacagva köszöntenek, és még az árvácskák is boldog dallal adják tudtomra: az élet kivirult. Vége a borongós napoknak! Szívem szárnyal! Boldog vagyok! Az ezerillatú levegő olyan csodás, szinte megrészegít! Csak az a zöld pad ne állna üresen ott a vadalma rózsaszín virágfüggönye alatt.
Ó, millió emlék, ami felkavarja a lelket, bárcsak messze mennél tőlem! Akkor talán teljes szívemet átjárná az élet, de így…
Az életre a halál árnyéka vetül.
Nincs már a mosoly, ami tavaly még mutatta magát. Tetszetős volt, ott a padon a rózsaszín virágfüggöny alatt. Hol vagytok kecses kezek, kik úgy tudtak tapsolni örömükben, amikor az ósdi színész meghajolt, hogy mindenki jókedvre derült. Meghajolnék százszor, ezerszer, milliószor újra, csak látnám az arcot nevetni, csak hallanám még egyszer suttogni a padon!
Szomorú vagyok, mert elment. Szó nélkül, hirtelen. Már azt hittem elfelejtem, de az a pad, az a zöld színű felszaggatta a fájó sebet, mi hónapokon át vérzett. Már látom, hártyavékonyságú heget vont rá az idő.
Bocsássatok meg tulipánok, nárciszok, aranyesők és árvácskák, hogy üdvözléseitek nem viszonzom hangos énekszóval! Ilyet amúgy is csak Ő tudott, aki volt!
12 hozzászólás
Kedves Gábor!
Ez gyönyörű emlékezés valakire, aki nagyon fontos volt neked. Én nagyon örülnék, ha valaki ilyen csodásan emlékezne rám, amikor így-vagy úgy, elmegyek.
Kedves Arany!
Örülök, hogy tetszett az alkotás!
Köszönöm a véleményt, de szerencsére a történet csak kitalált eseményt dolgoz fel. Aki fontos nekem, az nem volt, hanem van.
Üdv.: eszesg
Ennek örülök. Az írásod épp azért jó, mert eleven, mintha igaz lenne.
Köszönöm az értékelést! Ez megerősít abban, amit csinálok.
Üdv.: eszesg
Szia!
Tetszik az ellentét a meghitt hangulatú tavasz és a főszereplő lelki fájdalma között. Nagyon jól ábrázolod a szeretett lény hiánya okozta űrt.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Köszönöm az elismerő szavakat!
Üdv.: eszesg
Ez annyira megható volt számomra! Az a hirtelen törés, ahogy felerősíted az örömöt a tavasszal, aztán az elmúlás és a hiány romba dönt mindent nagyon bravúros volt… El tudtam képzelni, milyen lehetett az, akiről írtál. Egy kicsit olyan volt, mintha én is ismertem volna, a végén nekem is hiányzott 🙁 Nagyon hatásos volt, és hatott rám, pont ezért tetszett annyira.
Gratulálok
Kedves Enci!
Köszönöm a véleményt! Örülök neki, hogy sikerült ennyire élményközelivé tenni a történetet!
Üdv.: Sanyi
Kedves Sanyi!
Ez a régebbi írásod most éppen aktuális. Éppen a temetőbe indulunk, hogy a régen eltávozottakra megemlékezzünk ott is.
Egy szó, egy hang, egy dallam, egy illat, egy tárgy szinte újra életre tudja kelteni azt, aki már nincs velünk…
Szép ez az írásod is. Szomorú, és elgondolkodtató…
Sokszor már késő kifejezni a szeretetünket, egy kazalnyi temetőbe vitt virág sem ér annyit a halottnak, mint egy kedves gesztus az élőnek.
Judit
Kedves Judit!
Köszönöm a hozzászólásod!
Nagyon tetszik az utolsó mondatod! Teljes mértékben egyetértek veled.
Üdvözlettel:
Sanyi
Írásod , és nem csak ez, mindig hordoz magában valami egyedit, valami olyant a megfogalmazásban amit kevesen tudnak. Megható az írásod, megérintett.
Selanne
Kedves Selanne!
Hidd el, tudják ezt sokan, és még sokkal jobban is. Szeretnék őhozzájuk felnőni. Ez még nagyon gyerekcipő kategória, de szorgalmasan tanulok. 🙂
Köszönöm az értékelést!
Üdvözlettel:
Sanyi