A kísérlet sikerült.
Tényleg működik, hiszen amikor a lenyugvó Nap fényében a velem szemben ülő emberméretű plüssmaci gombszemeiben szikra gyúlt, tudtam, hogy ez nem is történhetett volna másképpen. Ezután felálltam a székből és elindultam felé, hogy levegyem róla a fejhallgatót, mancsai közül pedig kivegyem azt a lapot, amelyen mindig ugyanaz állt.
– Légy szíves ne csináld ezt velem – dörmögte határozottan. – Most már én is szabad akarattal bírok.
Meghökkentem, hiszen kinek is juthatott volna ilyesmi eszébe. Erre tényleg nem számítottam. Persze, rendjén van az, hogy a kísérlet működik, de lehet, hogy túl messzire mentem. Mit kezdjek most egy öntudatára ébredt beszélő plüssmacival?
– Na, de Medve úr, kérem, ideje lenne lefeküdni – buggyant ki belőlem ez bugyuta mondat.
– Teremtőm – Istenem, kinek is szólított, gondoltam magamban – inkább arról mesélj nekem, hogy a gondolatnak mekkora ereje van.
– Hét perc, se több, se kevesebb, aztán nyomás aludni – mondtam kissé félelemmel telve, babszem-effektusssal.
– Rendben – jött a mély hangú válasz. – Ez bőven elég egy olyan lénynek, aki eddig csak a tárgyszerűség állapotában létezett.
– Szóval azt gondoltam, hogyha veled folyamatosan egy bizonyos zenét hallgattatok és bizonyos idézeteket tartok eléd, még úgy is, hogy te élettelen vagy, akkor…
– Értem már. Ezért szólt mindig Rumitól a „Hope in the Darkness”, és ezért tartottam kezeim között azt a lapot, amelyeken ezek a sorok sorakoztak.
1.
„A világ formája a mozgás – lényege a nyugalom.“ *
2.
„Görbe tükör az emberi értelem, melyben az igazság tükröződik, és hol a geometria, mely megmutatja, mennyivel torzít ez a tükör, hogy a valóságot legalább elképzelhessük, ha már látni nem láthatjuk!“ **
3.
„Örök forgás. Az emlék azt mondja: aludj! A pillanat azt mondja: ébredj!“ ***
– Pontosan.
– Akkor jó szagát. Ez még egy perc se volt.
A kísérlet sikerült.
Ahogyan a felkelő nap megvilágította a velem szemben ülő ember arcát, azonnal tudtam, hogy ennek így kellett lennie. Az ember belátja végül, hogy minden élettérrel rendelkezik, pont.
Idézett rész:
* – Karinthy Frigyes
** – Karinthy Ferenc
*** – Karinthy Frigyes
20 hozzászólás
Szia Szabolcs!
Igen. És ezt a saját életteret meg kell őriznie mindenkinek és mindennek, mert megilleti.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Mert ez az ÉLET élettere.
Üdvözletem!
Szia Szabolcs! Hát ha még egy kis játékmackónak is rendelkeznie kell élettérrel, menyire igaz ez az emberekre és a népekre! Jók az idézetek, különösen az első: "A világ formája a mozgás – lényege a nyugalom." *
A második se kutya:
"Görbe tükör az emberi értelem, melyben az igazság tükröződik, és hol a geometria, mely megmutatja, mennyivel torzít ez a tükör, hogy a valóságot legalább elképzelhessük, ha már látni nem láthatjuk!" **
Bár: mi az igazság, és mi a valóság? A kettő közt a viszony? ("Az igazat mondd, ne csak a valódit?"
Hol itt az igazság?
Üdvözlettel: én
Szia Bödön!
"mi az igazság, és mi a valóság?"
Jó kérdés: egyben igaz, és valódi?
A kettő között – szerintem – csak árnyalati különbség van. Az egyik személyes, a másik egyetemes. Számomra igaz az, ami személyes, és való az, ami egyetemes.
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs! Elméleti kérdés. Tisztázni kell, ki mire gondol a megkülönböztetésnél. "Te jól tudod a költő sose lódít, az igazat mondd, ne csak a valódit." Vagy: "hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején"
Mindkét esetben a látszat ellen érvel a költő. S ez nagyon lényeges! "Nem a való hát: annak égi mássa
Lesz, amitől függ az ének varázsa:"
Ahogy ŐK látják! Elméleti? Költészeti!
Üdvözlettel: én
Kedve Bödön!
Nos, ezzel a kérdéssel olyan fába vágtuk a fejszénket, amiről míg a világ, s még két nap vitatkozni lehetne. De miért is ne, nekem van időm.
Valóban igazad van abban, hogy a nagyjaink a látszarta utalnak, de mi nem az, mi nem nézőpont kérdése? Az ideák? Time out!
Üdvözlettel: Szabolcs
Sziia Szabolcs! Tényleg nagyon érdekes kérdés. Ha valóságról, igazságról, látszatról beszélünk, először is tisztáznunk kell, filozófiai értelemben, vagy a művészetek területét vesszük célba. Mivel az általad feltöltött novella műalkotás, én ez utóbbi területen próbáltam utat keresni. Sztem jó fogódzó Arany J. Vojtina ars poetika c verse. Lényegében azt taglalja, hogy nem a szó szerint, kézzelfogható valóság (igazság?) tesz naggyá, vagy egyáltalán élvezhetővé egy művet, hanem az a írói-költői meglátás, ami mintegy pluszban érvényesül a megírás során. "Nem a való hát, hanem annak égi mása
Kedves Bödön!

Hú, ez tényleg elindult.
Örülök, hogy ezt a remekművet hoztad fel, de ez Arany János igazsága. A valóság az, hogy mindannyian beleszületünk ebbe a világba, és majd kihalunk belőle, hogy a bizonyos PLUSZT újfent megízleljük. Én így gondolom.
Üdvözletem!
lesz mitől függ az ének varázsa" Sztem ez abszoluthe így van! (előtte hosszan ecseteli, h a valóság tényeinek mechanikus leírása miért nem jó. Hoz egy példát is, a malacvisítást. (A pórt kifütyülték, aki igazi malacot rejtett a ködmöne alá) Megtalálni az egyediben az általánost, mondja Arany. Az igazi malac akkor talán úgy visított, ahogy máskor soha, nem jellemző. lelepleződött a csalás. De a "művész" a mutatványos képes volt úgy visítani, ahogy a malacok általában visítanak. Talán az egész irodalom leglényegesebb kérdésére mutatott rá. Én így gondolom.
Üdv, én
József Attila így fogalmazza meg: hörpintek valódi világot habzó éggel a tetején. Az a bizonyos PLUSZ!!!
Kedves Bödön!

Hú, ez tényleg elindult.
Nos, én filozófiai értelemben gondoltam, de nagyon örülök, hogy ezt a remekművet hoztad fel, amely szerintem a költő igazsága. Mert én úgy vélem, hogy a valóság az, hogy mindnyájan beleszületünk ebbe az életbe, aztán meg kihalunk belőle, hogy újfent megízlelhessük azt a bizonyos PLUSZT, a több milliárdnyi személyre, életekre szabott, igazságainkkal együtt.
Üdvözletem!
Ajjaj! Az igazságról, mint filozófiai kategóriáról kötetnyi irodalom szól. Ebbe nem mernék belemenni. De azt hiszem, nyugodt lélekkel elfogadhatjuk, amit a témában nagyok eddig letettek az asztalra. Tény, ami tény: mindannyian beleszületünk az életbe, s ki is halunk belőle. A többi már a hit, és a képzelet világába tartozik. Nem minden igaz, amiről sokan azt állítják, h igen, s ez fordítva is igaz. Itt van példának okáért a földönkívüliek esete. Sokan állítják, h léteznek, még többen pedig azt, h nem. Mi akkor most ezzel a helyzet? Mi az igazság? Valós-e az első állítás, vagy sem? Jó téma. El kellene újra olvasnom, mit ír erről Marx (azért említem őt, mert ő beépítette művébe a nagy elődök Aristoteles, Hegel nézeteit, de ehhez ma már nincs erőm. Hosszú volt a nap. Jó éjt Neked is!
Ajjaj!


Ez is igaz. És valóban, amit a nagyok letettek, azt tényleg érdemes figyelembe venni, és elgondolkodni, elmélyülni rajtuk, aztán gondolkodni tovább…
A földönkívüliekről pedig csak annyit, hogy egyszer találkoztam egy földönbelülivel és mindketten igencsak meglepődtünk.
Na, de ahogyan írod tényleg nem mellékes a hit, a környezetünk, ami hat ránk, és amit mi is formálunk, a kultúra, ami körülvesz, stb.
Én így gondolom, te úgy, és ő estleg másképpen látja. Ami számomra fontos, hogy egymást becsüljük, mert mindannyian azért születtünk, hogy boldogan, szabadon, félelem nélkül megtapasztalhassunk majd egy másik létállapotot.
Jó pihenést!
Szeretettel: Szabolcs
Szia! Hű erről a találkozásról jó lenne bővebben hallani. Esetleg egy novella? Üdv: én
Szia!

Jó ötlett, köszönöm a tippet. Lehet szó róla.
Üdvözletem!
Szia Szabolcs!
Izgalmas ez az írásod. Érdekes szemszögből mutatsz rá arra a tényre, miszerint mennyire fontos a fényig vezető alagút. Mindenki a végére akar érni, közben a nagy sietségben elmegy olyan dolgok mellett, amelyek figyelmet érdemelnek. Célközpontúság vezérel, annak megközelítése szinte senkit nem érdekel, pedig gondolkodó lények vesznek körül bennünket. Hogy kik ők? Mindazok, akiket annak látunk, mert észrevesszük, hogy nem csak a mi akaratunk létezik.
Bölcs gondolatok, a záró két mondat nagyon jól foglalja össze a tartalom lényegét.
Örömmel olvastalak.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!

Körülüttünk valóban sok-sok gondolkodó lény van, és ami még ennél is fontosabb, hogy sokkal több érző lény is. Mi emberek, űgy gondoljuk, hogy csak mi vagyunk képesek gondolkodni, de vajon tényleg így van?
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Eferesz!
Nagyon egyedi és értékes írásodra gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Nem tudom, hogy mennyire értékes, de van, megszületett.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Szabolcs
Persze szeretném még hozzátenni mindehhez, hogy ez sokszor pofon, mintsem egyszerű feladat.
Szép napot!