A szél játékosan borzolta Timi hosszú, sötét haját, de ő ügyet sem vetett rá, csak ült a padon, a fák alatt, és bámult a semmibe. Kezében egy fényképet tartott, melyen egy mosolygó pár volt látható. Nem volt könnyű felismerni őt abban az életvidám teremtésben, aki a fotón a jóképű fiatalembert tartotta átölelve.
Lassan felengedett a bénultsága, és könnyei végigcsorogtak az arcán.
– Hogy tehetted ezt? – suttogta maga elé, majd felállt, és a folyóhoz lépett. Tétovázott. Reggel még azt tervezte, hogy a korlátra mászik, és beleveti magát a habokba. De valami visszatartotta. Ő maga sem tudta, hogy micsoda.
Ehelyett fogta a képet, és dühösen apró darabokra tépte, majd hagyta, hogy a szél lefújja a tenyeréről.
Hosszan nézett a papírdarabok után, végül a fejét a kezeire hajtotta, és hangos zokogásban tört ki. Nem tudta tovább magában tartani a fájdalmát. Nem érdekelte, hogy az emberek megbámulják, hogy összesúgnak mögötte. Nem törődött már semmivel.
– Kisasszony – mondta valaki, és megérintett a vállát -, segíthetek valamiben?
A lány fel sem nézett, egyszerűen lerázta a jó szándékú kezet a válláról és elrohant.
Csak futott megállás nélkül. Nem is figyelte az útirányt, csak minél messzebb akart kerülni a kedveskedő idegentől, és távol az emlékektől.
Hamarosan egy elhagyatott helyre ért. Düledező emeletes házakat, és hozzá tartozó, gazzal benőtt kis játszóteret látott maga körül.
-Hol vagyok? – tette fel a kérdést magának félhangosan. A meglepetéstől még a saját gondjáról is elfeledkezett. Soha nem járt még azon a helyen, sőt még hallani sem hallott róla.
Először a korhadt padra akart leülni a mászóka mellé, melynek piros színét igencsak eltűntette már az idő, s helyette bevonta rozsdával, emlékeztetve az arra járókat a múlandóságra. Végül az egyik rozoga hintánál döntött, ami alig látszódott ki a gazból. A lábaival lassan hintáztatta magát, és a gondolataiba mélyedt.
Közel három éve élt már Attilával. A közös jövőjüket tervezték, gyerekeket szerettek volna, házat, fényes esküvőt. Sikerült mindkettőjüknek állást találniuk, mikor is jött az első csapás: Timi a legjobb barátnőjétől tudta meg, hogy a barátja hónapok óta csalja őt egy lánnyal, aki ráadásul az ő volt osztálytársa. Ezt Timi nem hagyhatta szó nélkül, rákérdezett a fiúra, aki persze mindezt tagadta, sőt a barátnője ellen fordította a lányt, akivel össze is vesztek az ügy miatt.
Az igazság csak később derült ki, mikor Timi a saját szemével látta az ölelkező, csókolózó párt. Hatalmas jelenetet rendezett, amelyet egyikük sem fog soha elfelejteni.
A következő csapás az volt, mikor a lány szülei elváltak. Végül pedig még a munkahelyéről is kitették.
2 hozzászólás
Kedves Aurora!
Örülök neki, hogy rábukkantam az írásaidra, mert nagyon szépen fogalmazol.
Ahogy időm engedi, igyekszem majd elolvasni minden feltöltött művedet. Nagyon ügyes vagy!
Jolcsi
Szépen fogalmazott rövid első rész tetszik, érdekesnek mutatkozik.
Szeretettel olvasom majd végig.
Megjegyzem, hogy én nem csillagozik, mivel néhány év óta úgy döntöttünk, hogy
elég szóban is elmondani a véleményünket.
Szeretettel olvastam: Kata