– Egész nap a látottakon gondolkodtam, de nem tudtam kitalálni a jelentőségét – vágott bele éjjel egyből a mondandójába.
– A nő meghalt az éjjel – jelentette ki amaz keserűen.
– Mi?
– Emlékszel a nőre, aki a férjével aludt? Már akkor beteg volt, mikor láttuk, és napközben elhunyt, öt árvát és egy özvegyet hagyva maga után.
– Sajnálom – nyögte, és könnyek lepték el a szemét.
– Várható volt, mert már napok óta egy falatot sem evett.
– Hogyhogy?
– A férje rossz vadász, alig fogott valamit, és azt a keveset is a gyerekek között osztották meg.
– Ez borzasztó.
– Hamarosan még egy meg fog halni közülük.
– Nem lehet tenni valamit?
– Sajnos nem.
– Ha vinnék élelmet nekik?
– Szerinted meddig lenne elég, és kinek adnád?
– Igazad van.
– Te szerencsés vagy – kezdett bele a mondandójába -, neked van családod, fedél a fejed felett, elegendő élelmed.
– Elváltak a szüleim – vetette ellen.
– De élnek és egészségesek, bármikor láthatod őket.
– Igaz…
– Nem szenvedsz hiányt semmiben, sokan szeretnek.
– De Attila megcsalt, és elhagyott – tört ki könnyekben.
– Felejtsd már el őt! – dühödött fel Zoli.
– Nem megy, egyszerűen nem tudom!
– Hagyd már abba ezt az önsajnálatot!
– Te sem akarsz megérteni – dühödött meg, és megpróbált felébredni. Meglepően könnyen sikerült neki.
1 hozzászólás
Kicsit bugyuta ez a nő, hogy egy olyan férfiért van oda, aki őt
ilyen csúful elhagyta. Lenne egy kis esze, már régen elfeledhette
volna.
Szeretettel megyek a következő részhez: Kata