Angyali fuvallat

Álmomban meglátogatott egy angyal, de nem is tudom angyal volt-e igazán. Kedves arcú, fiatal férfi volt és szelíden mosolygott rám mikor szemembe nézett. Én csak ültem a sötétben az ágyam szélén és mereven bámultam a semmit. Odalépett elém, letérdelt, s két keze közé zárta kézfejem, majd felém fordult. Olyan mélyen a szemembe nézett, hogy talán lelkem legapróbb rejtekeibe is belátott. Hosszasan nézett rám, s ahogy fürkészte az arcom egyre komorabb lett az arca, már nem is láttam azt a mosolyt…
Sóhajtott egyet, majd így szólt:
-Boldog vagy, s boldogan élsz kedvesem?- és a válaszra várva kérdően meredt rám. De én csak lesütöttem a szemem és lehajtottam picit a fejem. Ebből biztosan tudhatta mit felelnék a kérdésre, de csak várt. Ott térdelt vagy egy óráig mozdulatlanul előttem ugyanazzal a kérdő tekintettel. Várta a választ, amit már úgyis tudott. De láttam, hogy nem tágít, hát feleltem neki: – boldog voltam mikor megszülettem, mert nem tudtam mi vár rám az életben. Boldog voltam kisgyermekként, mert mindig felhőtlenül tudtam nevetni. Boldog voltam, mikor az iskolából hazajövet egy rossz nap után a szüleim megöleltek és láttam, hogy menyire szeretnek. Boldog voltam mikor később sikerek értek, s most boldog vagyok, amiért élek!
Majd határozottan a szemébe néztem és felszegtem a fejem. Láttam rajta a csodálkozást, s még jó pár pillanatig nem tudott megszólalni, de aztán megkérdezte:
– Ha valóban boldoggá tesz az, hogy élsz, miért bánkódsz itt az ágyad szélén majd’ minden éjjel?- Nem akartam megint váratni, úgyhogy kis gondolkodás után rögtön választ adtam:
– Nem bánkódom, csak várok. Várok egy szebb jövőre. S minden nap egy kicsit csalódom a világban, amiért meghiúsítja reményeim. Talán ez tesz kicsit szomorkássá néha.- Ekkor megint elmosolyodott és megsimogatta a kezem, talán egy kicsiny kacajt is hallatott.
Odament az ablakhoz, elhúzta a függönyt, majd így szólt:
– Nézz ki az ablakon, tessék, láthatod a világot, a valóságot. Akárhányszor kinézel ezen az ablakon, láthatsz egy- egy pillanatot az emberek életéből és láthatod milyen a természet.- itt behúzta a függönyt- Nézd meg most, már csak azt látod, ami itt van a szobában, az mind mi itt van kedves számodra és szeretetet sugároz. Akárhányszor bánkódsz azért, hogy a kinti világ nem olyan jó, mint szeretnéd, csak húzd be a függönyt és nézz körül itt. Ez egy olyan világ, amit te teremtettél, ez olyan amilyenről minden éjjel álmodsz és amire minden egyes nap vágysz. Ezt a világot nem dúlhatja fel a zord valóság, sem kétség, sem hamisság. És gondolj arra, érdemes remélni, mert máris létezik egy apró rész a világban, ami olyan jó, mint szeretnéd!
Aztán odalépett hozzám, átölelt és eltűnt. Akkor egy olyan érzés lepte el a lelkem, mint még soha. Ez már mindig velem lesz és táplálja minden reményem. Hiszen ekkor visszakaptam az elvesztett hitem…